|
|
|
| Előadó: | Boros Marcell |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Boros Marcell |
|
Somogyvári Dániel |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Azóta se tudom, hogy
mért nem ment soha nekünk
megvolt minden esély arra,
hogy boldogok legyünk
három évig próbálkoztam,
rájöttem, hogy hiába
megfogtad a szívemet,
és kidobtad a kukába
túlléptem már rajta, de
ezt még elmondom neked
irántad éreztem utoljára
érzelmeket
ami köztünk volt,
az nekem jobban fáj,
mint neked
de most őszinte leszek
úgyhogy a füled hegyezd
téged nálam jobban már
nem fog szeretni senki
így sem tudtam
az igényeknek eleget tenni
le szeretném szögezni,
hogy nem te vagy a hibás
nem jöhetek be bárkinek
nem ilyen a világ
tisztán emlékszem rá,
mikor szerelembe estem
azt hittem, hogy megoldunk
majd minden gondot ketten
nem az alakod, hanem
a szemeidet csodáltam
majd rájössz, hogy ez mekkora
kincs ebben a világban
csak a létezéssel
elűzted a gondjaimat
emlékszem, hogy
neked írtam első dalaimat
azóta is őrzöm a
szobám polcán egy füzetben
úgy küzdöttem érted,
hogy a végén belegebedtem
de nem számít, mert
hozzám túl csodálatos voltál
és saram, hogy beképzeltem
a dolgokat durván
az is ciki, hogy
túl fiatal voltam, hogy lássam
mennyi időt pazaroltam el
amíg rád vártam
aztán rájöttem, hogy mi az,
ami nekem kijár
megyek az utamon
és a hátamon a gitár
és az életemben mindig is
ott volt a zene
csak sokáig nem tudtam, hogy mihez kezdjek vele
a kapcsolódást mindig
a lelkeddel kerestem
melletted a hamis szerepeket
mind levettem
de mondd mit ér, hogy ha
nem én vagyok az az ember
aki minden problémádat
megoldja majd egyszer
nem bírta már tovább,
úgyhogy feladta a rendszer
ez a csalódás volt
szívemnek a gyilkos fegyver
de remélem, hogy ez a dal
eljut egyszer hozzád
elmondtam mindent, ezután már
nem gondolok rád
tudom, hogy nem oldódik meg
minden gondom szavakból
viszont sokkal jobb, hogy
ezt most kiengedtem magamból
ennyi időn keresztük végig rossz úton jártam
elveszítettem önmagam,
ameddig rád vártam
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
