|
|
|
|
|
| Előadó: | Dolák-Saly Dorka |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Dolák-Saly Róbert |
|
Dolák-Saly Róbert |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Végtelenül fáradt vagyok, hosszú volt a napom,
az ugráltatásokból mára elegem lett nagyon.
Fél hét körül ébredtem, hogy suliba mehessek,
nem döntöttem el ma még, hogy sírjak vagy nevessek.
Az első órán idióta évszámokkal nyúztak,
nem érdekel, hogy a punok mikor háborúztak.
A matektanár hetek óta halmazokkal szívat,
a nyelvtankirálynő meg folyton dolgozatot írat.
Nem volt kedvem tesi órán tizenkét kört futni,
Laci bának nem tetszett, de nem fogok hazudni.
A szünetben sincs nyugalmam, mert van kalauzhalam,
kitartó a csávó, de már lezsibbadt az agyam.
Bele se merek gondolni, hogy mennyi házi van még,
holnap inkább egyedül az ágyamban maradnék.
Nem magolok verset, még ha nagy is lesz az ára,
bepakolok gyorsan, aztán legyen vége mára!
Azt álmodom éppen most, hogy alszom, mint a tej,
gyűrött nyakamon horkol egy álomittas fej.
Egyre nő az érzés, hogy milyen jó nekem,
de pittyeg már az ébresztő, és most van elegem!
Hé! Hagyjatok már aludni!
Nincs kedvem már tanulni!
Gályáztam már eleget,
kitanultam a belemet!
Állítólag muszáj ma még fogalmazást írni,
így kell engem szép lassan, de biztosan kinyírni.
Témazárók fenyegetnek, amiket már unok,
kicsit sem hoznak lázba az atomfizikusok.
Szólhatna már valaki végre, valakinek ott fent,
mérsékelje már a vihart, legyen egy kis szélcsend!
Bárki bármit mond, én sajnos ledöglök pihenni,
negyven évnyi szabadságot szeretnék kivenni.
Azt álmodom éppen most, hogy alszom, mint a tej,
gyűrött nyakamon horkol egy álomittas fej.
Egyre nő az érzés, hogy milyen jó nekem,
de pittyeg már az ébresztő, és most van elegem!
Hé! Hagyjatok már aludni!
Nincs kedvem már tanulni!
Gályáztam már eleget,
kitanultam a belemet!
A belem több szakaszból áll,
ezt is megtanultam már.
Van vékony- és vastagbél,
de az legalább véget ér.
Azt hiszem, most kiszállok,
jó éjszakát kívánok!
Szó sincs retróról, de mindenképpen hangos időutazás a kétezres évek hazai könnyű-rock alapvetéseit egy színpadon látni.
A populárisabb Zanzibar nemrég múlt 25 éves, a vérbeli rock ’n roll brigád, vagyis a felvidéki Rómeó Vérzik pedig kereken három évtizedet ünnepelt novemberben. És bár a starttól mindkét csapat esetében évtizedek teltek el, tagok távoztak és érkeztek, gitárok törtek, meg aranylemezekkel telt meg a fal, egy valami nem változott: a zenéjük őszintesége.
- Nem vagyok az a típus, aki a múltba réved és azon töri a fejét, mit rontott el.. Soha nem függtünk senkitől, és ez adott nekünk igazi szabadságot
- mondta a Rockstar Magazinnak a Rómeó Vérzik frontembere, Koppány, amikor arról kérdezték, lenne-e olyan 30 év távlatából, amit mai fejjel másképpen csinálna.
.jpg)
Persze ha szabadságról meg hitelességről van szó, ahhoz Terecskei Ritáéknak is lesz pár szava, hiszen hiába változtak az idők az alakulásuk óta, ők az elmúlt – már több mint - negyed században kitartottak amellett az őszinte rockvonal mellett, amivel 1999 januárjában legendásan útnak indultak, hogy
olyan slágerek adjanak a hazai könnyűzenének, mint az Igazi nevem, vagy az Ádám keresi Évát és a Szerelemről szó sem volt.
Nem csak nosztalgia várható, hanem ugrálós-éneklős rockbuli is készül
Már csak azért is, mert a Rómeó Vérzik Koppánya kis kényszerpihenője után az Akvárium színpadán tér vissza a fővárosba, hogy még az eddiginél is nagyobb energiával csapjon a húrok közé, legalább annyira pörgős nótákkal, mint
Az Ördög, az Isten, az Élet és a Halál, a Keleti rock és roll, a Kiskakas pedig pláne, hogy nem maradhat le a setlist-ről.
A két zenekar amúgy még sosem turnézott együtt, úgyhogy ez a mostani, március 7-i koncert igazi hazai rocktörténeti különlegességnek számít majd.
