|
|
|
Kihalt nagyvárosunk egyikében a kedvesét keresi egy szőke lány.
A fiú valahol a közelben az életéért kűzd.
A lány átsuhan a félelem utcáján, ahol annyi veszély leselkedik rá.
Körülötte kutyák és hajléktalanok.
Egy hatalmas vöröstéglás épülethez ér, a bejárat előtt fenevadak nevetve nézik.
Valami hatalmas erővel a birtokában áttöri a korlátot.
Belépve az épületbe, az újra és újra felcsendülő
Paul Simon Boxolójára elindul a titkok folyosóján. "Lie-la-lie"
Egy nagy terem közepén, vakító fényben áll a fiú, várja az ellenfelét.
Verítékkel az arcán meglátja a lányt, aki komoly tekintettel néz reá.
A fiú elmosolyogja magát, bekötözött kezével letörli a verítéket."Lie-la-lie"
Belülről nem láthnató harcot vív, pedig a mérkőzés elmarad.
Nincs ellenfél...?!
A fiú vár, mert még nem jött el az idő "Lie-la-lie"
Meleg van, a veríték újra s újra folyik az arcán.
Közben nézi a lányt, és a veríték mögött könnycseppek tűnnek fel. "Lie-la-lie"
A lány mosolyog, de belülről valami folytogató sírás veszi kezdetét."Lie-la-lie"
Felmászik a ringbe.
A fiú széttárt karokkal magához öleli a lányt.
Majd "Lie-la-lie" megszóllal a gong.
A bíró megfogja kettejük kezét, és "Lie-la-lie" a lány kezét a magasba emeli !
A fiú lesütött szemekkel elindul a lány után.
A lány tekintetéből kitűnik, nincs ma itt ellenfél, - de én sem győztelek le,
mert nélküled gyenge vagyok, és nem vagyok többre képes, minthogy önmagammal boxoljak.
A lány kilép az épületből, és elindul a lélekvesztőn visszafelé.
Az utca végén egy magányos gitározik és énekel."Lie-la-lie"
A lány megáll és hallgatja az ismerős dallamot, majd mosolyogva,
a pásztázó kamerák tűzében, lágyan ringó mozgását kisérve véget ér a klip.
A lány hazaérve, bekapcsolja a tévét, és kezdődik minden elölről.
Újra felcsendül a "Lie-la-lie" Paul Simon híres dala.
A Central Park színpadán egyedül áll.
A színpad előtt egy szőke lány, felemelt kezekkel rákiált "LIE-LA-LIE" !
( A KLIP szereplői nem kitalált személyek )
ALONE. Bp. '95. 01. 14.
Az esemény beharangozója így szólt.
A februári Zene x Mozgás esten három művészeti ág találkozott. Zene, tánc és színház is szerepet kapott.
Grecsó Zoltán vendége a Forte Társulat volt, akik színházi darabok táncos feldolgozásait adják elő. Repertoárjukban szerepelnek Petőfi Sándor és Borbély Szilárd drámák, de készítettek feldolgozást Lars von Trier Táncos a sötétben című filmjéből is. Grecsó Zoltán Horváth Csaba koreográfussal beszélgetett, a társulat pedig természetesen bemutatóval is készült a nézőknek.
Az esthez társult az A Dal felfedezettje, Petruska András. Ő zenélt a Forte Társulat performansza alatt, de muzsikált a fiatal tehetség, Géem is.
Az esemény a Petőfi 200 Emlékév keretében, a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával jött létre.
Petruska András két nagylemezzel és két EP-vel a diszkográfiájában, az A Dal felfedezettjeként is ismert a közönség számára. Az ő játékát és a tehetségkutatót megjárt Trouble in My Mind című dalt önálló előadásban is élvezhettük, s Petruska muzsikája szolgált aláfestőként a Forte Társulat műsorához is.
- Választottam egy olyan szakmát magamnak, amelyben ki tudok teljesedni és jól tudom érezni magam bárhol a világon, ahová leraknak. Nincsenek ennél nagyobb álmaim az életben
- vallja a művészetéről, a zenéről Petruska.
Petruska adatlapját itt találod.
Az este és a beszélgetés folyamán Petruska minimális betekintést engedett önmagába, a zenéhez való hozzáállásába és mély gondolataiba, amelyek irányítják a némiképp arisztokrarikusra vett karaktervonásait.
- Nem szeretem a gondolatolvasást
- vallja Petruska.
Vagyis jobban teszi a közönség, ha nem akarja megfejteni azt, hogy milyen ember is igazából Petruska.
A programban színházi darabok zenés-táncos feldolgozása szerepelt és persze a hangulatos pódiumbeszélgetés, melyet most is – mint minden korábbi tánc-témájú estet – Grecsó Zoltán táncművész moderált a tőle már megszokott barátságos és felkészült formában.
Horváth Csaba, a Forte Társulat művészeti vezetője és koreográfusa mesélt arról, hogy az A38-on látott performansz két fiatal tehetsége szerepel abban a darabban is, amelyet a veszprémi Hangvillában visz színpadra a társulat. Ez pedig a Petőfi-emlékév kapcsán az egyik leginkább kardinális darab a költő-óriástól: A helység kalapácsát rendezi, fizikai színház formájában.
Ebben - még ha drámai darabról is van szó - a szereplők ugyanannyira fejezik ki a testükkel, mint a szavak szintjén a mondandójukat. Ez különlegesebbé és élvezhetőbbé teszi az előadást. Tánc, zene, színház és próza közöséből áll össze az, amit fizikai színháznak neveznek.
A fiatal tehetség, Géem zeneiségére már a kétezres évek közepén is azt mondtuk volna, hogy hálószoba-pop.
Ültünk az albérletben délután háromkor, hatalmas semmitttevés és világmegváltó gondolatok közepette, egy üveg bor bódító társaságában és trip-hopot hallgattuk. Portishead-et vagy Flunk-ot. És rettentően fontosnak éreztük magunkat. És szükségünk volt erre az elvonulásra, a csendre, a megnyugvásra, a tűnődésre.
De lehetne Géem műfaja a fürdőszoba-pop is. Előbbi azért illik jobban Géem zenéjére, mert Csillapító című klipje egyszálgitáros elmélkedés egy hálószobából. Álomvilágból, merengőn, padlót bámulón gondolatait dúdolva, gitárját pengetve. Ez a fajta muzsika napjaink életritmusát nulla százalékban tükrözi. Ugyanakkor felsejlik benne valami, ami arra enged következtetni: generációjának – és mindazoknak, akiket korosztályán túl is képes megszólítani – igenis szüksége van erre a lassan hömpölygő, magvas gondolatoktól mentes, merengő gondolat-folyamra.
Éppen azért, mert iszonyatos tempót diktálnak a hétköznapok. És jobb, ha olykor megállunk egy ilyen nóta felett tanakodva. Segít kiszakadni a pörgésből és némi digitális detox-ban részesít. Reménykeltő, hogy Géem generációja számára sem minden a technológiáról szól. Tekintve, hogy napjainkban óriási nosztalgia uralkodik a világban zeneileg, érzésekben, hangulatokban, emlékekben, nem is túlzottan idegen a közönségtől, hogy azonosuljon Géem-el.
Ez a múltba révedés pedig az ezredforduló utáni évekre hatványozotton vonatkozik. Elhitte az emberiség, hogy nagy és pozitív változások elé néz, hogy a világ jobb hely lesz, mint volt. Aztán kaptunk a nyakunkba klímakatasztrófát, gazdasági válságot, természeti katasztrófát, világjárványt és háborút. Csoda, ha elvágyódik a nép (a hálószobába)?
Géem megtalálta azt az otthonosan megnyugtató érzést, amit akkor érzünk, amikor este magunkra húzzuk a takarót és teret engedhetünk lelkiállapotunk megnyugvásának.
Fotók: Zeneszöveg.hu hivatalos
