|
|
|
| Előadó: | Mikee Mykanic |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Kocziha Mihály (Mikee Mykanic) |
|
Gmboii |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
VPE
Gmboii, Gmboii, Gmboii ah
Gmboii, Gmboii, Gmboii
Gmboii, Gmboii, Gmboii, Gmboii ah
Bútorokat tologattok (egy-két-há’), én bebootolok azonnal
Te becuccolsz a csajodhoz, én becuccozok csajoddal
Életveszélyes, ez Anakin csókja (ja!)
Szóljon valaki még mielőtt valaki szólna (na!)
Tudom én, hogy mennyit raktok a cigibe (semmit)
Tudom, hogy kurva nagyba vagytok csak kicsibe (nem vicc)
Amit letettem az asztalra, mind egyesével ott van
Én nem zenéket hoztam, én egy nemzedéket hoztam
Madarak jönnek, bukik a logika, marad a könnyebb (köcsög)
Ornitológia OKJ neked ez túl magasan röppen
Pincér voltam, terítettem, aztán abbahagytam és terítettem
Elárulom, örülök, hogy már nem árulom
Nincsen második esély, de neked adnak mégis (vijjúú)
Pakk, te kis fasz, csak a verebek vannak végig
Eleget kaptam baby, nagyot estem, de a testem az elasztik
Elbillentem, mindjár’ visszabillentik a kedvem az e-lasztik
Állj, hol’ up bitch, don’t move
Ez iPhone-nal Hitchcock zoom
Állj, hol’ up bitch, don’t move
Ez iPhone-nal Hitchcock zoom
(Látom nézel) Állj, hol’ up bitch, don’t move
Ez iPhone-nal Hitchcock zoom
(Látom nézel) Állj, hol’ up bitch, don’t move
Ez iPhone-nal Hitchcock zoom
Anya! Ne haragudj, hogy nem hívtalak és csak egyszer üzentem holnap
Nem akarok meghalni, de úgy érzem, bárcsak meg se születtem volna
Frissen a hóba’
És még mindig nem tom’, hogy cink-e a csóka
Nem állok messze attól, hogy magamra varjakat varrjak
Varjakat varrjak, varjakat varrjak
Nem állok messze attól, hogy magamra varjakat varrjak
Varjakat varrjak, varjakat varrjak
Schoblocher Barbaráék feltöltötték jó energiákkal a Park közönségét
A 2011 őszén alakult Blahalouisiana Székesfehérvárról indult. Akkor beat-rock/pop-soul zenekarként aposztrofálta magát. A csapat azonban a tavaly megjelent Sötét Villám című lemez után napjainkban már egy, az eddiginél jóval színesebb zenei világba kalauzol. Az Amore (de nem veled) című szerzeménnyel a Blahalouisiana a közelmúltban le is leplezte az új érát.
A Parkban július 17-én tartott fellépésen a már ismert számokon kívül újdonságok is várták a rajongókat: a Blahalouisiana júliusig ugyanis több új dal megjelenését tervezi, melyeknek előszele már a budapesti koncerten is érzékelhető volt. Az estét Molnár Tamás nyitotta a Blahalouisiana előtt.
Blahalouisiana-dalszövegek itt.
Az este főszereplője a Blahalouisiana, és énekesnője, Schoblocher Barbara nem arról ismert, hogy megbújik a sarokban. A frontember öltözködése, karakteres hangszíne, hangjának intenzitása és dalszövegeinek tartalma mind megköveteli a maximális figyelmet. Mindemellett Barbara igazán kellemes jelenség a személyisége szempontjából is: a közönséggel együtt lélegezve vezette végig a koncertet, jóleső együtt-rezgéseket generálva.
A már a friss sajtófotókon is egészen üde stílust magára öltött formáció a közelmúltban megjelent Amore (de nem veled) című, az új érát előrevetítő dala mellett a koncert dallistájában a legnagyobb favoritok is helyet kaptak: a Túl távol, elég közel, a Szeressetek, a Faliórák vagy a Testemnek ha engedem.
Mi is az a friss éra, amellyel beharangozták a fővárosi koncertet?
Innen szép a győzelem, Ahol összeér összeér, Éllek túl, Ott van a nap, Nem ereszt – ilyen nótákkal is pakolta tele az estét a Blahalouisiana. Barbi párja, Apey (azaz Áron András, akivel több formációban is együtt zenélnek — így az Áron András & The Black Circle Orchestra-ban is) mély hatással van az énekesnő stílusára. Áron András igazi multi-instrumentalista multitálentum, aki a metalos gyökerei ellenére otthonosan mozog többek között a country világában is. Ebben pedig Barbi is remekül működik, s egyúttal finoman, jó érzékkel be is építi a stílus elemeit saját formációjába.
Mára a konga, a szaxofon, a földszínek alkalmazása, a béke és a szeretet hangsúlyozása, hippi-életérzés mind komfortosan vibrál a Blahalouisiana dalaival.
Beat, rock, kultúrház, háttérfüggöny és táncdalfesztivál
A látvány – Beatles-koncertek és a hetvenes éveket idéző, művelődési házas diszkók archív képkockáival, valamint a színpadon háttérként alkalmazott, szintén a kultúrház-érzetet keltő, finoman megvilágított drapériákkal egészült ki. Mindez a táncdalfesztiválok korszakába repített vissza. A beat és a rock volt a főszereplő. Több volt a félháznál a Parkban, a zenekar pedig láthatóan lazán, könnyedén létezett a színpadon. Élvezték azt a felhőtlen vibe-ot, amit ez az új irány hozzád a koncerthez.
Ez az összhatás a korábbi, Kovács Kati-Schoblocher Barbi duettet is megidézte.
Ha érdekel, milyen volt a látvány és az érzések a Parkban, nézd meg ezt a videót a korábbi duettről. Remekül leírja a fővárosi Blahalouisiana-koncert hangulatát.
A Faliórák annyira csúcsra járatta az érzelmeket, hogy Barbi sírva fakadt
– Bármennyire szeretek szerelmes lenni, a mai koncert érzése annál sokkal jobb
– fogalmazott az énekesnő.
A Vaksötét ezt követően akusztikus verzióban hangzott el és adott némi nyugvópontot az estének, hogy aztán a Kedvenc naplementém ismét felrázza a közönséget. A Szeressetek pedig tovább kontrázta a hangulatot.
Az estét az új sláger, az Amore zárta: temperamentumos, olaszos életérzést hagyva maga után.
– Vigyétek el ezt a sok pozitív energiát oda, ahol a legnagyobb szükség van rá. Meg tudjuk menteni a világot, elegen vagyunk itt és most ehhez
– tette hozzá Barbi.
Fotók: Blahalouisiana
