|
|
|
| Előadó: | Audiopoeta |
|---|---|
| Album: | Stockholm |
| Megjelenés: | 2024 |
| Hossz: | 2:42 |
| Szövegírók: |
Belényi Mihály |
|
Genoff Patrik |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Hiába visz a wizz air,
a kezem nem engedi el.
nem lesz jobb semennyivel,
Nekem csak feledni kell.
Mindent átrágok a váróban,
hogy mivel, mikor, miért nem számoltam?
Hogy miért menekülnék előled,
jó poén voltam, de lelőttek.
Máshol jobb lenne? -kérdezem.
kezemben heineken, ez túl nagy tér nekem.
Engedném a vödröt a gémeskútba,
állatok közt, mint ace ventura.
Ha választhatnék, hová mennék?
Az a baj, hogy nomád lennék.
Semmi ember, semmi gép,
vissza sem jönnék semmiképp.
Van itt még emlék,
ha szétesnék,
de nem mind szép.
El-elindulnék,
de itt tart még,
vagy harminc év.
elindulok, maradok, megyek, de mégse,
folyton visszahúz engem fenébe.
Az a híd, az az út, az a tér,
ahol a szív az úr, így hazatér.
ennyin bukik, ennyin áll,
passport, becsekk, terminál.
Mindenem itt van, de mind itt halunk,
ha belekényelmesedünk és mindig hagyunk.
Sír a kezemben az útlevél,
még egy uccsó búcsút remél.
indul a madár az égbe,
az örökké tartó kékbe.
A lábam a jetlag-en, messze nyúl,
a jegyem megveszem, nem retúr.
megyek feltöröm inkább a kókuszom,
mint, hogy zsörtölődjek egy full buszon.
Van itt még emlék,
ha szétesnék,
de nem mind szép.
El-elindulnék,
de itt tart még,
vagy harminc év.
Hátamon sátor, a bőrönd behúzva,
a könnyemet majd a menetszél lefújja.
Remegő lábbal, Noé a bárkán,
ember a vízben, oké a látvány.
Nem lehet honvágyam gondolom,
mert az egész planéta az otthonom.
az ágyam moha, ott apu mesél,
A takaróm pedig egy lapulevél.
hogy kik leszünk, nem tudtam, azt akkor,
mikor kimásztam a barlangból.
elmaszkolt arcok, max factor,
most a hajóm tóban parkol.
Ha bal lábbal kelek is vízbe ér,
le nem cserélném az istenér'.
rábízom a természet képzeletére
magam. Úgy élek, mint 4000 éve.
Van itt még emlék,
ha szétesnék,
de nem mind szép.
El-elindulnék,
de itt tart még,
vagy harminc év.
Több mint 500, a létminimum alatt élő magyar előadóművész megélhetéséhez nyújtott segítséget az Előadóművészi Jogvédő Iroda 2025 első felében.
Havi nyugdíj-kiegészítő támogatást 267 olyan elismert előadóművész kapott, akik alacsony nyugdíjuk mellé semmilyen más juttatásban nem részesülnek, 166 rászorult pedig egyszeri segélyhez jutott. Az átlagos támogatási összeg 130 ezer forint volt.
Idős korukban a rangos előadóművészek különböző művészeti ágakban eltérő mértékben kerülhetnek nehéz anyagi helyzetbe. Ebből a szempontból talán a könnyűzene világa a legmostohább, ahol egyik pillanatról a másikra el lehet veszíteni a népszerűséget és azzal együtt a jövedelem nagy részét.
A könnyűzenészek körében a mai napig nehéz elültetni az időskori öngondoskodásra való felkészülés gondolatát.
Akik aktív életük során nem kaptak magas állami, szakmai kitüntetést, előfordul, hogy nehéz öregkornak néznek elébe. Rajtuk segít az EJI azzal, hogy a szolidaritás jegyében egyszeri támogatást, vagy rendszeresen nyugdíj-kiegészítést nyújtanak számukra.
A juttatás fedezetét a jogdíjak révén maguk a művészek termelik meg. A támogatásért bármely előadóművész folyamodhat, aki megfelel a feltételeknek.
Az összegről a kérelem alapján a Jogdíjbizottságok javaslatára az EJI elnöksége dönt
A nyugdíj-kiegészítés havi összegét az EJI a mindenkori legkisebb öregségi nyugdíj 35-200 százalékában, különös méltánylást igénylő esetben legfeljebb annak 300 százalékában határozta meg.
A létminimum alatt élő művészek állami nyugdíját akár meg is duplázhatja ez a kiegészítő járadék.
Fotó: illusztráció/Freepik
