|
|
|
| Előadó: | Valmar |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Marics Peti Valkusz Milán |
|
Marics Peti Valkusz Milán |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Csak tapadnak a jobbnál jobb
És szőke, barna fullos csajok
Mindegyikük egy kicsit botrányos
Mégis ma este is megint beindulok
Csak tapadnak a jobbnál jobb
És szőke, barna fullos csajok
Mindegyikük egy kicsit botrányos
Mégis ma este is megint beindulok
Beléjük bolondulok
Tőlük nem szabadulok el többet
Úgyis mindig ugyanaz a vége
Nem hagyom félbe
Akármennyit fizetnek is érte
[1. Verze: Milo]
Mer' élvezem én ezt, édes a méreg
Tiszták a képek, szépek a színek
Hófehér szárnyakon vérvörös bélyeg
Amiket felfestettek az évek
Mocskosul táncba hívnak
És azt mondhatják, hogy maradj még
Közben rózsaszín magassarkúban
Rúzsban, jön a testbeszéd
Orrba, szájba, görbe tükör álca
Mégis belemegyek, betöröm hátha
Kapok egy épkézláb választ már ma
Mit kéne nekem tenni akkor, ha...
[Refrén: M Ricch]
Csak tapadnak a jobbnál jobb
És szőke, barna fullos csajok
Mindegyikük egy kicsit botrányos
Mégis ma este is megint beindulok
Beléjük bolondulok
Tőlük nem szabadulok el többet
Úgyis mindig ugyanaz a vége
Nem hagyom félbe
Akármennyit fizetnek is érte
[2. Verze: Milo]
Éjjel kettő söröd van
Tűz piros szívem feldobban
Az éjszaka szürke színpadjára
De nagy kár, hogy sötét van
Túl régóta kevés a dal, meg a nóta
Kevés a hangja, hogy kapjon
Egy kis sárga szikrázó fényt
Az nem jöhet szóba
Pedig fullosan szívből nyomja
Úgy, mint Elvis a táncot tolja
Látja a vakon sikongató lányokat
Közeledni folyva
És máris meg van fogva ő
És nem tud dobbanni újra ő
ÉS nem tud dobbanni újra ő, ha...
[Refrén: M Ricch]
Csak tapadnak a jobbnál jobb
És szőke, barna fullos csajok
Mindegyikük egy kicsit botrányos
Mégis ma este is megint beindulok
Beléjük bolondulok
Tőlük nem szabadulok el többet
Úgyis mindig ugyanaz a vége
Nem hagyom félbe
Akármennyit fizetnek is érte
[Bridge: M Ricch]
Az ami száll egyszer majd földet ér
A pillanat nem tart örökké
Tudok valamit ami többet ér
És tudok valakit aki többet ér
[Refrén: M Ricch]
Már nem tapadnak a jobbnál jobb
És szőke, barna fullos csajok
Mindegyikük botrányos
De itt van ő és érte beindulok
Csak belé bolondulok
Tőle nem szabadulok el többet
Úgyis mindig ugyanaz a vége
Nem hagyom téve
Akármennyit fizetnek is érte
TUDÓSÍTÁS
Ahogyan arról korábban beszámoltunk, a Honeybeast egészen különleges utazásra hívta a közönséget tavaly novemberben. Most pedig a Budapest Park színpadán is életre kelt a minden érzékszervünket kényeztető univerzum.
A zenekartól nem áll távol a kísérletezés: ősszel egy nagylemezzel jelentkeztek, melynek dalai egyszerre felismerhetők, mégis kicsit mások.
A szimfonikusokkal, kortárs balett-tel és Ráskó Eszter stand-uppal színesített színháztermes turnék után, a Honeybeast megint egyedülálló produkcióval lépett színpadra. A korábbi állomásokon már bizonyított – és a Művészetek Palotájában teltházzal zajlott – különleges koncert a Parkban sem okozott különösebb csalódást.
– Egyfajta megújulásban vagyunk. Az album tele van érdekességekkel, olyan dalokkal, melyekben kiléptünk a komfortzónánkból, de szerepel rajta régi munkánk teljesen újragondolva is. Izgalmas, sokszínű anyag, amin nagyon nagy örömmel dolgoztunk – fogalmazott Bencsik-Kovács Zoli, a zenekar dalszerző-szövegírója és gitárosa.
– A kitalált látvány-koncepciónk szerint, a színpad teljes hátsó részét, félkörívben (közel 180 fokban) kitöltő, nagy pixelszámú ledfalat építünk, olyan 3D-s hatást teremtve, amelynek mi, a színpadon zenélő zenekar is részei vagyunk, olyan valós és képzeletbeli helyszíneket megjelenítve, amelyek a Honeybeast dalokban tűnnek föl – mesélte a koncertről Tarján Zsófi – aki nemcsak hangja, de grafikusként, művészeti vezetője is a zenekarnak.
A Legnagyobb hős az Így játszom és a többi jól ismert Honeybeast dal szereplői, akiknek magányaikban, szerelmeikben, félelmeikben és örömeikben oly gyakran magunkra ismerünk, most életre keltek. A közel kétórás koncerten csodás helyszínekre vittek, ahol közös élményeink univerzumait járhattuk körbe, a római Colosseumtól az erdélyi viskóig, Portugáliától egészen az Androméda-köd spirálgalaxisáig.
S hogy milyen volt a Parkos koncert?
Egészen megdöbbentett, hogy Tarján Zsófival is előfordul, hogy félrecsúsznak a hangok. És megesik, hogy nincs szinkronban az ének a zenével. Úgy tűnt, mintha Zsófi túlságosan is akarta volna, hogy jó legyen. Hogyne akarta volna: a tizedik Budapest Parkos koncert volt a Honeybeast életében, ráadásul a Cinematrip valóban különleges látványvilággal spékelte meg az estét. Erre szükség is volt, mert a vizuál igazán felturbózta hangulatot, de a dalok így is csak a koncert második felétől kezdtek igazán működni. Van az úgy, hogy valaki nagyon tökéleteset akar és ettől erőltetetté válik. Picit most is ez volt érzékelhető.
Talán több lazasággal és könnyedséggel nem csúszott vagy épp csuklott volna el az énekesnő hangja. Hasznos volt, hogy a dalok jelentős részénél a zenekar feliratozta a szöveget, mert ha valaki nem tartozik a hardcore Honeybeast-fanok közé, gyakorta nem érthette azt tisztán.
Az atmoszféra, amelyet a zenekar teremt és az az üzenet-halmaz, amelyet a szövegekben hordoz, ellentmond minden hurráoptimista magyar formációnak.
A Honeybeast szeret kísérletezni. És még így is abszolút hitelesen közvetíti a maga egységes és szilárd világképét, ezzel együtt pedig azt a gyakorta keserédes attitűdöt, amely szintén a zenekar sajátja.
Nézz bele a koncertbe itt.
Az előzenekar a The Roving Chess Club volt.
Fotók: Budapest Park
