|
|
|
Dipa a szabadban,
Kijöttem a házból a fényre, yé
Nem voltam képbe’ már évek óta
Úgy rám telepedett az éber kóma
De áttértem tudatosabb életmódra
Befelé is figyelek, a lényeg ott van
Mielőtt magamat szétcsapnám
Már felismerem, mi az én csapdám
Szerinted aggódok? nézz csak rám!
Energia dús legalább hét csakrám
A meditálás nekem lámpást adott
Ledzsaltam a bánatról, hátráltatott
Magamra már csak az áldást adom
Mindenem megvan, hálás vagyok
Ha fullos az elme, fullos a test
Beszívom a békét, kifújom a stresszt
Nem tolom túl, csak túl jó a fless
Remélem, hogy te is dúdolod ezt, hogy…
[Refrén]
Én most csak jól érzem magam
És látod nincs bennem harag
Én most csak jól érzem magamat
Magam, magam
Nem rágódok a múltamon
Vágod? azon már túl vagyok
Átugratok minden buktatón
A jövőmet élem, és kurva jó
Nem bosszankodok híreken
Átlátok a zombigyár systemen
Ne panaszkodjatok itt nekem
Ez a szitu nincs az én szintemen
Vágod a sztilóm: forró nagyon
Vonzom a pénzt, vonzó vagyok
Ki ez a srác? Folyton ragyog
Egészséges és boldog vagyok
Kígyó, rám nem hat a mérged
Intrikák nélküli aranyélet
Magasan szállok, dobd fel a Ray-Bant!
Azt hiszitek két nap van az égen
[Refrén]
Én most csak jól érzem magam
És látod nincs bennem harag
Én most csak jól érzem magamat
Magam, magam
Ha kimegyek a szabadba, a terv része
Hogy hallgatom, mit súg a természet
Átjárja minden testrészem
Üzeni, hogy egyek vagyunk, vedd észre!
Süt a nap haver, pont rám céloz
Remélem hátrébb fogsz állni, árnyékolsz
Nem látod? Az egód kártékony
Én nem küzdök, élvezem a játékot
Vérem, már megin’ itt ragadtam
Mélyen vagyunk, mint az alabástrom
Az idő megszűnt, csak pillanat van
Fájnak az arcok a szakadástól
Cseréld a gondolatot le, ha negatív
És máris jó ritmusra ver a szív
Figyelem, hogy dobog, mer’ az lelazít
Lelazít, lelazít, lelazít
[Refrén]
Én most csak jól érzem magam
És látod nincs bennem harag
Én most csak jól érzem magamat
Magam, magam
TUDÓSÍTÁS
Ahogyan arról korábban beszámoltunk, a Honeybeast egészen különleges utazásra hívta a közönséget tavaly novemberben. Most pedig a Budapest Park színpadán is életre kelt a minden érzékszervünket kényeztető univerzum.
A zenekartól nem áll távol a kísérletezés: ősszel egy nagylemezzel jelentkeztek, melynek dalai egyszerre felismerhetők, mégis kicsit mások.
A szimfonikusokkal, kortárs balett-tel és Ráskó Eszter stand-uppal színesített színháztermes turnék után, a Honeybeast megint egyedülálló produkcióval lépett színpadra. A korábbi állomásokon már bizonyított – és a Művészetek Palotájában teltházzal zajlott – különleges koncert a Parkban sem okozott különösebb csalódást.
– Egyfajta megújulásban vagyunk. Az album tele van érdekességekkel, olyan dalokkal, melyekben kiléptünk a komfortzónánkból, de szerepel rajta régi munkánk teljesen újragondolva is. Izgalmas, sokszínű anyag, amin nagyon nagy örömmel dolgoztunk – fogalmazott Bencsik-Kovács Zoli, a zenekar dalszerző-szövegírója és gitárosa.
– A kitalált látvány-koncepciónk szerint, a színpad teljes hátsó részét, félkörívben (közel 180 fokban) kitöltő, nagy pixelszámú ledfalat építünk, olyan 3D-s hatást teremtve, amelynek mi, a színpadon zenélő zenekar is részei vagyunk, olyan valós és képzeletbeli helyszíneket megjelenítve, amelyek a Honeybeast dalokban tűnnek föl – mesélte a koncertről Tarján Zsófi – aki nemcsak hangja, de grafikusként, művészeti vezetője is a zenekarnak.
A Legnagyobb hős az Így játszom és a többi jól ismert Honeybeast dal szereplői, akiknek magányaikban, szerelmeikben, félelmeikben és örömeikben oly gyakran magunkra ismerünk, most életre keltek. A közel kétórás koncerten csodás helyszínekre vittek, ahol közös élményeink univerzumait járhattuk körbe, a római Colosseumtól az erdélyi viskóig, Portugáliától egészen az Androméda-köd spirálgalaxisáig.
S hogy milyen volt a Parkos koncert?
Egészen megdöbbentett, hogy Tarján Zsófival is előfordul, hogy félrecsúsznak a hangok. És megesik, hogy nincs szinkronban az ének a zenével. Úgy tűnt, mintha Zsófi túlságosan is akarta volna, hogy jó legyen. Hogyne akarta volna: a tizedik Budapest Parkos koncert volt a Honeybeast életében, ráadásul a Cinematrip valóban különleges látványvilággal spékelte meg az estét. Erre szükség is volt, mert a vizuál igazán felturbózta hangulatot, de a dalok így is csak a koncert második felétől kezdtek igazán működni. Van az úgy, hogy valaki nagyon tökéleteset akar és ettől erőltetetté válik. Picit most is ez volt érzékelhető.
Talán több lazasággal és könnyedséggel nem csúszott vagy épp csuklott volna el az énekesnő hangja. Hasznos volt, hogy a dalok jelentős részénél a zenekar feliratozta a szöveget, mert ha valaki nem tartozik a hardcore Honeybeast-fanok közé, gyakorta nem érthette azt tisztán.
Az atmoszféra, amelyet a zenekar teremt és az az üzenet-halmaz, amelyet a szövegekben hordoz, ellentmond minden hurráoptimista magyar formációnak.
A Honeybeast szeret kísérletezni. És még így is abszolút hitelesen közvetíti a maga egységes és szilárd világképét, ezzel együtt pedig azt a gyakorta keserédes attitűdöt, amely szintén a zenekar sajátja.
Nézz bele a koncertbe itt.
Az előzenekar a The Roving Chess Club volt.
Fotók: Budapest Park
