|
|
|
|
|
| Előadó: | Selah Vie |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Horváth Noémi Kassai Levente Petrőcz Jonatán Gedeon |
|
Horváth Noémi |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
5:58. Már megint a vekker előtt keltem, lefőzök egy kávét.
Van nagyjából öt ugyanolyan fehér ingem a szállodától, mindegyikről le van pattanva a gomb valahonnan. Most jó lesz az, amelyiknek az ujjáról hiányzik. Úgyis mindegy.
Azt mondta a főnököm, hogy ma fontos vendégeink érkeznek Svájcból, valami orvos delegáció, úgyhogy legyek minél figyelmesebb. Ez nekem nem probléma, eleve szerintem minden ember ugyanolyan fontos, mindenki ugyanolyan hétköznapi életet él. Oh, már érkezik is az első vendég.
Good morning! Guten Tag! Second floor? Yes, sir, máris!
Ő biztos az egyik delegált lesz, idegsebészre hajaz. Stabil kezek, duplahidas okuláré, magas homlok. Kifinomult egyénnek tűnik. Egyébként nekem is az a tervem, hogy orvos leszek. De momentán itt londinerkedek a Holdvilág Hotelben. Londinerből sebészorvos, hehe. Hát igen, egyszer fent, egyszer lent.
Néha dudorászni is szoktam, onnan jutott eszembe ez a dallam.
Uh, igen, egyszer fent, egyszer lent.
Igazából lehetne többszólamú is, valahogy így:
Igen, igen, ez így szép. Ebből akár még egy dalt is lehetne írni.
De kedves úriember, ritka, hogy valaki visszamosolyog. Bár gondterheltnek tűnik, de mi nyomhatja a lelkét? Rossz hírt kapott egy pácienséről, vagy csak kimerült?…Eleve mi járhat egy ilyen ember fejében? Meg…most mit néz? Hopp, na most épp engem néz. Biztos látja bennem az orvos potenciált. Na igen, az ilyen lelkek felismerik egymást.
Goodbye Sir!
Kár, hogy nem kértem tőle tanácsot, vagy legalább valami életbölcsességet. Mondta volna, hogy “Fiam, az élet olyan mint egy lift: nehéz”. Erre én, hogy “Na de doktor úr, nem inkább azért, mert egyszer fent, egyszer lent?” Erre ő büszkén rám mosolyog, vállon vereget, és annyit mond: Bravo! Én értve szavaiból, térdre borulok elfogadom a főorvosi pozícióját. És mindezt amiatt, mert meg mertem volna szólalni…leszakad a pofám.
Szó sincs retróról, de mindenképpen hangos időutazás a kétezres évek hazai könnyű-rock alapvetéseit egy színpadon látni.
A populárisabb Zanzibar nemrég múlt 25 éves, a vérbeli rock ’n roll brigád, vagyis a felvidéki Rómeó Vérzik pedig kereken három évtizedet ünnepelt novemberben. És bár a starttól mindkét csapat esetében évtizedek teltek el, tagok távoztak és érkeztek, gitárok törtek, meg aranylemezekkel telt meg a fal, egy valami nem változott: a zenéjük őszintesége.
- Nem vagyok az a típus, aki a múltba réved és azon töri a fejét, mit rontott el.. Soha nem függtünk senkitől, és ez adott nekünk igazi szabadságot
- mondta a Rockstar Magazinnak a Rómeó Vérzik frontembere, Koppány, amikor arról kérdezték, lenne-e olyan 30 év távlatából, amit mai fejjel másképpen csinálna.
.jpg)
Persze ha szabadságról meg hitelességről van szó, ahhoz Terecskei Ritáéknak is lesz pár szava, hiszen hiába változtak az idők az alakulásuk óta, ők az elmúlt – már több mint - negyed században kitartottak amellett az őszinte rockvonal mellett, amivel 1999 januárjában legendásan útnak indultak, hogy
olyan slágerek adjanak a hazai könnyűzenének, mint az Igazi nevem, vagy az Ádám keresi Évát és a Szerelemről szó sem volt.
Nem csak nosztalgia várható, hanem ugrálós-éneklős rockbuli is készül
Már csak azért is, mert a Rómeó Vérzik Koppánya kis kényszerpihenője után az Akvárium színpadán tér vissza a fővárosba, hogy még az eddiginél is nagyobb energiával csapjon a húrok közé, legalább annyira pörgős nótákkal, mint
Az Ördög, az Isten, az Élet és a Halál, a Keleti rock és roll, a Kiskakas pedig pláne, hogy nem maradhat le a setlist-ről.
A két zenekar amúgy még sosem turnézott együtt, úgyhogy ez a mostani, március 7-i koncert igazi hazai rocktörténeti különlegességnek számít majd.
