|
|
|
| Előadó: | Bruno X Spacc |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Spacc Bruno |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
[Intro: Spacc]
Útközben eltévedtem
Tudtam nem volt véletlen
Mindig is hittem a végzetben
Kerestem mi tart majd életben
Valakik meghaltak, mégis itt vannak még mélyen lélekben
Valamit lehet, hogy jobb lett volna hogyha sohasem értek meg
Lehet többet is érdemlek
Kocsival az árokban
Megint veled álmodtam
Ha hibáztam, másokra ráfogtam
Nem bízok másokban
Ők hibáztak, magamat vádoltam
Lehet változtam
Rosszul látok a mámorban
Mögöttem minden lángokban
És a hangomat hallom kánomban
Régen nem hiszek a látszatnak
Nem еngedem meg, nеm bánthatnak
De a testemben fura fájdalmak
Nemet kell mondjak a vágyaknak
Mostanra mindent feláldoztam
A pokol legalján, páholyban
A szívem az régen zálogban
Ez lett a sorsom, elkárhoztam
[Előrefrén: M Ricch]
Árnyékok másznak le most az ágyadnál
Keresed a pénzedet, elfáradtál
A pia meg a buli régen nem hat már
Ha belekezdesz nincs visszaút
[Refrén: M Ricch & Spacc]
Paranoiás, paranoiás, paranoiás
A hideg kiráz, mindenki hibás
Folyton az ivás
Paranoiás, paranoiás
Paranoiás, paranoiás
[1. verze: M Ricch & Spacc]
Újra szanaszét, nyúlok a Xanaxért
Nem tudom elhagyni a kanapét
Pedig nem maradnék
Lehet hogy haladnék
Hogyha rád hallgatnék
Közel a szakadék
Kéne még haladék
Elég a maradék
Nem rémlik más csak a sziluettek
Mondd meg, a többiek hova lettek?
Mi lettünk végül a szörnyetegek
Emlékszem ahogyan öleltelek
Más néz rám vissza a tükörből
Vigyáznak rám most odaföntről
Akik eltávoztak a Földről
Már kikéne másznom a gödörből
[Refrén: M Ricch & Spacc]
Paranoiás, paranoiás, paranoiás
A hideg kiráz, mindenki hibás
Folyton az ivás
Paranoiás, paranoiás
Paranoiás, paranoiás
[2. verze: M Ricch & Spacc]
Érzem a szobámban, rajtam kívül valaki még van itt
Hetek óta nem hagy aludni, a jelen a múltba hajlik át
Az arcom megint oly sápadt, és a szemem is karikás
Én nem hittem volna hogy lehetek én is paranoiás
Ártatlan változhat most egy bűnösből
Szörnyek válnak hősökből
Ezért kibújok a bőrömből
Egyből támadok ösztönből
[Refrén: M Ricch & Spacc]
Paranoiás, paranoiás, paranoiás
A hideg kiráz, mindenki hibás
Folyton az ivás
Paranoiás, paranoiás
Paranoiás, paranoiás
[Átvezető: Bruno]
Amit rólam beszélnek bolondság
Elhitted, mikor azt hazudták, hogy...
[3. verze: Bruno]
A pénz a fejembe száll
Nem tudom ki a hibás
Lelépett mindenki más
Mondhatnék még egy imát
De inkább mélyebbre megyek
Összefolynak a napok és telnek a hetek
Én érzem, itt van a helyem
Ezért feltettem mindent hogy megtudjam
Hogy az életben vajon elbuktam
Mindent ami még megmaradt nekem lentről
El kell engedjem a kezed
El kellett adnom a hangom
Hogy felfigyeljenek rám
Hallják fent a hegyekben
És lent a mélyben, pedig meg se kértem
[Outro: Bruno]
El kellet adnom a hangom
Hogy felfigyeljenek rám
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
