|
|
|
| Előadó: | Azahriah |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Baukó Attila (Azahriah) |
|
Baukó Attila (Azahriah) |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Ó, amit láttam egy álomképként
Fák leple alatt
Valami rém tört rám
A nagy hegy oldalán…
Felkel a nap reggel, és most úgy érzem
Itt vagyok, élek és megbékélek
Azzal, ami nekem jár
Ez olyan rég volt már…
De bármi jöjjön, én állok elébe
Bátran húzom a nótát
És dúdolom, hogy lalalalalaj mer’
Valami vár
Valami amerika
Valami amerikai
Valami amerika
Valami amerika vár rám (várj meg)
Mer’ enyém lesz a sok-sok-sok pénz
És hírnév útján ez már
Valami amerika
Valami amerikai
Valami amerika
Valami amerika vár rám (várj meg)
Én nem tévesztek szerepet
Mert van pár tervem, van pár célom
Kéne valami, ami egyből kikúrál
Kéne az a habi szerep, ami jól áll
Valami, ami nem is vagyok én rég már
Fan üzenetek bontva, 0-24 toppon
Fenn a várban sorsom nem sok
Gondot tesz ide, ha lent várok
Minden vissza backy-trackybe
Szekerem húzom, szórom a pénzem
Érzem felhőkön járok
Valami amerika
Valami amerikai
Valami amerika
Valami amerika vár rám (várj meg)
Mer’ enyém lesz a sok-sok-sok pénz
És hírnév útján ez már
Valami amerika
Valami amerikai
Valami amerika
Valami amerika vár rám (várj meg)
Én nem tévesztek szerepet
Mert van tervem arra is, ha felfalna engem ez a-
Valami amerika
Valami amerika baba
Valami amerika
Valami amerika vár rám
Ó, a szél tovafújt
Hova bújt el a szív?
Megin’ úgy törik el
Beborul… hazatér
Nekem nem is ez az álom kell, hop
Nekem nem is ez az álom kell, hop
Nekem nem is ez az álom kell, hop
Nekem nem is ez az álom kell
Nekem nem is ez az álom kell
Nekem nem is ez az álom kell
Nekem nem is ez az álom kell
Nekem nem is ez az álom kell
Jobb így
Jobb így nekem itt most
Túl sok fény
Míg beérzem a ritmust
De most pihenek a fűben és dúdolom
TUDÓSÍTÁS
Ahogyan arról korábban beszámoltunk, a Honeybeast egészen különleges utazásra hívta a közönséget tavaly novemberben. Most pedig a Budapest Park színpadán is életre kelt a minden érzékszervünket kényeztető univerzum.
A zenekartól nem áll távol a kísérletezés: ősszel egy nagylemezzel jelentkeztek, melynek dalai egyszerre felismerhetők, mégis kicsit mások.
A szimfonikusokkal, kortárs balett-tel és Ráskó Eszter stand-uppal színesített színháztermes turnék után, a Honeybeast megint egyedülálló produkcióval lépett színpadra. A korábbi állomásokon már bizonyított – és a Művészetek Palotájában teltházzal zajlott – különleges koncert a Parkban sem okozott különösebb csalódást.
– Egyfajta megújulásban vagyunk. Az album tele van érdekességekkel, olyan dalokkal, melyekben kiléptünk a komfortzónánkból, de szerepel rajta régi munkánk teljesen újragondolva is. Izgalmas, sokszínű anyag, amin nagyon nagy örömmel dolgoztunk – fogalmazott Bencsik-Kovács Zoli, a zenekar dalszerző-szövegírója és gitárosa.
– A kitalált látvány-koncepciónk szerint, a színpad teljes hátsó részét, félkörívben (közel 180 fokban) kitöltő, nagy pixelszámú ledfalat építünk, olyan 3D-s hatást teremtve, amelynek mi, a színpadon zenélő zenekar is részei vagyunk, olyan valós és képzeletbeli helyszíneket megjelenítve, amelyek a Honeybeast dalokban tűnnek föl – mesélte a koncertről Tarján Zsófi – aki nemcsak hangja, de grafikusként, művészeti vezetője is a zenekarnak.
A Legnagyobb hős az Így játszom és a többi jól ismert Honeybeast dal szereplői, akiknek magányaikban, szerelmeikben, félelmeikben és örömeikben oly gyakran magunkra ismerünk, most életre keltek. A közel kétórás koncerten csodás helyszínekre vittek, ahol közös élményeink univerzumait járhattuk körbe, a római Colosseumtól az erdélyi viskóig, Portugáliától egészen az Androméda-köd spirálgalaxisáig.
S hogy milyen volt a Parkos koncert?
Egészen megdöbbentett, hogy Tarján Zsófival is előfordul, hogy félrecsúsznak a hangok. És megesik, hogy nincs szinkronban az ének a zenével. Úgy tűnt, mintha Zsófi túlságosan is akarta volna, hogy jó legyen. Hogyne akarta volna: a tizedik Budapest Parkos koncert volt a Honeybeast életében, ráadásul a Cinematrip valóban különleges látványvilággal spékelte meg az estét. Erre szükség is volt, mert a vizuál igazán felturbózta hangulatot, de a dalok így is csak a koncert második felétől kezdtek igazán működni. Van az úgy, hogy valaki nagyon tökéleteset akar és ettől erőltetetté válik. Picit most is ez volt érzékelhető.
Talán több lazasággal és könnyedséggel nem csúszott vagy épp csuklott volna el az énekesnő hangja. Hasznos volt, hogy a dalok jelentős részénél a zenekar feliratozta a szöveget, mert ha valaki nem tartozik a hardcore Honeybeast-fanok közé, gyakorta nem érthette azt tisztán.
Az atmoszféra, amelyet a zenekar teremt és az az üzenet-halmaz, amelyet a szövegekben hordoz, ellentmond minden hurráoptimista magyar formációnak.
A Honeybeast szeret kísérletezni. És még így is abszolút hitelesen közvetíti a maga egységes és szilárd világképét, ezzel együtt pedig azt a gyakorta keserédes attitűdöt, amely szintén a zenekar sajátja.
Nézz bele a koncertbe itt.
Az előzenekar a The Roving Chess Club volt.
Fotók: Budapest Park
