|
|
|
|
|
| Előadó: | Dolák-Saly Dorka |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Dolák-Saly Róbert |
|
Dolák-Saly Róbert |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Végtelenül fáradt vagyok, hosszú volt a napom,
az ugráltatásokból mára elegem lett nagyon.
Fél hét körül ébredtem, hogy suliba mehessek,
nem döntöttem el ma még, hogy sírjak vagy nevessek.
Az első órán idióta évszámokkal nyúztak,
nem érdekel, hogy a punok mikor háborúztak.
A matektanár hetek óta halmazokkal szívat,
a nyelvtankirálynő meg folyton dolgozatot írat.
Nem volt kedvem tesi órán tizenkét kört futni,
Laci bának nem tetszett, de nem fogok hazudni.
A szünetben sincs nyugalmam, mert van kalauzhalam,
kitartó a csávó, de már lezsibbadt az agyam.
Bele se merek gondolni, hogy mennyi házi van még,
holnap inkább egyedül az ágyamban maradnék.
Nem magolok verset, még ha nagy is lesz az ára,
bepakolok gyorsan, aztán legyen vége mára!
Azt álmodom éppen most, hogy alszom, mint a tej,
gyűrött nyakamon horkol egy álomittas fej.
Egyre nő az érzés, hogy milyen jó nekem,
de pittyeg már az ébresztő, és most van elegem!
Hé! Hagyjatok már aludni!
Nincs kedvem már tanulni!
Gályáztam már eleget,
kitanultam a belemet!
Állítólag muszáj ma még fogalmazást írni,
így kell engem szép lassan, de biztosan kinyírni.
Témazárók fenyegetnek, amiket már unok,
kicsit sem hoznak lázba az atomfizikusok.
Szólhatna már valaki végre, valakinek ott fent,
mérsékelje már a vihart, legyen egy kis szélcsend!
Bárki bármit mond, én sajnos ledöglök pihenni,
negyven évnyi szabadságot szeretnék kivenni.
Azt álmodom éppen most, hogy alszom, mint a tej,
gyűrött nyakamon horkol egy álomittas fej.
Egyre nő az érzés, hogy milyen jó nekem,
de pittyeg már az ébresztő, és most van elegem!
Hé! Hagyjatok már aludni!
Nincs kedvem már tanulni!
Gályáztam már eleget,
kitanultam a belemet!
A belem több szakaszból áll,
ezt is megtanultam már.
Van vékony- és vastagbél,
de az legalább véget ér.
Azt hiszem, most kiszállok,
jó éjszakát kívánok!
Hosszú idő után újra összeállt Diaz és Mentha: megjelent a Méreg, a duó friss dala, amely a 2010-es években megismert közös munkák (Nélküled, A part) után új fejezetet nyit a történetükben.
A Méreg az elmúlt évek megpróbáltatásaira, belső vívódásaira reflektál: ugyanakkor nem csak a veszteségekről szól, hanem arról az állapotról, amikor az ember azt érzi, hogy nincs a jó úton, de ezt még magának sem meri bevallani. A belső én ilyenkor szinte ordít, hogy valami nem oké, de ezt sokszor nem halljuk meg - a refrén is erre a felismerésre reflektál.
„Sokszor vannak olyan pillanatok, amikor úgy érezzük, senki nem ért meg minket, pedig jó lenne, ha valaki mélyre látna és meglátná, mi a bajunk. Közben ezeknek a dolgoknak a nagy részét végül magunkban kell helyretennünk”
- meséli a dalról Diaz. A Méreg hangulatában melankolikus és mély, ugyanakkor fontos volt, hogy reményt is adjon: „Szerettem volna, ha azt éreznék az emberek, hogy nincsenek egyedül.”
A zene és a szöveg megírásán túl a videoklip is teljes egészében self made módon készült. A Kanári-szigeteken, Tenerifén forgatott anyagról Mentha így mesélt: „Ez egy régi történet köztünk Diazzal, mindig ott volt a levegőben, hogy egyszer újra csinálunk valamit. Most jött el az ideje”. A videót stáb nélkül forgatták le, minden külső segítség nélkül, ami tudatos döntés volt: "A videót teljes egészében mi készítettük - gyakorlatilag én forgattam az anyagot, stáb nélkül. Itthon nem találtunk olyan helyszínt, ami azt éreztük, hogy passzolt volna a dal hangulatához. Az óceán, a fekete homokos tengerpart és a Teide látványa viszont mind erősen rezonált a Méreg világával” - teszi hozzá.
A Diaz-Mentha együttműködés nem érinti sem a Wellhello, sem a Hősök működését: mindkét formáció továbbra is aktív, a Méreg egy különálló projekt eredménye.
Fotó: DiazMentha
