|
|
|
| Előadó: | Dopeman vs. Majka |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Kicsi Dope:
Hölgyeim és Uraim, Uraim és Hölgyeim!
A kék sarokban Mr. Dopeman, aki még magával se áll szóba ma este! A piros sarokban Majka, aki Lajka. Tehát let's get ready to roumble, vagyis bunyó, gyerünk, fiúk!
Szorítóba!
Majka:
Szervusz Lackó, te mackó, hát jól lefogytál apám,
Mert nem figyelek oda rád, azt' elmúlik a tokád,
Ha nem ismernélek, talán még szimpatikus lennél,
Bár nagy cipőt meg krumpliorrot így is felvehetnél,
Ha jól emlékszem, 1 éve te a világi gengszter,
Itt álltál a ringben félig bucira vert fejjel,
"Azóta éjjel-nappal boxolok, nyomom, mint az állat!",
Na jól van Laci bébi, most már pihentesd a szádat,
Mert a telep csicskája nálunk nem én vagyok,
Én otthon, Ózdon is tudod, csak rajnak számítok,
Hát címlap lettél megint, pedig nem is dugtalak meg,
A reklámpénzed nekem add, ne a menedzserednek,
Habiszti tudod mi: pénzbehajtó, csaló, sikkasztó, mit maffiózó,
Nem vagy más, csak egy kopaszodó, koros gádzsó,
Egy fokhagymaszagú kolbászzabáló.
Refr.:
Mert ilyen ez a box,
Ez nem sport, hanem harc,
Mert ilyen ez a box,
Hát a baseball-t játszák, a box, az nem játék,
Mert ilyen ez a box,
Ez nem sport, hanem harc,
Mert ilyen ez a box,
Hát a baseball-t játszák, a box, az nem játék.
Dopeman:
Ritka egy csávó, itt az ózdi hős,
Aki beszólt nekem, most meg itt menőz,
Hú, de dühös ez a kislány, jaj, még megijedek,
A makrancos kis Majkát szétveti a méreg,
Mert a prostim voltál 10 hónapig, ember,
Te ingyen bunyóztál, én meg teletömött zsebbel
Távoztam az estén, mikor linkre nyertél,
De a rossz dumáddal fiú ott is jól megégtél,
Ne feledd az időt, mikor rajongó voltál,
Hogy az öltözőmbe bejuss, bőszen oboáztál,
S bár nem vagyok én gengszter, mégis elmenekülsz,
Ha kamerák nélkül a látterembe kerülsz,
Hú, de nagyon raj vagy, milyen átkozottul menő,
Te tehetségnek kikiáltott ózdi lángossütő,
Ha engem molesztálsz, magad minősíted,
Mert fölvittem a dolgod, mikor senki nem segített.
Refr. 1x
Majka:
Cicám, azért haragszom, mert nem vagyok egy állat,
Csak piszkáld meg az oroszlánt, és szétkapja a szádat,
Ha százszor újrakezdhetném, se csinálnám én máshogy,
Százszor otthagynálak téged, segítettél bárhogy,
De jól ahogy van öcsém, hát Isten így akarta,
És nem tűnt el a süllyesztőbe nélküled a Majka,
Ha betetted a fogvédőt, a bandázst fölcsavartad,
Éppen itt az ideje, hogy túllépjek ma rajtad.
Dopeman:
Fiam, hát nem megy ez a küzdelem neked,
De aggódni nem kell, mert úgyis kerestek
A Sakkszövetségből, 1 parasztot akarnak,
Ha nem kell az állás, szólj a Tysonnak,
Bár ügyes kis srác vagy, ehhez nem fér kétség,
De velem szemben ez korántsem elég,
Most adok 1 esélyt, hogy kiengeszteld apád,
Csak dobjad rám szépen a Spitz Tünde számát.
Majka:
Odaadom, Pityinger, nekem most már nem kell,
Az ízlésedre bízom, bár nem fenékig tejfel,
Adok én még többet, sőt, mindet átpasszolom,
Csak engem hagyj már békén, te büdös, bunkó barom.
Dopeman:
Te pimasz kis fajankó, mit hörögsz itt, gyerek,
Azt marogatod, akinek a fogad köszönheted,
Ne óbégass cujo, mert megkötözlek, kutyus,
Én az eredeti vagyok, mellészúrtál, Brutus!
Refr. 1x
TUDÓSÍTÁS
Ahogyan arról korábban beszámoltunk, a Honeybeast egészen különleges utazásra hívta a közönséget tavaly novemberben. Most pedig a Budapest Park színpadán is életre kelt a minden érzékszervünket kényeztető univerzum.
A zenekartól nem áll távol a kísérletezés: ősszel egy nagylemezzel jelentkeztek, melynek dalai egyszerre felismerhetők, mégis kicsit mások.
A szimfonikusokkal, kortárs balett-tel és Ráskó Eszter stand-uppal színesített színháztermes turnék után, a Honeybeast megint egyedülálló produkcióval lépett színpadra. A korábbi állomásokon már bizonyított – és a Művészetek Palotájában teltházzal zajlott – különleges koncert a Parkban sem okozott különösebb csalódást.
– Egyfajta megújulásban vagyunk. Az album tele van érdekességekkel, olyan dalokkal, melyekben kiléptünk a komfortzónánkból, de szerepel rajta régi munkánk teljesen újragondolva is. Izgalmas, sokszínű anyag, amin nagyon nagy örömmel dolgoztunk – fogalmazott Bencsik-Kovács Zoli, a zenekar dalszerző-szövegírója és gitárosa.
– A kitalált látvány-koncepciónk szerint, a színpad teljes hátsó részét, félkörívben (közel 180 fokban) kitöltő, nagy pixelszámú ledfalat építünk, olyan 3D-s hatást teremtve, amelynek mi, a színpadon zenélő zenekar is részei vagyunk, olyan valós és képzeletbeli helyszíneket megjelenítve, amelyek a Honeybeast dalokban tűnnek föl – mesélte a koncertről Tarján Zsófi – aki nemcsak hangja, de grafikusként, művészeti vezetője is a zenekarnak.
A Legnagyobb hős az Így játszom és a többi jól ismert Honeybeast dal szereplői, akiknek magányaikban, szerelmeikben, félelmeikben és örömeikben oly gyakran magunkra ismerünk, most életre keltek. A közel kétórás koncerten csodás helyszínekre vittek, ahol közös élményeink univerzumait járhattuk körbe, a római Colosseumtól az erdélyi viskóig, Portugáliától egészen az Androméda-köd spirálgalaxisáig.
S hogy milyen volt a Parkos koncert?
Egészen megdöbbentett, hogy Tarján Zsófival is előfordul, hogy félrecsúsznak a hangok. És megesik, hogy nincs szinkronban az ének a zenével. Úgy tűnt, mintha Zsófi túlságosan is akarta volna, hogy jó legyen. Hogyne akarta volna: a tizedik Budapest Parkos koncert volt a Honeybeast életében, ráadásul a Cinematrip valóban különleges látványvilággal spékelte meg az estét. Erre szükség is volt, mert a vizuál igazán felturbózta hangulatot, de a dalok így is csak a koncert második felétől kezdtek igazán működni. Van az úgy, hogy valaki nagyon tökéleteset akar és ettől erőltetetté válik. Picit most is ez volt érzékelhető.
Talán több lazasággal és könnyedséggel nem csúszott vagy épp csuklott volna el az énekesnő hangja. Hasznos volt, hogy a dalok jelentős részénél a zenekar feliratozta a szöveget, mert ha valaki nem tartozik a hardcore Honeybeast-fanok közé, gyakorta nem érthette azt tisztán.
Az atmoszféra, amelyet a zenekar teremt és az az üzenet-halmaz, amelyet a szövegekben hordoz, ellentmond minden hurráoptimista magyar formációnak.
A Honeybeast szeret kísérletezni. És még így is abszolút hitelesen közvetíti a maga egységes és szilárd világképét, ezzel együtt pedig azt a gyakorta keserédes attitűdöt, amely szintén a zenekar sajátja.
Nézz bele a koncertbe itt.
Az előzenekar a The Roving Chess Club volt.
Fotók: Budapest Park
