|
|
|
| Előadó: | Hangácsi Márton |
|---|---|
| Album: | TüköReflex |
| Megjelenés: | 2023 |
| Hossz: | 3:02 |
| Szövegírók: |
Hangácsi Márton |
|
Hangácsi Márton |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Ha itt hagynál most, semmi baj
Viszem az emléked magammal
Nincs könnycsepp, vagy sóhaj
Csak a fejemből eltűnő zaj
Ez maradtál de semmi gond
Néha feltűnik az árnyékod
Mint délibáb az aszfalton
A nyár végén a körúton
Mégsem kérek mást
Csak állandó változást
Lehet, hogy néha nem gondolok rád
De ne félj itt maradsz jobban, mint akárki más
Szép volt, és majdnem tökéletes
Az álmaink nem ragadtak bele az ígéretekbe
Nem lettünk legyek a légypapíron
Bármi jön már, kibírom
A lényeg még mindig ugyanaz
Nem törtünk össze a teher alatt
Ahol régen csak ábrándjaink voltak
Most összenéznek, jót nevetnek, tovább futnak
Minden idomul, de állandó a habitus
Régi önmagával most is empatikus
Távolról int, előre köszön
Rég eltűntnek vélt, tökéletes öröm
És a balatoni nosztalgia
A Hogyan tudnék élni nélküled? nagyon magyar – pozitív és negatív értelemben is. Pozitív, mert az a magyar néző, akinek volt akár csak egy felejthetetlen balatoni nyári emléke, annak nosztalgia támad a lelkében, és önmagát látja a történetben. Ha pedig behúz a sztori, az már félsiker. Negatív viszont abban a vetületében, hogy a mai, könnyed magyar filmek gyakran használnak kliséket, külföldi sikerfilmes megoldásokat, amelyeket ráhúznak a magyar nemzetkarakter vázára és ebből kerekítenek ki egy fogyasztható történetet.
A zenés filmekkel az a helyzet – és ez a nemzetközi filmipar egészére igaz – hogy miközben minden csillog-villog és lüktet az alkotásban, a másodpercek túlcsordulnak a dallamoktól, olykor átbillennek a “túl sok”-kategóriába. A Demjén-film esetében ez azonban nem történik meg. A tagadhatatlanul időtlen slágerekre felépített történet egészséges határokon belül, remekül kezeli a zenés-táncos és a vicces, kellemetlen, megható és persze romantikus dialógusokkal teli jelenetek arányát.
A történet a Sajtból van a hold című dallal indul, mely egy lagziban hangzik el. Ez is nagyon magyar, azonnal a jólesően (vagy olykor kínosan) ismerős kultúrházi atmoszférában találjuk magunkat.
Vajon milyen érzés végignézni ezt az alkotást a középkorúaknak, akik már az 1995-ös év (ekkor játszódik a történet) előtt is jól ismerték a Balatont? És hogyan élik meg a vetítést a Valmar-generáció tagjai, akik Marics Peti miatt ülnek be a moziba? Utóbbiak még nem is ismerték a kilencvenes évek balatoni nyarait. Ekkor már tombolt az országban a rendszerváltozás utáni felszabadult életérzés, s tömve volt a tó környéke a szerelmes nyarakat élményekkel telezsúfoló, a forró balatoni éjszakákat kimaxoló fiatalokkal. Akik aztán könnyes szemmel tértek haza ősszel az iskolapadba, de talán egy életre magukkal vitték annak a lángoló nyári varázslatnak az emlékét, amelyet egyetlen szó is kifejezhet: Balaton.
A filmben játszanak üde színfoltként felbukkanó színészek (Márkus Luca és Kovács Harmat), s ezt a fiatalos vonalat előnyösebb lett volna a főszereplők esetében is továbbvezetni. Ember Márk népszerű és foglalkoztatott színész, Törőcsik Franciska pedig kifejezetten bájosan hozza a szerepét (s vonzza be a Dancing with the Stars okán is a nézőket a moziba), kevésbé hihető, hogy a húszas éveik elején járnak. Ez pedig lerombolja azt az illúziót, amelyet a film kelteni kíván: hogy a gyakorlatilag az első, mindent elsöprő fiatal szerelem kibontakozását látjuk a balatoni nyár díszletei között.
Az idősebb színészek, Györgyi Anna és Seress Zoltán rutinból teszik bele a szerepükbe a végtelen profizmust. Törőcsik Franciska is jobban játszik középkorú nőnek maszkírozva, ahogyan Ember Márknak is jól áll az őszes borosta. Hitelesebben hozza a közel ötvenes férfit, mint a címszerepben megformált alig-huszonéves zenészt. Különösen akkor, amikor a Jégszív című Demjén-slágert énekli.
A szereplők között érdemes megemlíteni a producer Kirády Attila cameóját, valamint Demjén Ferenc feltűnését, aki – stílszerűen – egy vasúti pályaudvaron üldögélve tekint a főszerepet játszó zenekar után. Kedves tisztelgés az alkotóktól.
A Hogyan tudnék élni nélküled?-ben szerepel egy film a filmben-jelenet is. A két főszereplő a történet tetőpontján egy pesti bérház tetején táncol. Eszter (Törőcsik Franciska) megpördül egy tévéantenna rúdja körül, amely a házinéni készülékéhez csatlakozik, megszakítva ezzel az adást. A televízióban pedig éppen az Ének az esőben legendás musicaljének az a jelenete látható, amelyben Gene Kelly egy utcai lámpába kapaszkodva táncol és énekel. Örök filmes klasszikus finomra hangolt megidézése ez. Természetesen ebben a csúcsjelenetben hangzik el a Hogyan tudnék élni nélküled?-ben a film címéül választott sláger is.
Egy kínos párhuzam is felismerhető a filmben. A Nicholas Sparks regényéből készült filmadaptáció, a Rachel McAdams-Ryan Gosling sztárpáros által világsikerre járatott időtlen szerelmes történet, a Szerelmünk lapjai pillanatai többször is visszaköszönnek. Talán kedvezőbb benyomást keltett volna, ha ez is csupán egy film a filmben-jelenettel épül be a Hogyan tudnék élni nélküled? történetébe.
S ha már Balaton, s magyar film: jó érzékkel illeszkedik a Demjén-filmbe egy olyan táncos jelenet is, amely a magyar filmgyártás egyik legendájának szellemét idézi. Bujtor István gyakran forgatott a Balatonnál, megszállottan szerette a magyar tengert. A Zsaruvér és Csigavér-filmek forgatásán maga instruálta a rendőrnőket alakító színésznőket a tó partján. Erről az egyik színész, Köllő Babett osztott meg korábban egy, addig még nem látott fotót. A rendőrök – igaz, hogy egy táncos jelenet formájában, de – ezeket a balatoni Csöpi-filmeket elevenítik fel egy jóleső pillanatra a Hogyan tudnék élni nélküled?-ben.
Örömteli hallani a stáblista alatt felcsendülő Jöjj vissza, vándor című dalt is. Jó érzés közben visszagondolni azokra a balatoni nyarakra, amelyeknek édes-bús emléke velünk marad, talán életünk végéig.
Ezt a zenés filmet a Demjén-slágerek, Rózsi legendás dalai viszik a vállukon. A Balaton belénk ivódott, mindannyiunknak jelent valamit. A táncos és énekes jelenetekben benne van minden, amit a korhű ábrázolás megkövetel: az öltözködéstől a balatoni lángoson át a fröccsöntött műanyag székekig. Ez pedig akkor is a magyar ember lelkében él, ha nem élte át a retró balatoni nyarat. Ezek az összetevők fogyaszthatóvá teszik a filmet.
Előzetes itt.
Demjén Ferenc a V'Moto-Rock zenekarban 1981-ben
Fotó: Fortepan/Urbán Tamás
A Hogyan tudnék élni nélküled? az IKO gyártásában, és az olyan nagyszabású televíziós showműsorok, mint a Megasztár, a Sztárban sztár, valamint olyan filmsorozatok, mint a Pepe, Mintaapák, Holnap tali producereként ismert Kirády Attila közreműködésével megvalósuló zenés romantikus vígjáték rendezője, a számos nagysikerű komédiát (Poligamy, Coming Out, Seveled) készítő Orosz Dénes. Forgatókönyvírói Kormos Anett (Mintaapák, A mi kis falunk) és Goda Krisztina (Szabadság, szerelem, BÚÉK, Csak szex és más semmi), aki egyben a film kreatív producere is. A Hogyan tudnék élni nélküled? képi világért Babos Tamás (A nemzet aranyai, Együtt kezdtük, Kaméleon) operatőr felel, míg a film zenéjéről Demjén Ferenc csapata gondoskodik. A film látványtervezője Valcz Gábor (El a kezekkel a Papámtól!, Seveled, Swing), jelmeztervezője Kemenesi Tünde (A játszma, BÚÉK, Örök tél) A tánckoreográfiákat Túri Lajos Péter álmodta vászonra, aki korábban a Sztárban sztár, A nagy duett tévéműsorokban, illetve színházban a Sztárcsinálók, vagy a Puskás, a musical darabokon dolgozott. A Nemzeti Filmintézet támogatásával, az MBH Bank és az IKO Műsorgyártó Magyarország Kft. társfinanszírozásában, illetve a TV2-vel, mint médiapartnerrel együttműködésben készülő filmet 2024. december 12-én az InterCom mutatja be a hazai mozikban.
Fotók: IKO
