Előadó: | Szomor György |
---|---|
Album: | Keressük! |
Szövegírók: |
Szomor György |
Szomor György |
|
Kiadó: | Keressük! |
Stílus: | Keressük! |
Címkék: | Keressük! |
Lám nem látsz jól, néhány centit tévedtél
Mért nem csapsz le rám, mért ő, mért nem én
Tán vak vagy jó halál?
(A zsák, a zsák, bevarrod magad a zsákba és szabad leszel
Szabad vagyok, szabad vagyok)
Mért mellém csap a villám, mért nem pont belül?
Átok ez az óra vagy épp a szerencsém
Csak ennyi lennék én, ki más halálán él
Ez a végzetem, hogy élnem kell
Elhagytál barátom, úgy félek egyedül,
itt hagytál a sárban, míg lelked fent repül
De nézd, követlek én a szabadság felé
Űz a végzetem, még élnem kell
Még egy perc, s elmúlt előző életem letelt
A sors kirótta büntetés lejárt
Mint elejtett kő zuhansz
És ki tudja ott lent mi vár
Eljött hát az óra, mit régen várok már
Hol eltemettek élve, szerencsém rám talált
Süket lett a szív, egy hang most mégis hív
Tán egy égi jel, hogy élni kell
Túléltem a poklot, a bosszú éltetett
Lelkem régen meghalt, vagy szörnyeteggé lett
Ha isten mégis él, most jól teszi, ha fél
Köt a végzetem, még élnem kell
Még egy perc, s elmúlt előző életem letelt
A sors kirótta büntetés lejárt
Mint elejtett kő zuhansz
És ki tudja ott lent mi vár
Még egy perc, egy új esély egy másik lét talán
És nem tudod, hogy élet vagy halál
Csak egyetlen perc, egy ugrás
És eldől, hogy zuhansz vagy szállsz
Számoltam az éveket, mit elloptak, mi elveszett
Most visszakérem életem, s ha nem adják, hát elveszem
A világ vár, a föld forog, csak még egy perc és ott vagyok
Még egy perc, egyetlen perc
Elmúlt előző életem letelt
A sors kirótta büntetés lejárt
Mint elejtett kő zuhansz
És ki tudja ott lent mi vár
Még egy perc, egy új esély egy másik lét talán
És nem tudod, hogy élet vagy halál
Csak egyetlen perc, egy ugrás
És eldől, hogy zuhansz vagy szállsz,
Edmont Dantes hát szállj!
Schoblocher Barbaráék feltöltötték jó energiákkal a Park közönségét
A 2011 őszén alakult Blahalouisiana Székesfehérvárról indult. Akkor beat-rock/pop-soul zenekarként aposztrofálta magát. A csapat azonban a tavaly megjelent Sötét Villám című lemez után napjainkban már egy, az eddiginél jóval színesebb zenei világba kalauzol. Az Amore (de nem veled) című szerzeménnyel a Blahalouisiana a közelmúltban le is leplezte az új érát.
A Parkban július 17-én tartott fellépésen a már ismert számokon kívül újdonságok is várták a rajongókat: a Blahalouisiana júliusig ugyanis több új dal megjelenését tervezi, melyeknek előszele már a budapesti koncerten is érzékelhető volt. Az estét Molnár Tamás nyitotta a Blahalouisiana előtt.
Blahalouisiana-dalszövegek itt.
Az este főszereplője a Blahalouisiana, és énekesnője, Schoblocher Barbara nem arról ismert, hogy megbújik a sarokban. A frontember öltözködése, karakteres hangszíne, hangjának intenzitása és dalszövegeinek tartalma mind megköveteli a maximális figyelmet. Mindemellett Barbara igazán kellemes jelenség a személyisége szempontjából is: a közönséggel együtt lélegezve vezette végig a koncertet, jóleső együtt-rezgéseket generálva.
A már a friss sajtófotókon is egészen üde stílust magára öltött formáció a közelmúltban megjelent Amore (de nem veled) című, az új érát előrevetítő dala mellett a koncert dallistájában a legnagyobb favoritok is helyet kaptak: a Túl távol, elég közel, a Szeressetek, a Faliórák vagy a Testemnek ha engedem.
Mi is az a friss éra, amellyel beharangozták a fővárosi koncertet?
Innen szép a győzelem, Ahol összeér összeér, Éllek túl, Ott van a nap, Nem ereszt – ilyen nótákkal is pakolta tele az estét a Blahalouisiana. Barbi párja, Apey (azaz Áron András, akivel több formációban is együtt zenélnek — így az Áron András & The Black Circle Orchestra-ban is) mély hatással van az énekesnő stílusára. Áron András igazi multi-instrumentalista multitálentum, aki a metalos gyökerei ellenére otthonosan mozog többek között a country világában is. Ebben pedig Barbi is remekül működik, s egyúttal finoman, jó érzékkel be is építi a stílus elemeit saját formációjába.
Mára a konga, a szaxofon, a földszínek alkalmazása, a béke és a szeretet hangsúlyozása, hippi-életérzés mind komfortosan vibrál a Blahalouisiana dalaival.
Beat, rock, kultúrház, háttérfüggöny és táncdalfesztivál
A látvány – Beatles-koncertek és a hetvenes éveket idéző, művelődési házas diszkók archív képkockáival, valamint a színpadon háttérként alkalmazott, szintén a kultúrház-érzetet keltő, finoman megvilágított drapériákkal egészült ki. Mindez a táncdalfesztiválok korszakába repített vissza. A beat és a rock volt a főszereplő. Több volt a félháznál a Parkban, a zenekar pedig láthatóan lazán, könnyedén létezett a színpadon. Élvezték azt a felhőtlen vibe-ot, amit ez az új irány hozzád a koncerthez.
Ez az összhatás a korábbi, Kovács Kati-Schoblocher Barbi duettet is megidézte.
Ha érdekel, milyen volt a látvány és az érzések a Parkban, nézd meg ezt a videót a korábbi duettről. Remekül leírja a fővárosi Blahalouisiana-koncert hangulatát.
A Faliórák annyira csúcsra járatta az érzelmeket, hogy Barbi sírva fakadt
– Bármennyire szeretek szerelmes lenni, a mai koncert érzése annál sokkal jobb
– fogalmazott az énekesnő.
A Vaksötét ezt követően akusztikus verzióban hangzott el és adott némi nyugvópontot az estének, hogy aztán a Kedvenc naplementém ismét felrázza a közönséget. A Szeressetek pedig tovább kontrázta a hangulatot.
Az estét az új sláger, az Amore zárta: temperamentumos, olaszos életérzést hagyva maga után.
– Vigyétek el ezt a sok pozitív energiát oda, ahol a legnagyobb szükség van rá. Meg tudjuk menteni a világot, elegen vagyunk itt és most ehhez
– tette hozzá Barbi.
Fotók: Blahalouisiana