|
|
|
| Előadó: | Ruby Harlem |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Iván Szandra |
|
Iván Szandra |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Írtam egy dalt, mert elfogott a vágy,
hogy a fejemből a szavakat a szívemen át
akkordok hátán elküldjem hozzád,
hogy a legtisztábban kapd meg, ahogy elmondhatja a számű
üzenem a lelkednek hogy ez az igazság,
ezt nem tarkítja pillanatnyi nagyon akarás
nem burkolja ködbe semmi zavartság,
amit a jelenléted okoz és úgy hívnak hogy vágy
Üzenem a lelkednek, hogy nem mindig vagyok kész,
hogy úgy mondjak el mindent ahogy szeretnék,
mert megzavar egy-két csapongó emlék
plusz a jövőről is van bennem egy határozott kép
Ami sokra nem vezet hisz a múlt már megtörtént,
a jövőt pedig legalább Istennek kell lenni hogy jól megfejtsék azok,
akik elfelejtik azt ami van: a MOST
Azt hogy itt vagyok, lélegzem és elvegő kapok.
ha veszek ha nem , ez a jelenem!
olyan természetes, hogy erre nem kell figyelnem
nem kell, csak lehet, mert most a békét keresem
feladom a gondolataimat, menjenek! csak lélegzem
Lélegzem, autóban, utcán, melletted, nélküled is Lélegzem!
Ez van! nem volt és nem lesz más
Lélegzem, autóban, utcán, melletted, nélküled is Lélegzem!
Ez van! nem volt és nem lesz más
Lélegzem mert ebben benne van az élet és benne van a nyár
benne van a mosoly, amit egy jó érzés kreál
ebben hátra lehet dőlni, ebben naggyá lehet noni
ebben dalok születnek, amik hozzád fognak noni
és hozzám is! viszem őket éveken át
éneklem studióban, színpadon, buszon, vagy akár
a teraszon, amikor megy a napozás
vagy a füledbe, amikor nem jut eszembe más
és van olyan hogy egy poénért odáig elmegyek,
hogy megtöröm a meghitt perceket,
csak hogy elidőzzek a vonásaidon,
mikor az arcod felnevet.
Amikor rám nézel a szemed velem együtt ragyog
és nagyon hamar kiderül , hogy szerelmes vagyok
teret és időt persze hogy hagyok,
csak hogy te is elmondhasd hogy: Tudom ki vagyok
Lélegzem, autóban, utcán, melletted, nélküled is Lélegzem!
Ez van! nem volt és nem lesz más
Lélegzem, autóban, utcán, melletted, nélküled is Lélegzem!
Ez van! nem volt és nem lesz más
Minden ami a jelenléttel jár az egy Isten adta csoda
nem is lennék máshol, minek is futnék? hova?
mikor a jó korlátlan, a jónak nincs határ
bármennyit kivehetsz, kiveszem én is
és ha túl sok az élet semmi mást nem kérek
nem csinálok mást csak lélegzem.
Lélegzem, autóban, utcán, melletted, nélküled is Lélegzem!
Ez van! nem volt és nem lesz más
Lélegzem, autóban, utcán, melletted, nélküled is Lélegzem!
Ez van! nem volt és nem lesz más
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
