|
|
|
| Előadó: | Selah Vie |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Petrőcz Jonatán Gedeon |
|
Dobránszky Rafael |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Autóból kiszáll ez az állat
Bőrdzsekije sosincs nála
Csak az a bajusz meg a napszemüveg
Hiába van éjjel tizenegy
És funk szól a Golf I-es kabrióból
Ja és fánk lóg a szájból,
Amit a képviselő árul a sarkon
Ilyen egy igazi biztos úr
Áááááááááááh
Ő a legbiztosabb úr
Jobbkeze egy helyi zsivány volt
Kinek bal kezében americano
Még lecsúszottként, de kitört onnan
Mert rájött, hogy egykor még álmai voltak
Mikor találkozott a Megváltóval,
Kiről neki mesélt
Ez az igazi biztos úr
Áááááááááááh
Áááááááááááh
Ő a legbiztosabb úr
Sötét sikátorban szemben gyanús alak van
Állítása szerint nincs semmilyen banda
De az igazság néha fájhat
S a zsaru vallatásként pofon vágta
Megeredt a nyelve, irány a lépcső
Elfogy majd a fánk és a kávé is közben
Ugrálva-futva, oldalt a Colt-tal
Látni már az ajtót, árad a fű szag
Megnő a pulzus, szusszannak egy utsót
És páros lábbal rúgják be az ajtót
A tompa trap-pel ütemben volt a rúgás
Az ajtó mögött a srác ki is lapult már
Forró a szitu, megfagyott a levegő
Nyolc riadt szempár eszmél most föl
A Blackjack-ben beáll a szünet
Kiáll két csibész kezükben késsel
A biztos úr csak mosolyog rájuk
Hiszen jobbkezének jobbkeze büntet
Ájultan összerogynak, hárman baseball ütőt is fognak
A két zsaru higgadtan összenéz
Pár pofon, semmiképp se lesz vér
A hírhedt dealer Grass Man kell csak
Az aktába véletlen azt írták: Grossmann
Rendezik a sorokat, mindenki elrohan
A főzsiványnak nincs hova futnia
Rutin munka, nincs vétve hiba
Nyugodt séta le, hátban a Colt-tal
A Golfba ülve egy bilincs kattan
És az állomásig velük funky-t hallgat
Funky-t hallgat
A zsarunk jobbkeze is ebből tört ki
A megváltásról kezd el beszélni
Grass Man némán, mélyen hallgat
Érzi: nem véletlen, hogy ott van
Átverni ő se tudta a biztosunk
Mert ő aztán mindig átlátja a szitut
Az út szélén törnek fel egy kocsit
És a két zsaru biccent, és összenéz
Áááááááááááh
Áááááááááááh
Ő a legbiztosabb úr
Áááááááááááh
Autóból kiszáll ez az állat
Bőrdzsekije sosincs nála
Csak az a bajusz meg a napszemüveg
Hiába van éjjel tizenegy
Jobbkeze egy helyi zsivány volt
Kinek bal kezében americano
Még lecsúszottként, de kitört onnan
Mert rájött, hogy egykor még álmai voltak...
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
