|
|
|
94-ben jöttem, apám magyar, anyám német
Mindkettő az NDK-ban egy mérnöki szakon végzett
Hasonló ösvényen jártam, de egy nap szarul léptem
És a zeneipar trónja lett az irodai karosszékem
2023 van, és lassan értem
Miért születtem éppen én a földre oly színpadra készen
Már 2004-ben a suliban is a hasznot néztem
Mert teljesítményhez mérten számolták ki a zsebpénzem
Egyik pénteken vártam, hogy apám hazaérjen
Az ellenőrzömben az első hármas, nagyon féltem
Tudtam jól, hogy őrlángon lobog benne a harag, mégsem
Lobbant be a kazán, minden porcikám megmaradt épen
Háborús menekültek sorsát örökbe kapva éltem
Folyton a vihart vártam, egész nap a radart néztem
Fejetek felett énekelek, úgy mint egy sas a szélben
De prédája maradtam egy szörnynek, ami halott régen
Ú, a szívem megrepedt
Te betömted a sebhelyet
Azóta már nem csepeg
Azt mondtad:
“Ú bébi, nincsenek szellemek
Szóval tedd fel a két kezed
Élvezd a menetszelet”
Prédája maradtam egy szörnynek, ami halott régen
De 2014ben már faragtam a saját lényem
Kidolgoztam majdnem mindent, elkezdtem az arcom éppen
De félbe maradt, végül a helyére egy pajzsot véstem
Csak magam védtem, folyton felém szúrtak az emlékek
Amputált karok, felpuffadt lábak, fehér szobák, vér, meg
Anyám fél, hogy ma lesz vége, könnyes szemek, apám mérges
mélyfekete föld az ásón, fehér mécses, család képek
2019 minden péntek szombat mattra készen
Ha békésen halok meg, akkor meg mi a fasznak éltem
Szíveket törtem össze, könnycsepp tetkós a farkam vége
Ha bármiben hittem reggel, azt is hátrahagytam délre
Ha jött az éjjel, éber fülekkel hallgatva kértem
Választ a sötéttől, mondja meg, miért nem halhattam én meg
2022-ig előre helyett hátra léptem
Hátha ha nem látom merre járok, nem kell bánat érjen
Ú, a szívem megrepedt
Te betömted a sebhelyet
Azóta már nem csepeg
Azt mondtad:
“Ú bébi, nincsenek szellemek
Szóval tedd fel a két kezed
Élvezd a menetszelet”
Mire vársz?
Mikor látod majd be végre
Hogy a zsarnok, akit nevelgettél
Rég nem szolgálja, amire vágysz
Te is szolgája lettél
És a szörny, amit elhessegettél rég
Az pont az, amivé válsz
Mikor látod majd be tesám
Hogy a zsarnok, aki végül lettél
Az egyetlen dolog, amitől félsz
Ő a tökéletes gyerek
Addig nem engedi a kezed, amíg élsz
Mire vársz?
Mikor látod majd be végre
Hogy a zsarnok, akit nevelgettél
Rég nem szolgálja, amire vágysz
Te is szolgája lettél
És a szörny, amit elhessegettél rég
Az pont az, amivé válsz
Döntsd hát le a szobrát
Ú, a szívem megrepedt
Te betömted a sebhelyet
Azóta már nem csepeg
Azt mondtad:
“Ú bébi, nincsenek szellemek
Szóval tedd fel a két kezed”
Ú, a szívem megrepedt
Te betömted a sebhelyet
Azóta már nem csepeg
Azt mondtad:
“Ú bébi, nincsenek szellemek
Szóval tedd fel a két kezed
Élvezd a menetszelet”
Schoblocher Barbaráék feltöltötték jó energiákkal a Park közönségét
A 2011 őszén alakult Blahalouisiana Székesfehérvárról indult. Akkor beat-rock/pop-soul zenekarként aposztrofálta magát. A csapat azonban a tavaly megjelent Sötét Villám című lemez után napjainkban már egy, az eddiginél jóval színesebb zenei világba kalauzol. Az Amore (de nem veled) című szerzeménnyel a Blahalouisiana a közelmúltban le is leplezte az új érát.
A Parkban július 17-én tartott fellépésen a már ismert számokon kívül újdonságok is várták a rajongókat: a Blahalouisiana júliusig ugyanis több új dal megjelenését tervezi, melyeknek előszele már a budapesti koncerten is érzékelhető volt. Az estét Molnár Tamás nyitotta a Blahalouisiana előtt.
Blahalouisiana-dalszövegek itt.
Az este főszereplője a Blahalouisiana, és énekesnője, Schoblocher Barbara nem arról ismert, hogy megbújik a sarokban. A frontember öltözködése, karakteres hangszíne, hangjának intenzitása és dalszövegeinek tartalma mind megköveteli a maximális figyelmet. Mindemellett Barbara igazán kellemes jelenség a személyisége szempontjából is: a közönséggel együtt lélegezve vezette végig a koncertet, jóleső együtt-rezgéseket generálva.
A már a friss sajtófotókon is egészen üde stílust magára öltött formáció a közelmúltban megjelent Amore (de nem veled) című, az új érát előrevetítő dala mellett a koncert dallistájában a legnagyobb favoritok is helyet kaptak: a Túl távol, elég közel, a Szeressetek, a Faliórák vagy a Testemnek ha engedem.
Mi is az a friss éra, amellyel beharangozták a fővárosi koncertet?
Innen szép a győzelem, Ahol összeér összeér, Éllek túl, Ott van a nap, Nem ereszt – ilyen nótákkal is pakolta tele az estét a Blahalouisiana. Barbi párja, Apey (azaz Áron András, akivel több formációban is együtt zenélnek — így az Áron András & The Black Circle Orchestra-ban is) mély hatással van az énekesnő stílusára. Áron András igazi multi-instrumentalista multitálentum, aki a metalos gyökerei ellenére otthonosan mozog többek között a country világában is. Ebben pedig Barbi is remekül működik, s egyúttal finoman, jó érzékkel be is építi a stílus elemeit saját formációjába.
Mára a konga, a szaxofon, a földszínek alkalmazása, a béke és a szeretet hangsúlyozása, hippi-életérzés mind komfortosan vibrál a Blahalouisiana dalaival.
Beat, rock, kultúrház, háttérfüggöny és táncdalfesztivál
A látvány – Beatles-koncertek és a hetvenes éveket idéző, művelődési házas diszkók archív képkockáival, valamint a színpadon háttérként alkalmazott, szintén a kultúrház-érzetet keltő, finoman megvilágított drapériákkal egészült ki. Mindez a táncdalfesztiválok korszakába repített vissza. A beat és a rock volt a főszereplő. Több volt a félháznál a Parkban, a zenekar pedig láthatóan lazán, könnyedén létezett a színpadon. Élvezték azt a felhőtlen vibe-ot, amit ez az új irány hozzád a koncerthez.
Ez az összhatás a korábbi, Kovács Kati-Schoblocher Barbi duettet is megidézte.
Ha érdekel, milyen volt a látvány és az érzések a Parkban, nézd meg ezt a videót a korábbi duettről. Remekül leírja a fővárosi Blahalouisiana-koncert hangulatát.
A Faliórák annyira csúcsra járatta az érzelmeket, hogy Barbi sírva fakadt
– Bármennyire szeretek szerelmes lenni, a mai koncert érzése annál sokkal jobb
– fogalmazott az énekesnő.
A Vaksötét ezt követően akusztikus verzióban hangzott el és adott némi nyugvópontot az estének, hogy aztán a Kedvenc naplementém ismét felrázza a közönséget. A Szeressetek pedig tovább kontrázta a hangulatot.
Az estét az új sláger, az Amore zárta: temperamentumos, olaszos életérzést hagyva maga után.
– Vigyétek el ezt a sok pozitív energiát oda, ahol a legnagyobb szükség van rá. Meg tudjuk menteni a világot, elegen vagyunk itt és most ehhez
– tette hozzá Barbi.
Fotók: Blahalouisiana
