|
|
|
| Előadó: | Imre Fia Imre |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
György Imre |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Tegnap néztem néhány utcai boxot neten.
Azt képzeltem a te fejed ütik és bevallom tetszett.
Előttem a véres arcod,
üvöltő fogsor a szemembe kiabál: Ooo
Miattad sittre kerülni volna jó
Te vagy a minden, a kiesett fogam
Egy béna végtag, vagy legalább csonka
Téged húzlak le reggel a wc-n
Megfeszítve lógsz a templom tetején
„Anyád hogy van?” ..nem sokáig
Bassza meg egy focicsapat; talán lehet még egy fia aki végre normális
Itt és most, én csak téged akarlak.
Írtam is párszor az üzenőfalra,
hogy beledarálnálak a konyhamalacba,
A melódba is jártam, de a főnököd mondta,
hogy nem is ismer téged és hogy ne
legyek goromba.
És én nem tudom hogyan kéne ezt kezelni
Mély levegőt venni melletted felnőttesen elmenni
Át se merem gondolni, amit a szám motyog:
A halálodat; azt akarom.
Talán nem is rád haragszom.
Csak hiányzik az ártatlanságom.
Talán nem is rád haragszom..
Alszik a város csendesen,
hetek óta nem alszom rendesen,
ha mégis akkor azt álmodom,
hogy a házadnál állok,
mert mint mondtam
nem alszom rendesen.
Eső esik sejtelmesen,
minden úgy van ahogy a filmeken,
viselkedésem a nem alvás okán
egyre szélsőségesebb.
Most akkor menjek fel hozzád?
Fújjam a kocsidra, hogy a kurva anyád?
Vagy csak a házad előtt, a szakadó esőben cigizzek tovább?
Bár ne lennék ilyen gyáva szar,
aki a következményektől ennyire tart,
a füstöm az ablakodig felszáll,
vigyen el tőle majd a rák!
Talán nem is rád haragszom
Csak hiányzik az ártatlanságom
A világ egy fehér vászon,
minden harag, fekete ujjlenyomat
Mint egy fekély úgy tátong.
A legjobban az a csávó baszott fel, aki odajött hozzám
egyszer a Moszkva téren, amikor 17-18 éves voltam,
hogy akkor ő most ki fog rabolni.
Mondtam, hogy menjen a picsába, de előkapott egy kést,
rám vetette magát, lerángatta rólam a kabátot
és elfutott vele.
Benne volt a mobilom, amire rámondtam az addig legjobban megírt dalszövegem.
Szóval, ha élsz még és hallod ezt, akkor a kurva anyád!
Életének 84. évében elhunyt Tamás László, az Echo együttes egyik alapítója, dobosa és dalszövegírója.
Tamás Lászlót augusztus 9-én, szombaton érte a halál. Temetéséről később intézkednek.
Tamás László 1941-ben Nagykanizsán született, ahol már gimnazista korában elkezdte zenei karrierjét. Az Echo együttest 1962 elején a gépészmérnöki egyetemi karon tanuló hallgatótársaival, Markó Józseffel és Szilvássy Zsolttal együtt alapította. Kezdetben kizárólag zenekari számokat játszottak, majd Pósa Ernő, később Varannai István is csatlakozott a zenekarhoz énekesként.
Az Echo együttes igazán sikeres felállása 1966-ban jött létre, ekkor született meg a legtöbb Echo-dal, amelyekben Varannai István zeneszerzőként, Tamás László szövegíróként működött közre.
Az Echo az egyetemi Gépészklub mellett rendszeresen fellépett a Kapás utcai Táncklubban, valamint az Országház étteremben.
Legismertebb számuk a Gondolsz-e majd rám?, amelynek szövegét Tamás László, zenéjét Varannai István írta. A Hanglemezgyár 1967 őszén adta ki a dalt, amely szinte azonnal a slágerlisták élére került és idővel igazi örökzölddé vált Magyarországon és a környező országokban egyaránt.
Az együttes romániai vendégszereplésén a román hanglemezgyár is felvett és kiadott egy négyszámos kislemezt, amelyen szintén szerepelt a Gondolsz-e majd rám? című szám.
Tamás László életének nagy szenvedélye a zene volt, amely mellett sikeres gépészmérnöki karriert is befutott.
