


| Előadó: | Down For Whatever |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |

Voltam már az íjász és a tükörben a célpont
Voltam már az ütés és a kettérepedt szegycsont
Voltam már a megoldás, voltam én a hiba
Voltam már a hitetlenek szájában az ima
Leszek még a gyógyír és leszek én a fertő
Leszek még utolsó, de leszek én az első
Leszek még a bálvány és a szemekben a szálka,
De soha többé nem leszek már senkinek a bábja!
Leköpték százszor az arcomat,
nyújtották felém a markukat
Kétszínű, hamis emberek
Féltem már eleget a jövőtől
Mi lesz, hogy ha minden összedől
és elnyelnek a sűrű fellegek?
A fel nem épült házba soha nem költözhet senki
Az el nem kezdett versenyt soha nem lehet megnyerni
A fel nem nevelt fán nem fog nyikorogni hinta
A leírt mondat nélkül sosem szárad meg a tinta.
Voltam már a magasban és leszek még a mélyben,
Voltam én a harcban is már mind a két térfélen
Így menetelünk körbe, épp úgy mint az óra,
És visszatérünk végül a kiinduló pontra.
Leköpték százszor az arcomat,
nyújtották felém a markukat
Kétszínű, hamis emberek
Féltem már eleget a jövőtől
Mi lesz, hogy ha minden összedől
és elnyelnek a sűrű fellegek?
Én vagyok az íjász, én vagyok a célpont!
Én vagyok az ütés, én vagyok a szegycsont!
Én vagyok a megoldás, én vagyok a hiba!
Én vagyok a hitetlen, én vagyok az ima!
Én vagyok az íjász, én vagyok a célpont!
Én vagyok az ütés, én vagyok a szegycsont!
Én vagyok a megoldás, én vagyok a hiba!
Én vagyok a hitetlen, én vagyok az ima!



Szó sincs retróról, de mindenképpen hangos időutazás a kétezres évek hazai könnyű-rock alapvetéseit egy színpadon látni.
A populárisabb Zanzibar nemrég múlt 25 éves, a vérbeli rock ’n roll brigád, vagyis a felvidéki Rómeó Vérzik pedig kereken három évtizedet ünnepelt novemberben. És bár a starttól mindkét csapat esetében évtizedek teltek el, tagok távoztak és érkeztek, gitárok törtek, meg aranylemezekkel telt meg a fal, egy valami nem változott: a zenéjük őszintesége.
- Nem vagyok az a típus, aki a múltba réved és azon töri a fejét, mit rontott el.. Soha nem függtünk senkitől, és ez adott nekünk igazi szabadságot
- mondta a Rockstar Magazinnak a Rómeó Vérzik frontembere, Koppány, amikor arról kérdezték, lenne-e olyan 30 év távlatából, amit mai fejjel másképpen csinálna.
Persze ha szabadságról meg hitelességről van szó, ahhoz Terecskei Ritáéknak is lesz pár szava, hiszen hiába változtak az idők az alakulásuk óta, ők az elmúlt – már több mint - negyed században kitartottak amellett az őszinte rockvonal mellett, amivel 1999 januárjában legendásan útnak indultak, hogy
olyan slágerek adjanak a hazai könnyűzenének, mint az Igazi nevem, vagy az Ádám keresi Évát és a Szerelemről szó sem volt.
Nem csak nosztalgia várható, hanem ugrálós-éneklős rockbuli is készül
Már csak azért is, mert a Rómeó Vérzik Koppánya kis kényszerpihenője után az Akvárium színpadán tér vissza a fővárosba, hogy még az eddiginél is nagyobb energiával csapjon a húrok közé, legalább annyira pörgős nótákkal, mint
Az Ördög, az Isten, az Élet és a Halál, a Keleti rock és roll, a Kiskakas pedig pláne, hogy nem maradhat le a setlist-ről.
A két zenekar amúgy még sosem turnézott együtt, úgyhogy ez a mostani, március 7-i koncert igazi hazai rocktörténeti különlegességnek számít majd.