|
|
|
| Előadó: | Imre Fia Imre |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
A világnak vége végre bárki lehetek
Stihl fűrész, símaszk. a boltba lemegyek
bemásznak hozzád a kerti ablakon.
konyhakés, 107, nem kapcsolható
Beülünk a templomba, laptoppal a padsorba
motivációs videókat nézünk kézösszekulcsolva
a feszültség nem ráz, de kitapintható
visszafelé jár most az óramutató
Pest vagy Buda ma minden egyre megy
csak nézzük ahogy gellert kap a Gellért-hegy
megremeg a rakpart, ahogy a Dunán át
átzúgnak a hidakon a fekete Volgák,
és lefékez, az egyik a kerék csak úgy sikít
rendőrért kiabálsz, de mindenki terrorelhárít
egy kalapos alak néz rád a Volga ablakából
valahogy ismerős és ő is felismert téged a nagyapádról
hiszen ő is anno vele ment, hát pattanj be te is gyorsan
Rád néz, "Fiam, valami vallani valód van"
de látod, így megy ez, hosszú idő óta,
a GPS-re nézek, a cél Andrássy út 60.
Döglött halak a Duna felszínén
cafat, halszem, véres vesék
Beterít mindent a belsőség
majd főzünk a parton egy kis halállét
Eljön majd a nap tudom,
az ébredő várost bámulom,
ahogy életre kel a bosszúszomjunkon
Ahogy az autóban ülve, haladunk a körúton
az arcképedet látod a tüntető táblákon
a nevedet viseli a tér, a színház és az utca,
te vagy a válasz a töri dogában,
a híres hősi halottra.
Szerepelsz minden iskolai darabban,
nemzeti ünnepeken játszanak a gyerekek
lámpalázasan.
A meghatottság köszörüli a szülői torkokat,
a nevedben állítanak és döntenek le szobrokat.
Te vagy az intő jel, te vagy a példa,
bár senki se lenne a helyedben, emlékezni jó vagy..
Az életed se volt szabad, hát nézd mi lett a halálod,
mindenkié lettél és ez a legnagyobb rabságod,
mindenkié lettél és ez a legnagyobb rabságod
az életed se volt szabad, hát nézd mi lett a halálod..
..és ti hogy gondoljátok,
hogy a szavaink a szátokba adhatók?
Ünnepek idején szájról-szájra
úgy mint a démonok.
De az emlékezés mindig fontosabb, mint maga a tett..
hiába a gyerekkórus és koszorú
nincs más csak a csend..
Életének 84. évében elhunyt Tamás László, az Echo együttes egyik alapítója, dobosa és dalszövegírója.
Tamás Lászlót augusztus 9-én, szombaton érte a halál. Temetéséről később intézkednek.
Tamás László 1941-ben Nagykanizsán született, ahol már gimnazista korában elkezdte zenei karrierjét. Az Echo együttest 1962 elején a gépészmérnöki egyetemi karon tanuló hallgatótársaival, Markó Józseffel és Szilvássy Zsolttal együtt alapította. Kezdetben kizárólag zenekari számokat játszottak, majd Pósa Ernő, később Varannai István is csatlakozott a zenekarhoz énekesként.
Az Echo együttes igazán sikeres felállása 1966-ban jött létre, ekkor született meg a legtöbb Echo-dal, amelyekben Varannai István zeneszerzőként, Tamás László szövegíróként működött közre.
Az Echo az egyetemi Gépészklub mellett rendszeresen fellépett a Kapás utcai Táncklubban, valamint az Országház étteremben.
Legismertebb számuk a Gondolsz-e majd rám?, amelynek szövegét Tamás László, zenéjét Varannai István írta. A Hanglemezgyár 1967 őszén adta ki a dalt, amely szinte azonnal a slágerlisták élére került és idővel igazi örökzölddé vált Magyarországon és a környező országokban egyaránt.
Az együttes romániai vendégszereplésén a román hanglemezgyár is felvett és kiadott egy négyszámos kislemezt, amelyen szintén szerepelt a Gondolsz-e majd rám? című szám.
Tamás László életének nagy szenvedélye a zene volt, amely mellett sikeres gépészmérnöki karriert is befutott.
