|
|
|
| Előadó: | Selah Vie |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Horváth Noémi Kassai Levente Petrőcz Jonatán Gedeon |
|
Horváth Noémi |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
5:58. Már megint a vekker előtt keltem, lefőzök egy kávét.
Van nagyjából öt ugyanolyan fehér ingem a szállodától, mindegyikről le van pattanva a gomb valahonnan. Most jó lesz az, amelyiknek az ujjáról hiányzik. Úgyis mindegy.
Azt mondta a főnököm, hogy ma fontos vendégeink érkeznek Svájcból, valami orvos delegáció, úgyhogy legyek minél figyelmesebb. Ez nekem nem probléma, eleve szerintem minden ember ugyanolyan fontos, mindenki ugyanolyan hétköznapi életet él. Oh, már érkezik is az első vendég.
Good morning! Guten Tag! Second floor? Yes, sir, máris!
Ő biztos az egyik delegált lesz, idegsebészre hajaz. Stabil kezek, duplahidas okuláré, magas homlok. Kifinomult egyénnek tűnik. Egyébként nekem is az a tervem, hogy orvos leszek. De momentán itt londinerkedek a Holdvilág Hotelben. Londinerből sebészorvos, hehe. Hát igen, egyszer fent, egyszer lent.
Néha dudorászni is szoktam, onnan jutott eszembe ez a dallam.
Uh, igen, egyszer fent, egyszer lent.
Igazából lehetne többszólamú is, valahogy így:
Igen, igen, ez így szép. Ebből akár még egy dalt is lehetne írni.
De kedves úriember, ritka, hogy valaki visszamosolyog. Bár gondterheltnek tűnik, de mi nyomhatja a lelkét? Rossz hírt kapott egy pácienséről, vagy csak kimerült?…Eleve mi járhat egy ilyen ember fejében? Meg…most mit néz? Hopp, na most épp engem néz. Biztos látja bennem az orvos potenciált. Na igen, az ilyen lelkek felismerik egymást.
Goodbye Sir!
Kár, hogy nem kértem tőle tanácsot, vagy legalább valami életbölcsességet. Mondta volna, hogy “Fiam, az élet olyan mint egy lift: nehéz”. Erre én, hogy “Na de doktor úr, nem inkább azért, mert egyszer fent, egyszer lent?” Erre ő büszkén rám mosolyog, vállon vereget, és annyit mond: Bravo! Én értve szavaiból, térdre borulok elfogadom a főorvosi pozícióját. És mindezt amiatt, mert meg mertem volna szólalni…leszakad a pofám.
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
