|
|
|
| Előadó: | The Pontiac |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Nagy Barnabás Kiss Péter (The Pontiac) Zákányi Benedek Süli Tamás |
|
Nagy Barnabás Kiss Péter (The Pontiac) Zákányi Benedek Süli Tamás |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
A fák is levetkőznek
éjjelre eltűnnek
reggelre nincs
senki már.
Zárva van az ajtó
nem lépek be rajta
odabenn nincs
senki már.
Szegény élet megremeg,
hogyha vihar közeleg,
bár tudja, hogy nincs
dolga már.
Titkon bízott benne, hogy majd
szépen csendben
rá is egy szép álom vár.
Tudtam, hogy létezik,
hogy minden szétesik
csak azt nem, hogy
ilyen korán.
Tudtam, hogy létezik,
hogy minden szétesik
csak azt nem, hogy
ilyen korán.
Egy szobában ült egyszer
ölében fegyverrel
várta, hogy
jön majd a halál
Bekopog nála és
egy régi táncra
felkéri majd az
asztalnál
A szemében rég nem volt
élethez hasonló,
most valahogy mégis
talán
ott ragyog benne
az életnek rendje
és táncol, és táncol
és táncol
A fák is levetkőznek
éjjelre eltűnnek
reggelre nincs
senki már.
Zárva van az ajtó
nem lépek be rajta
odabenn nincs
senki már.
A mai Magyarország tánchagyományát és gazdag népzenei örökségét állítja középpontba a Magyar Állami Népi Együttes legújabb, Gyökerek és szárnyak című előadása, amelyet november 7-én mutatnak be Budapesten.
A hat fiatal koreográfus - Ágfalvi György, Darabos Péter, Farkas Máté, Fundák Kristóf, Kele Kristóf és ifj. Zsuráfszky Zoltán - alkotói látásmódját tükröző előadás
zenei koncepciója Pál István "Szalonna" munkája, aki a Kárpát-medence különböző tájegységeinek táncait és hangzásvilágát ötvözi egy új, kortárs színpadi formában.
A bemutató a Magyar Állami Népi Együttes küldetését folytatja
Hidat épít múlt és jelen között, miközben látványos, érzelmekben gazdag táncszínházi élményt kínál. A Gyökerek és szárnyak különlegessége, hogy - a Kincses Felvidék, a Megidézett Kárpátalja és az Ezerarcú Délvidék sikeres tematikus előadásai után -
most először született olyan önálló produkció, amely kizárólag a mai Magyarország tánc- és zenei hagyományaira fókuszál.
A mű gerincét a magyar néptánc legnépszerűbb formái - a botoló, az ugrós, a csárdás és a friss csárdás - adják, amelyek Szatmártól Rábaközig, a Dél-Alföldtől Nógrádig reprezentálják a Kis-Magyarország tájegységeit.
Pál István "Szalonna" zenei vezetésével a régies és új stílusú népzenékből egyaránt merítő dallamok szólalnak meg a citerától és tekerőtől a pásztorfurulyán, cimbalmon, kis klarinéton és vonós bandán át, kiegészülve szólóénekekkel és tánccal kísért dalokkal.
A produkció szellemiségét Goethe azon gondolata ihlette, miszerint "a legtöbb, amit gyerekeinknek adhatunk: gyökerek és szárnyak".
A gyökerek a múlt értékeit, a szárnyak pedig a megújulás bátorságát jelképezik.
A produkció a Magyar Állami Népi Együttes ars poeticáját testesíti meg
A hagyományt nem lezárt múltnak, hanem élő örökségnek tekinti, amely képes megszólítani a jelen emberét is.
A hat fiatal koreográfus közösen formálja meg azt a gondolatot, amely a paraszti lét univerzális tapasztalatait, a segítő és ártó erők örök küzdelmét idézi meg.
A műsor nem hagyományos történetmesélés, inkább érzések, asszociációk, emberi sorsok szövedéke: a mag elvetésétől a termés learatásáig tartó életkörforgás szimbolikus megfogalmazása.
Fotók: A Magyar Állami Népi Együttes Facebook oldala
