|
|
|
| Előadó: | Valmar |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Volt pár alkalom, de már nincs mit mondanom
Megtettem mindent én, hogy te boldog legyél
De mostmár jól tudom, nem lesz több alkalom
Hogy elmondhassam én, hogy mennyire szeretném
Nincsen arra szó és nincsen alkalom
Mit adhatnék neked, de mégis tagadom
Egy álom küldte őt, s tán délibáb csupán
De a szívem szaggatja a lány
Mond miért pont ő, miért nem akárki más
A legszebb tévedés, a koporsóba zár
Mond mit jelent neked, ha a szívem oda adom
Ha nem lesz alkalom
Volt pár alkalom, de már nincs mit mondanom
Megtettem mindent én, hogy te boldog legyél
De mostmár jól tudom, nеm lesz több alkalom
Hogy elmondhassam én, hogy mennyirе szeretném
Ellök magától, de mint a mágnes, vonzó
Másnak nem tökéletes, de nekem pont jó
Ritka, mint a gyémánt, hiányzik a szép szád
Neki futunk százszor, de lerágtuk a témát
Mennyi jó, de dominált a rossz
Benézek a városba, csak kocsikázgatok
Ez vagyok már, ismersz, vágom sok az gikszer
Tudom hogy csibész vagyok, de szerettelek, hidd el
Szívemben a láng ég, sosem tagadom
Nem játszom szerepeket, csak magamat adom
Elárulom baby, hogy csak veled akarom
De erre nem biztos, hogy lesz már alkalom
Volt pár alkalom, de már nincs mit mondanom
Megtettem mindent én, hogy te boldog legyél
De mostmár jól tudom, nem lesz több alkalom
Hogy elmondhassam én, hogy mennyire szeretném
Most szálljunk szabadon, mint a nyári szellő
Hogyha beborul az ég, ne keljen nekünk ernyő
Mert néha azért, az igazat megvallva
A napunk betakarva akad egy-két felhő
Dehát ez van, had legyen
Az idő múlásának, hogyha kell, én felverem
Minden pillanatot megélek én szüntelen
A progresszív jelem is szűri nekem
Kell még ez az egész, hogyha bele nézek
A csukott szemű ember él, a nyitott pedig téved
Felveszem a telóm és beleszólok: téves
TUDÓSÍTÁS
Ahogyan arról korábban beszámoltunk, a Honeybeast egészen különleges utazásra hívta a közönséget tavaly novemberben. Most pedig a Budapest Park színpadán is életre kelt a minden érzékszervünket kényeztető univerzum.
A zenekartól nem áll távol a kísérletezés: ősszel egy nagylemezzel jelentkeztek, melynek dalai egyszerre felismerhetők, mégis kicsit mások.
A szimfonikusokkal, kortárs balett-tel és Ráskó Eszter stand-uppal színesített színháztermes turnék után, a Honeybeast megint egyedülálló produkcióval lépett színpadra. A korábbi állomásokon már bizonyított – és a Művészetek Palotájában teltházzal zajlott – különleges koncert a Parkban sem okozott különösebb csalódást.
– Egyfajta megújulásban vagyunk. Az album tele van érdekességekkel, olyan dalokkal, melyekben kiléptünk a komfortzónánkból, de szerepel rajta régi munkánk teljesen újragondolva is. Izgalmas, sokszínű anyag, amin nagyon nagy örömmel dolgoztunk – fogalmazott Bencsik-Kovács Zoli, a zenekar dalszerző-szövegírója és gitárosa.
– A kitalált látvány-koncepciónk szerint, a színpad teljes hátsó részét, félkörívben (közel 180 fokban) kitöltő, nagy pixelszámú ledfalat építünk, olyan 3D-s hatást teremtve, amelynek mi, a színpadon zenélő zenekar is részei vagyunk, olyan valós és képzeletbeli helyszíneket megjelenítve, amelyek a Honeybeast dalokban tűnnek föl – mesélte a koncertről Tarján Zsófi – aki nemcsak hangja, de grafikusként, művészeti vezetője is a zenekarnak.
A Legnagyobb hős az Így játszom és a többi jól ismert Honeybeast dal szereplői, akiknek magányaikban, szerelmeikben, félelmeikben és örömeikben oly gyakran magunkra ismerünk, most életre keltek. A közel kétórás koncerten csodás helyszínekre vittek, ahol közös élményeink univerzumait járhattuk körbe, a római Colosseumtól az erdélyi viskóig, Portugáliától egészen az Androméda-köd spirálgalaxisáig.
S hogy milyen volt a Parkos koncert?
Egészen megdöbbentett, hogy Tarján Zsófival is előfordul, hogy félrecsúsznak a hangok. És megesik, hogy nincs szinkronban az ének a zenével. Úgy tűnt, mintha Zsófi túlságosan is akarta volna, hogy jó legyen. Hogyne akarta volna: a tizedik Budapest Parkos koncert volt a Honeybeast életében, ráadásul a Cinematrip valóban különleges látványvilággal spékelte meg az estét. Erre szükség is volt, mert a vizuál igazán felturbózta hangulatot, de a dalok így is csak a koncert második felétől kezdtek igazán működni. Van az úgy, hogy valaki nagyon tökéleteset akar és ettől erőltetetté válik. Picit most is ez volt érzékelhető.
Talán több lazasággal és könnyedséggel nem csúszott vagy épp csuklott volna el az énekesnő hangja. Hasznos volt, hogy a dalok jelentős részénél a zenekar feliratozta a szöveget, mert ha valaki nem tartozik a hardcore Honeybeast-fanok közé, gyakorta nem érthette azt tisztán.
Az atmoszféra, amelyet a zenekar teremt és az az üzenet-halmaz, amelyet a szövegekben hordoz, ellentmond minden hurráoptimista magyar formációnak.
A Honeybeast szeret kísérletezni. És még így is abszolút hitelesen közvetíti a maga egységes és szilárd világképét, ezzel együtt pedig azt a gyakorta keserédes attitűdöt, amely szintén a zenekar sajátja.
Nézz bele a koncertbe itt.
Az előzenekar a The Roving Chess Club volt.
Fotók: Budapest Park
