|
|
|
| Előadó: | Mirror Glimpse |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Krúbi Borbély Mihály |
|
Krúbi Borbély Mihály |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Prémium ó prémium
gang gang gang gang gang gang gang
meggyszínű nissan bang bang
krrr pu pu pu pu
prémium ó prémium
gang gang gang gang gang gang gang
Tele kobuci
gyere babuci
a professzorok békén hagyhatnak
lehet majom vagyok, de úgy örülök a farkamnak
a csapatban nincs eligazolás
pomáz utcáin nincs eligazodás
a banda sikere klub telirakodás
szép az arcbőr, a skincare-etek gecipakolás
kántálják a nevünket az egyetemeken
áthallják a basszusunk az emeleteken
lassan elismernek egyetemesen
csak úgy robban az inbox az msn-emen
mi vagyunk a koli réme
a szádba lóg a broki vége
hergeljük a proli népet
de no cap, ők befalják a pralinémet
Mi az, ha feldobod kő
mire leesik disznó vicc
lehet hogy van náluk fű
de albán biztos nincs
te is tudod, hogy jó
pedig valahol irtó cringe
Ez a mirror glimpse
kip kop, megjött a buliszervíz
ma a misi meg a krisz minden punit elvisz
igen végre a giminek vége
tánc a timberlake-re mint két buzi elvis
tudom akarsz engem én is akarlak téged
nem lelkizni, hanem egy kis ah-ah-ah véget
a koliszobádban aztán hajnalra lépek
és harmadnapra le is tagadlak béjbe
úgynevezett szexelés
a szobámba történik nem kevés
mert ez egy szenvedély
minden nap kemény a brokim
úgy tornyosul, mint a nagy-kevély
ez az egyetem
ahol a faszomat ma beteszem
a puncidat vacsira megeszem
de előbb állj, ezt az egy kérdést még felteszem
Mi az, ha feldobod kő
mire leesik disznó vicc
lehet hogy van náluk fű
de albán biztos nincs
te is tudod, hogy jó
pedig valahol irtó cringe
Ez a mirror glimpse
Prémium ó prémium
gang gang gang gang gang gang gang
meggyszínű nissan bang bang
krrr pu pu pu pu
prémium ó prémium
gang gang gang gang gang gang gang
Este inni megy a gang
Pomáz city represent
TUDÓSÍTÁS
Ahogyan arról korábban beszámoltunk, a Honeybeast egészen különleges utazásra hívta a közönséget tavaly novemberben. Most pedig a Budapest Park színpadán is életre kelt a minden érzékszervünket kényeztető univerzum.
A zenekartól nem áll távol a kísérletezés: ősszel egy nagylemezzel jelentkeztek, melynek dalai egyszerre felismerhetők, mégis kicsit mások.
A szimfonikusokkal, kortárs balett-tel és Ráskó Eszter stand-uppal színesített színháztermes turnék után, a Honeybeast megint egyedülálló produkcióval lépett színpadra. A korábbi állomásokon már bizonyított – és a Művészetek Palotájában teltházzal zajlott – különleges koncert a Parkban sem okozott különösebb csalódást.
– Egyfajta megújulásban vagyunk. Az album tele van érdekességekkel, olyan dalokkal, melyekben kiléptünk a komfortzónánkból, de szerepel rajta régi munkánk teljesen újragondolva is. Izgalmas, sokszínű anyag, amin nagyon nagy örömmel dolgoztunk – fogalmazott Bencsik-Kovács Zoli, a zenekar dalszerző-szövegírója és gitárosa.
– A kitalált látvány-koncepciónk szerint, a színpad teljes hátsó részét, félkörívben (közel 180 fokban) kitöltő, nagy pixelszámú ledfalat építünk, olyan 3D-s hatást teremtve, amelynek mi, a színpadon zenélő zenekar is részei vagyunk, olyan valós és képzeletbeli helyszíneket megjelenítve, amelyek a Honeybeast dalokban tűnnek föl – mesélte a koncertről Tarján Zsófi – aki nemcsak hangja, de grafikusként, művészeti vezetője is a zenekarnak.
A Legnagyobb hős az Így játszom és a többi jól ismert Honeybeast dal szereplői, akiknek magányaikban, szerelmeikben, félelmeikben és örömeikben oly gyakran magunkra ismerünk, most életre keltek. A közel kétórás koncerten csodás helyszínekre vittek, ahol közös élményeink univerzumait járhattuk körbe, a római Colosseumtól az erdélyi viskóig, Portugáliától egészen az Androméda-köd spirálgalaxisáig.
S hogy milyen volt a Parkos koncert?
Egészen megdöbbentett, hogy Tarján Zsófival is előfordul, hogy félrecsúsznak a hangok. És megesik, hogy nincs szinkronban az ének a zenével. Úgy tűnt, mintha Zsófi túlságosan is akarta volna, hogy jó legyen. Hogyne akarta volna: a tizedik Budapest Parkos koncert volt a Honeybeast életében, ráadásul a Cinematrip valóban különleges látványvilággal spékelte meg az estét. Erre szükség is volt, mert a vizuál igazán felturbózta hangulatot, de a dalok így is csak a koncert második felétől kezdtek igazán működni. Van az úgy, hogy valaki nagyon tökéleteset akar és ettől erőltetetté válik. Picit most is ez volt érzékelhető.
Talán több lazasággal és könnyedséggel nem csúszott vagy épp csuklott volna el az énekesnő hangja. Hasznos volt, hogy a dalok jelentős részénél a zenekar feliratozta a szöveget, mert ha valaki nem tartozik a hardcore Honeybeast-fanok közé, gyakorta nem érthette azt tisztán.
Az atmoszféra, amelyet a zenekar teremt és az az üzenet-halmaz, amelyet a szövegekben hordoz, ellentmond minden hurráoptimista magyar formációnak.
A Honeybeast szeret kísérletezni. És még így is abszolút hitelesen közvetíti a maga egységes és szilárd világképét, ezzel együtt pedig azt a gyakorta keserédes attitűdöt, amely szintén a zenekar sajátja.
Nézz bele a koncertbe itt.
Az előzenekar a The Roving Chess Club volt.
Fotók: Budapest Park
