|
|
|
| Előadó: | Boros Marcell |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Boros Marcell |
|
Somogyvári Dániel |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Eldobom végre a szerepem
én is csak önmagam akarok lenni
Érzem, hogy túl sok az ellenség
és nincs mellettem senki
Mindenki felszín alapján ítél
ez ellen nem lehet tenni
Irigyen nézed a tévében
amikor kezdek befele menni
Pici lépések egyet elérek
kitüzök megint egy újabb célt
Pozitív üzenetemet a zenébe bújtatva
nektek szórom szét
Gyerekek úgy érzem nem adok eleget
mert még túl sok a nyújtott kéz
Zálogba berakott szívem a tietek
mennyit akartok még? ey
Mennyit kértek még?
Látod rajtam nincsen fék
Nekem otthonom a stage
Innen nézve minden szép
Végre minden a helyén
Látom jön felém a fény
Nem voltam más csak egy srác
célkereszt a fején
Nézd!
Éreztem már magam úgy,
hogy elnyel a sötétség világa
Nem voltam önelégedett
és zavart a barátok hiánya
Változtattam volna rajta
próbáltam, de hiába
Nem volt normális baráti köröm
én voltam mindig a vicc tárgya
Elvettek mindent és semmim sem maradt
Néztem a többieket, hogy mi a kirakat
Bírtam még a testem, de a szívem szétszakadt
Megszűnt a remény azt hittem végleg így marad
Dalokat kezdtem írni, és
több lettem mint egy árnyék
Tudtam, hogy nem adhatom fel,
éreztem valami vár még
Egy lapon van mindenem
és veszélyes a játék
Már nem érzem úgy mint rég,
hogy téves úton járnék
Nem tartom magam hibásnak
tényleg mindent megtettem
Elfogadtam idővel, hogy
senki nincsen mellettem
Amíg mások bandáztak
az álmaimat kergettem
Erős voltam, legyőztem
a zűröket a lelkemben
Nem volt ki észre vegye,
ha segítségért kiálltok
Lehúztak a mélybe
mindig rossz volt bármi csinálok
Nem számít már, boldog vagyok,
megvan, amit imádok
Tudtam, hogy eljön az időm
egyszer addig kivárok
Változnak az idők
én is más lettem, mint régebben
Végre jól érzem magam
elszállt az összes félelmem
Mióta megszólítottál,
tudom nincsen véletlen
Köszönöm zene, megmentettél
nélküled nem lennék életben
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
