|
|
|
| Előadó: | STK x DCK |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Sitku Norbert Hegedűs Boglárka Kacsenyák Gábor |
|
Sitku Norbert Hegedűs Boglárka Kacsenyák Gábor |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Telik az idő, úgy érzem
Tegnap volt a szalagavató
De közben megmaradt pár folt
Az eszem tudja, szívem súgja
Elmúlt, mégis futna vissza
Oda, hol egy kölyök a bort kólával issza
Mert a problémák kicsik voltak, hagyom
Hogy menjen, nem kell nagy vagyon
De mikor a tükörben látom magam
Nem feledem, hogy nagyokat álmodtam
Az álmok nőttek velem, már tudom, hol a helyem
Csak néha elképedve gondolok szép emlékekre
Nem vagyok már tizenhét, de lennék még gyerek
Későn kelek, és oda megyek, ahova csak akarok
Nem vagyok már tizenhét, viszont vár az éj
De néha inkább otthon maradok
Otthon maradok vagy folyton szaladok
Unalmas dolgaimtól én is azzá válhatok
Múltba utazok, ott is ragadok
Látom, ahogy mezítláb a fűben hasalok
Voltam kislány, ahhoz, hogy szállhassak
Nekem se kellett szárny
Az álmok nőttek velem, már tudom, hol a helyem
Csak néha elképedve gondolok szép emlékekre
Nem vagyok már tizenhét, de lennék még gyerek
Későn kelek, és oda megyek, ahova csak akarok
Nem vagyok már tizenhét, viszont vár az éj
De néha inkább otthon maradok
A mai Magyarország tánchagyományát és gazdag népzenei örökségét állítja középpontba a Magyar Állami Népi Együttes legújabb, Gyökerek és szárnyak című előadása, amelyet november 7-én mutatnak be Budapesten.
A hat fiatal koreográfus - Ágfalvi György, Darabos Péter, Farkas Máté, Fundák Kristóf, Kele Kristóf és ifj. Zsuráfszky Zoltán - alkotói látásmódját tükröző előadás
zenei koncepciója Pál István "Szalonna" munkája, aki a Kárpát-medence különböző tájegységeinek táncait és hangzásvilágát ötvözi egy új, kortárs színpadi formában.
A bemutató a Magyar Állami Népi Együttes küldetését folytatja
Hidat épít múlt és jelen között, miközben látványos, érzelmekben gazdag táncszínházi élményt kínál. A Gyökerek és szárnyak különlegessége, hogy - a Kincses Felvidék, a Megidézett Kárpátalja és az Ezerarcú Délvidék sikeres tematikus előadásai után -
most először született olyan önálló produkció, amely kizárólag a mai Magyarország tánc- és zenei hagyományaira fókuszál.
A mű gerincét a magyar néptánc legnépszerűbb formái - a botoló, az ugrós, a csárdás és a friss csárdás - adják, amelyek Szatmártól Rábaközig, a Dél-Alföldtől Nógrádig reprezentálják a Kis-Magyarország tájegységeit.
Pál István "Szalonna" zenei vezetésével a régies és új stílusú népzenékből egyaránt merítő dallamok szólalnak meg a citerától és tekerőtől a pásztorfurulyán, cimbalmon, kis klarinéton és vonós bandán át, kiegészülve szólóénekekkel és tánccal kísért dalokkal.
A produkció szellemiségét Goethe azon gondolata ihlette, miszerint "a legtöbb, amit gyerekeinknek adhatunk: gyökerek és szárnyak".
A gyökerek a múlt értékeit, a szárnyak pedig a megújulás bátorságát jelképezik.
A produkció a Magyar Állami Népi Együttes ars poeticáját testesíti meg
A hagyományt nem lezárt múltnak, hanem élő örökségnek tekinti, amely képes megszólítani a jelen emberét is.
A hat fiatal koreográfus közösen formálja meg azt a gondolatot, amely a paraszti lét univerzális tapasztalatait, a segítő és ártó erők örök küzdelmét idézi meg.
A műsor nem hagyományos történetmesélés, inkább érzések, asszociációk, emberi sorsok szövedéke: a mag elvetésétől a termés learatásáig tartó életkörforgás szimbolikus megfogalmazása.
Fotók: A Magyar Állami Népi Együttes Facebook oldala
