|
|
|
| Előadó: | Kaain |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Kun Norbert /KAAIN/ |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
2x Refrén:
Romlik a világ, páholyból nézzük ahogyan el pusztul.
Élve ezen te soha se jutsz túl.
Vége lesz mire a szemed kinyitod,
És azon kapod magad, hogy az ördög ejtett túszul.
1. Verze:
Évekóta keresem, hogy ki vagyok, de nem...
Adtam fel akkor, amikor az élet kibaszott velem.
Csak megyek, hegyek előttem, a kátyúk alattam.
Számomra a rappel a világra kitárult az ablak.
A gondok maradtak, csak jött mellé még száz.
A fogysztói társadalomban terjed a bél gáz.
Mindent lenyelünk, amit állam bá elénk rak.
Egy veréb vagy, hiába üvöltök veled, hogy ne légy vak.
Kihúzzák alólunk a talajt, így megy pár éve.
Napról-napra rosszabb, mi meg annyit mondunk kár érte.
Szép lassan elbutul az egész társadalom.
De nekünk kell tenni érte, mert nem segít más a bajon.
A zenébe menekülök kapucni fel, füles be.
Az életbe néha szükségem van egy kis szünetre.
Ez feltölt, a szikrából tűz lett.
Én nem csak azzal vagyok jó arc, akihez komoly érdekek fűznek.
2x Refrén:
Romlik a világ, páholyból nézzük ahogyan el pusztul.
Élve ezen te soha se jutsz túl.
Vége lesz mire a szemed kinyitod,
És azon kapod magad, hogy az ördög ejtett túszul.
2.Verze:
Elképzeltem az életem, de nem ezt.
Amikor rossz a kedvem csak beteszek egy lemezt.
Ez tök Bedesz, Az idő meg tanított, hogy
Minden pillanat értékes és azóta engem ez jellemez.
Ha kitörnék a tréből, valami lefele ránt.
Mond, hogy illeszkedjek be ha sok a degenerált.
Ha körbe nézek, rengeteg a hamis mosoly.
Felesleges mellé beszélni, itt az vagy, amit hozol.
Tönkre ment életek, véres kezek, miegymás.
Vakon követjük amit diktál a sok dilettáns.
Minek rács, ha önként vállaljuk be a kalitkát.
Az ember a sok kamu propagandától már alig lát.
Hogy ha feladod, akkor nincs ki a négy kereked.
Bármekkora a szembe szél, tovább tolom a szekeret.
Hajtok, az életem ez lett.
Akkor is szembe megyek az árral, ha jönnek ellenem ezrek.
2x Refrén:
Romlik a világ, páholyból nézzük ahogyan el pusztul.
Élve ezen te soha se jutsz túl.
Vége lesz mire a szemed kinyitod,
És azon kapod magad, hogy az ördög ejtett túszul.
Soha se jutsz túl...
Az ördög ejtett túszul!
Soha se jutsz túl...
Vége lesz mire a szemed kinyitod,
És azon kapod magad, hogy az ördög ejtett túszul!
TUDÓSÍTÁS
Ahogyan arról korábban beszámoltunk, a Honeybeast egészen különleges utazásra hívta a közönséget tavaly novemberben. Most pedig a Budapest Park színpadán is életre kelt a minden érzékszervünket kényeztető univerzum.
A zenekartól nem áll távol a kísérletezés: ősszel egy nagylemezzel jelentkeztek, melynek dalai egyszerre felismerhetők, mégis kicsit mások.
A szimfonikusokkal, kortárs balett-tel és Ráskó Eszter stand-uppal színesített színháztermes turnék után, a Honeybeast megint egyedülálló produkcióval lépett színpadra. A korábbi állomásokon már bizonyított – és a Művészetek Palotájában teltházzal zajlott – különleges koncert a Parkban sem okozott különösebb csalódást.
– Egyfajta megújulásban vagyunk. Az album tele van érdekességekkel, olyan dalokkal, melyekben kiléptünk a komfortzónánkból, de szerepel rajta régi munkánk teljesen újragondolva is. Izgalmas, sokszínű anyag, amin nagyon nagy örömmel dolgoztunk – fogalmazott Bencsik-Kovács Zoli, a zenekar dalszerző-szövegírója és gitárosa.
– A kitalált látvány-koncepciónk szerint, a színpad teljes hátsó részét, félkörívben (közel 180 fokban) kitöltő, nagy pixelszámú ledfalat építünk, olyan 3D-s hatást teremtve, amelynek mi, a színpadon zenélő zenekar is részei vagyunk, olyan valós és képzeletbeli helyszíneket megjelenítve, amelyek a Honeybeast dalokban tűnnek föl – mesélte a koncertről Tarján Zsófi – aki nemcsak hangja, de grafikusként, művészeti vezetője is a zenekarnak.
A Legnagyobb hős az Így játszom és a többi jól ismert Honeybeast dal szereplői, akiknek magányaikban, szerelmeikben, félelmeikben és örömeikben oly gyakran magunkra ismerünk, most életre keltek. A közel kétórás koncerten csodás helyszínekre vittek, ahol közös élményeink univerzumait járhattuk körbe, a római Colosseumtól az erdélyi viskóig, Portugáliától egészen az Androméda-köd spirálgalaxisáig.
S hogy milyen volt a Parkos koncert?
Egészen megdöbbentett, hogy Tarján Zsófival is előfordul, hogy félrecsúsznak a hangok. És megesik, hogy nincs szinkronban az ének a zenével. Úgy tűnt, mintha Zsófi túlságosan is akarta volna, hogy jó legyen. Hogyne akarta volna: a tizedik Budapest Parkos koncert volt a Honeybeast életében, ráadásul a Cinematrip valóban különleges látványvilággal spékelte meg az estét. Erre szükség is volt, mert a vizuál igazán felturbózta hangulatot, de a dalok így is csak a koncert második felétől kezdtek igazán működni. Van az úgy, hogy valaki nagyon tökéleteset akar és ettől erőltetetté válik. Picit most is ez volt érzékelhető.
Talán több lazasággal és könnyedséggel nem csúszott vagy épp csuklott volna el az énekesnő hangja. Hasznos volt, hogy a dalok jelentős részénél a zenekar feliratozta a szöveget, mert ha valaki nem tartozik a hardcore Honeybeast-fanok közé, gyakorta nem érthette azt tisztán.
Az atmoszféra, amelyet a zenekar teremt és az az üzenet-halmaz, amelyet a szövegekben hordoz, ellentmond minden hurráoptimista magyar formációnak.
A Honeybeast szeret kísérletezni. És még így is abszolút hitelesen közvetíti a maga egységes és szilárd világképét, ezzel együtt pedig azt a gyakorta keserédes attitűdöt, amely szintén a zenekar sajátja.
Nézz bele a koncertbe itt.
Az előzenekar a The Roving Chess Club volt.
Fotók: Budapest Park
