|
|
|
Függöny, nehéz a légzés, a pulzusom kétszázon túl,
én látom a távolban a kocka most épp átfordul.
Lehet úgy tűnik fél lángon égek, de attól még étvágyam full,
bár remeg a szék lába, de ne nézz hátra, még a téglára súlyt
tegyél rá csak! Az évszázad furcsa, hogy nem tudod miért lázadsz durva,
de az egész vázlat kulcsa, hogy később a fél házad tudja.
Így végül egy szép válaszútra kerülsz rá, ami szétválaszt úgy a
témától, hogy lecsúszol némán a kígyólétrán alulra.
Túlfejlett szégyenkultúra, ím lám az ember,
inkább lemondana minden jóról mint, hogy a vicc tárgya legyen.
Így kerülvén egyensúlyba, toljad konformistán a szelet,
besúgások gyümölcse, vizsgálj mert vizsgálva leszel.
Diktáld mit kell, hogy tegyek, hogy a sormintába menjek,
vagy tisztán maradjak csak így instant, mert az nyilvány patthelyzet.
Ha csak birkákat számolnának már a bírálat helyett,
úgy lenne szimplább az eset, bár nem tudom mit várnak ezek.
De addig tűröm...
Addig is, addig is, addig is tűröm...
Tűröm, mert nekem is tűrve lett!
Tűröm amit tűrnöm kell, Ő mennyit tűrt nekem el,
a függöny leszakadt már és itt vagyok mellette.
Leszakadt a kárpit és látjuk Őt már
Leszakadt a kárpit!
Fel a fejjel, tűrj amíg kell! Tele az akarsz, merre a mersz
Mondd amit takarsz, mondd amit nem! A seb amit vakarsz, a seb ami kell,
mi ez a csel, nem csalhat el, a világunknak több mint fele vaker,
túl sok a rejtély, de nyílik a szekrény, meglátom melyik keresztem veszem ma fel.
Fizetés nincs, tizedem a válság. H*ó végén fizetem a számlát,
mit jelent a másság, kiteszem a számra a szívemet, hadd lássák,
hogy mindenemen átjár! Kiveszett a gátlás a csontjaimból, hihetetlen áldás,
az igazi barátságot mutatta meg, mert fizetett a bárány, nem hiszed el, na várjál...
Ezért én meg függök mint egy függöny, de nem üzlet az egész,
mert én nyitottan beszélek nincsen fügefalevél.
Nekem azt mondták, hogy űzzed ezért küzd ez a legény,
ha kell én is leszek, mint Dániel, tűzben edzett lény!
Duplafenekű a mérce, az emberi tövényszerűséged körhintatan,
ha megtörik, tört fény lesz csupán akkor, mert önmagunkkal állunk szörnyű hadban.
Kegyelmen állunk, nem törvény alatt, ezért nem ébredek föl riadtan
De, hogy nem látjuk az arcát színről a színre az miattunk van és nem Ő miatta.
De addig tűröm...
Addig is, addig is, addig is tűröm...
Tűröm, mert nekem is tűrve lett!
Tűröm amit tűrnöm kell, Ő mennyit tűrt nekem el,
a függöny leszakadt már és itt vagyok mellette.
Leszakadt a kárpit és látjuk Őt már
Leszakadt a kárpit!
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
