|
|
|
| Előadó: | Selah Vie |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Petrőcz Jonatán Gedeon |
|
Petrőcz Jonatán Gedeon |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Pörög az élet, pörög minden
Kicsit jobbra nézel - kicsit letelt 10 perc
Csak semmi pánik (lesz ez még így se)
Az irány jó lesz csak forduljál meg
Igen, állj meg csöndben, kicsit nyugodjál le
Gondolkodj mélyen, de ne kapkodd el
Nehogy elsiess, most ami dolgod van tedd le
Inkább idefigyelj, és ezt a ritmust vedd fel
Ki aki lassan süllyed, talán könnyebb,
Legyen okos ember, ha már szenved
Jól van, persze, majd ezt beszéljük meg
Csak hozd a kávét (gyorsan, mert sietek)
Szót se többet, nincsen megállás
Nincs is mit tenni, nincs itt kiszállás
Az időnk elment, szinte bele se kezdtem
Most befejezésül mondjuk együtt, hogy: ÁMEN
Aaaa elfogy az idő és nem marad semmi
Aaaa csak ami fontos, te annak élj
Aaaa állj meg csöndben, most az égre nézz
Aaaa mert van egy Istenünk aki tényleg él
Szeded a lábadat és szedegeted mindened,
A határidő a legkegyetlenebb
Rohanás az életed és sosem veszed észre,
Hogy az igazi élet a földi után lesz
Itt minden egyes perc ami szabad aranyat érhet
Sürögnek-forognak-peregnek-folynak a hírek
Egy nagy levegővétel bőven elég reggel
Hidd el tényleg elég az, úgy sincs idő többre
Sosem mondtam azt, hogy ennek véget kell vetned
Hadd ne nekem kelljen dönteni ilyenekben
Már megint az az érzésed, hogy nehezül a terhed
Gondolkodj, tehát legyél végre
Aaaa elfogy az idő, és nem marad semmi
Aaaa csak ami fontos, te annak élj
Aaaa állj meg csöndben, most az égre nézz
Aaaa mert van egy Istenünk aki tényleg él
A villamossal a Margit-hídhoz érsz,
Felnézel, micsoda gyönyörű tájkép
Az óra belassul, most nincsen időérzék
S egy szép lassú dallamot dúdolsz,
Míg a túlparthoz elérsz...
Naaanananaaaa
Nananaaaaaaaa
Nananaaaaaaaa
Nananaaaaaaaa
Nananaaaaaaaa
Naaaanaaaaaaa
JJJJÁÁÁÁÁÁ!!!
Aaaa elfogy az idő, és nem marad semmi
Aaaa csak ami fontos, te annak élj
Aaaa állj meg csöndben, most az égre nézz
Aaaa mert van egy Istenünk aki tényleg él
Aaaa elfogy az idő, és nem marad semmi
Aaaa csak ami fontos, te annak élj
Aaaa állj meg csöndben, most az égre nézz
Aaaa mert van egy Istenünk aki tényleg él
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
