|
|
|
| Előadó: | Pastor |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Pásztor István (Alvin) |
|
Pásztor István (Alvin) |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Persze könnyű lesz,
Mert felkészültünk, egy apró villanás.
Most véget ért, mégis hiányzik,
Még nem jó a más.
Talán lenyugszik lelkem,
Talán megért, hogy miért nem érdemelt.
Pedig mindent úgy csinált,
Ahogy a józan szerint kell,
Ha távol voltál, sírt utánad,
Ha látott, ünnepelt!
És boldog volt,
Ha néha átölelt!
Béke! Egyszer béke lesz
A szívemben talán,
Csak még háborog, mert félt,
Mert nem tudja, hogy merre jársz.
Végre, egyszer béke lesz,
És a magam háborúja véget ér.
Leteszi a fegyvert a bánatom,
És minden mást elfúj a szél!
Azóta ócskák lettek
Testét fűtő rongyai.
Megkopott ólom csizmájában
Húzzák gondjai.
Talán lenyugszik lelkem,
Talán megért,
De még ki nem hevert.
Csak bennem lüktet és húzna hozzád,
Tudod, szörnyű, milyen selejt,
De majd úgy szeret, senki ne is tudja
És soha el nem felejt!
Az angyalt, aki mindig
Magasba emelt!
Béke! Egyszer béke lesz
A szívemben talán,
Csak még háborog, mert félt,
Mert nem tudja, hogy merre jársz.
Végre, egyszer béke lesz,
És a magam háborúja véget ér.
Leteszi a fegyvert a bánatom,
És minden mást elfúj a szél!
Ami elsodor majd mindent,
Mi szürkeség,
És néha fákat dönt, hogyha útban állnak
Nem számít a veszteség!
Elnyel végül mindent a messzeség!
Veled.
Még háborog, mert félt,
Mert nem tudja, hogy merre jársz.
Végre, egyszer béke lesz,
És a magam háborúja véget ér.
Leteszi a fegyvert a bánatom,
És minden mást elfúj a szél!
Minden mást majd
Elfúj a szél!
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
