|
|
|
| Előadó: | Down For Whatever |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Diószegi Kiki |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Verse I.:
Ha én lennék, aki bármit adhat és elvehet,
Ha én lennék, aki döntést hoz a sorsok felett.
Ha én lennék… én keresném az igazságot.
Ha én lennék… én büntetném a hazugságot.
Nézd meg, mivé lettünk,
leromboltuk, amit építettünk!
Mondd meg, kihez szóljak!
Már nincsen súlya az adott szónak?
Refrén:
A jövő kicsúszik az ujjaink közül,
A múlt hallgatag és végleg elrepül.
A jelen gúzsba köt, de végre értem:
Nem vagyunk mások, csak porszemek a fényben.
Verse II.:
Hideg csempén, csupasz talppal remegjük még a holnapot,
míg bomlott elmék, gőgös hangon hirdetik a haragot.
A régi szelek tépnek minket, de langyosan fúj, így nem zavar,-
már megedzette vékony bőrünk ezredévnyi szélvihar.
Refrén:
A jövő kicsúszik az ujjaink közül,
A múlt hallgatag és végleg elrepül.
A jelen gúzsba köt, de végre értem:
Nem vagyunk mások, csak porszemek!
Bridge:
Nem tudom, hogy kit követtem, a holnap kitartóan hátrált,
hajóm végül megfeneklett, mikor szeltem a jövő óceánját.
Jó pár vihar megtépázott, ha rossz vizeken áteveztem,
vitorláim eltakarnak, az idő zátonyán rekedtem…
Refrén:
A jövő kicsúszik az ujjaink közül,
A múlt hallgatag és végleg elrepül.
A jövő kicsúszik az ujjaink közül,
A múlt hallgatag és végleg elrepül.
A jelen gúzsba köt, de végre értem:
Nem vagyunk mások, csak porszemek a fényben!
A fényben!
"Úgy érzem, egy életem van, nem leszek félember
mer’ bent izzik a szabadság a véremben"
Nyolcszámos lemezzel jelentkezik májusi tripla Aréna-koncertje előtt Magyarország legnépszerűbb előadója. A skatulya I. című lemezről a mariana.árok már túlszárnyalta a 2,5 milliós megtekintést YouTube-on, a cipoe pedig szintén hasít: 1,6 millió megtekintésnél jár. Ezekhez érkezik most hat további dal.
A dalszerző-előadó így mesél a lemezről: „Korábban mindig próbáltam előre összeírni, megtervezni minden dalt, aszerint haladni az alkotómunkával, ahogyan a fejemben egy album összeállt. Viszont a zenekészítési folyamat ennek a szöges ellentéte. Megannyi ilyen tapasztalat után biztosra mondom, hogy a legjobb hangulatok, illetve a legértékesebb gondolatok és dallamok mindig akkor érkeznek, amikor nincs előre felvázolva, hogy vajon milyen lesz a teljes egész.
A skatulya I. című lemezen Azahriah új területekre lép. Ő maga így fogalmaz: „A skatulya albumsorozattal igyekszem a legkísérletezőbb, legszélsőségesebb hangzásokat próbálgatni, aztán a legjobbakat leválogatom, s végül egy összefüggő sztorivá igyekszem formálni a lemezen.” S hogy a kísérletezést mennyire komolyan veszi, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a tartarosz című dal – ami egy metálszám. Hasonlóra – hogy egy, a karrierje csúcsán járó popsztár metáldallal rukkoljon elő – még a nemzetközi színtéren se nagyon akad példa. De hát ő maga énekli: izzik a szabadság a vérében.
A visualizerekben a mariana.árok klipjének különös, enigmatikus látványvilága köszön vissza (Emil Goodman munkái), a szövegek pedig a carpe diemtől a világvége-flessig igen széles skálán mozognak. Egy biztos: úgy lángol, hogy még a tenger mélyén se lehet kioltani.
Fotó: Azahriah
