


| Előadó: | Down For Whatever |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Diószegi Kiki |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Modern Metal |
| Címkék: | Keressük! |

Fekete házakban sápadt emberek, a sötétségbe burkolózva
Szótlan szájaik széle megremeg, visszavágynak a tegnapokba
A hideg szobákat vacogó álmaik emlékeivel tapétázták
A remény fénye rajtuk árny akat vet, ahogy világítanak az utcalámpák
Láttam én már alkoholban fulladozó merész álmokat
Tabletták mélyén lapuló, jövőt hazudó fehér porokat
Hallottam szirénákat, ahogy elnyomják a tervek hangjait
Mámortól a messzeségben köddé váló apák nyomait
Láttam már…
Süket fülekben a néma mondatok: a szavak az irányt már nem találják
Beszélnem kéne, de mégis hallgatok: a szavakat a csöndek felzabálták
Hajthatatlanul űzzük a semmit, hogy mi álljunk végül mindenek fölött
egyre messzebb a valóságtól keresgélünk a csillagok között
Láttam én már alkoholban fulladozó merész álmokat
Tabletták mélyén lapuló, jövőt hazudó fehér porokat
Hallottam szirénákat, ahogy elnyomják a tervek hangjait
Mámortól a messzeségben köddé váló apák nyomait
Láttam már…
Alkoholban fulladozó merész álmokat
(Láttam már)
Pirulákból összemorzsolt fehér porokat
(Láttam már)
Szirénákat, ahogy elnyomják a tervek hangjait
(Láttam már)
Messzeségben köddé váló apák nyomait.
(Láttam már)
Láttam én már alkoholban fulladozó merész álmokat
Tabletták mélyén lapuló, jövőt hazudó fehér porokat
Hallottam szirénákat, ahogy elnyomják a tervek hangjait
Mámortól a messzeségben köddé váló apák nyomait
Láttam már…
Láttam mindent!



Szó sincs retróról, de mindenképpen hangos időutazás a kétezres évek hazai könnyű-rock alapvetéseit egy színpadon látni.
A populárisabb Zanzibar nemrég múlt 25 éves, a vérbeli rock ’n roll brigád, vagyis a felvidéki Rómeó Vérzik pedig kereken három évtizedet ünnepelt novemberben. És bár a starttól mindkét csapat esetében évtizedek teltek el, tagok távoztak és érkeztek, gitárok törtek, meg aranylemezekkel telt meg a fal, egy valami nem változott: a zenéjük őszintesége.
- Nem vagyok az a típus, aki a múltba réved és azon töri a fejét, mit rontott el.. Soha nem függtünk senkitől, és ez adott nekünk igazi szabadságot
- mondta a Rockstar Magazinnak a Rómeó Vérzik frontembere, Koppány, amikor arról kérdezték, lenne-e olyan 30 év távlatából, amit mai fejjel másképpen csinálna.
Persze ha szabadságról meg hitelességről van szó, ahhoz Terecskei Ritáéknak is lesz pár szava, hiszen hiába változtak az idők az alakulásuk óta, ők az elmúlt – már több mint - negyed században kitartottak amellett az őszinte rockvonal mellett, amivel 1999 januárjában legendásan útnak indultak, hogy
olyan slágerek adjanak a hazai könnyűzenének, mint az Igazi nevem, vagy az Ádám keresi Évát és a Szerelemről szó sem volt.
Nem csak nosztalgia várható, hanem ugrálós-éneklős rockbuli is készül
Már csak azért is, mert a Rómeó Vérzik Koppánya kis kényszerpihenője után az Akvárium színpadán tér vissza a fővárosba, hogy még az eddiginél is nagyobb energiával csapjon a húrok közé, legalább annyira pörgős nótákkal, mint
Az Ördög, az Isten, az Élet és a Halál, a Keleti rock és roll, a Kiskakas pedig pláne, hogy nem maradhat le a setlist-ről.
A két zenekar amúgy még sosem turnézott együtt, úgyhogy ez a mostani, március 7-i koncert igazi hazai rocktörténeti különlegességnek számít majd.