|
|
|
|
|
| Előadó: | Down For Whatever |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Verse I.:
Azt hittem, ha az életem egyetlen lapra felteszem
és minden egyes reggelen majd rám ordít a vekkerem,
hogy takarodjál és építsd fel ezt a homokvár birodalmadat,
mert hidd el, Kiki, nem szeretnek, míg fel nem áldozod önmagad.
Ha keresnek a srácok, ne vedd fel, úgy sem értik meg, amit mondanál,
kifogást kifogás követ, de bassza meg, megszokták már!
Ha pixelekre esik szét a világom és úgy érzem beleroppanok,
Kit hívhatok? Amit itt hagyok, csak szavak, számok és szólamok.
Chorus I.:
Hogyha nyertem, másra vágytam,
annyi mindent elhibáztam.
Most is hajszolom a magasságot,
hogy újra járhassam a kötéltáncot.
Verse II.:
Mindenkivel jóban lenni, de közben magammal nem tudok.
Csak harcolok, csak kapkodok, és félek az életen átfutok,
mert ma sincsen olyan pillanat, amit tiszta szívből megélnék,
A jövőt vakon hajszolom, míg a múltba visszaszaladnék.
Sosem leszek vajon elégedett, bármilyen sikert elérhetek?
Mint egy marionett, a fejem felett lógnak a mélybe a drótkötelek,
amit kétségbeesve rángatok és a nyakamra lassan rárakok.
Megfulladok, de itt vagyok, mert csalódást nem okozhatok!
Chorus II.:
Hogyha nyertem, másra vágytam,
annyi mindent elhibáztam.
Most is hajszolom a magasságot,
hogy újra járjam a kötéltáncot.
Hogyha nyertem, másra vágytam,
annyi mindent elhibáztam.
Most is hajszolom a magasságot,
hogy újra járjam a kötéltáncot.
Buildup:
Elmondhatnék pedig bárhogy bármit,
de félek, végül úgyse’ számít.
Itt minden új, mégis múló pillanat,
Mert az idő mindent elragad…
Chorus II.:
Hogyha nyertem, másra vágytam,
annyi mindent elhibáztam.
Most is hajszolom a magasságot,
hogy újra járjam a kötéltáncot.
Hogyha nyertem, másra vágytam,
annyi mindent elhibáztam.
Körbejárhatom a fél világot,
de nem találom meg a boldogságot.
…csak a kötéltáncot…
…a kötéltáncot…
…a kötéltáncot…
Szó sincs retróról, de mindenképpen hangos időutazás a kétezres évek hazai könnyű-rock alapvetéseit egy színpadon látni.
A populárisabb Zanzibar nemrég múlt 25 éves, a vérbeli rock ’n roll brigád, vagyis a felvidéki Rómeó Vérzik pedig kereken három évtizedet ünnepelt novemberben. És bár a starttól mindkét csapat esetében évtizedek teltek el, tagok távoztak és érkeztek, gitárok törtek, meg aranylemezekkel telt meg a fal, egy valami nem változott: a zenéjük őszintesége.
- Nem vagyok az a típus, aki a múltba réved és azon töri a fejét, mit rontott el.. Soha nem függtünk senkitől, és ez adott nekünk igazi szabadságot
- mondta a Rockstar Magazinnak a Rómeó Vérzik frontembere, Koppány, amikor arról kérdezték, lenne-e olyan 30 év távlatából, amit mai fejjel másképpen csinálna.
.jpg)
Persze ha szabadságról meg hitelességről van szó, ahhoz Terecskei Ritáéknak is lesz pár szava, hiszen hiába változtak az idők az alakulásuk óta, ők az elmúlt – már több mint - negyed században kitartottak amellett az őszinte rockvonal mellett, amivel 1999 januárjában legendásan útnak indultak, hogy
olyan slágerek adjanak a hazai könnyűzenének, mint az Igazi nevem, vagy az Ádám keresi Évát és a Szerelemről szó sem volt.
Nem csak nosztalgia várható, hanem ugrálós-éneklős rockbuli is készül
Már csak azért is, mert a Rómeó Vérzik Koppánya kis kényszerpihenője után az Akvárium színpadán tér vissza a fővárosba, hogy még az eddiginél is nagyobb energiával csapjon a húrok közé, legalább annyira pörgős nótákkal, mint
Az Ördög, az Isten, az Élet és a Halál, a Keleti rock és roll, a Kiskakas pedig pláne, hogy nem maradhat le a setlist-ről.
A két zenekar amúgy még sosem turnézott együtt, úgyhogy ez a mostani, március 7-i koncert igazi hazai rocktörténeti különlegességnek számít majd.
