Miafasz (ft. Desh)

Ha még várnék ezeregy évig hova mennél el?
Tudom révbe értél rég, nekem marad a magány
Tudom most is hallod a gondjaim, mégsem érzed át
De ha kicsit tisztul a szívem és a szíved
Újra visszavársz

De miafasz
Már ezer éve erre vártál akkor mi aggaszt?
Most eskü úgy csinálok mindent hogy az nyomot hagy
És majd egy pillanatra teszem fel az életem
Az idő csak az egyetlen ami Kiakaszt
Icipici Azt túlságosan fiatal
Bár a testvéreim tudják jól hogy mi a baj
Pár évig még tolom aztán ég veled

Tudom lesz még rosszabb de még jó
Már a zsebemben ott lapul a dinero
Igaz csak a fele mer a kezemen a béklyó
Ne keseregj kérlek
Az hogy nem állok ki magamért azt fixen hamis info
Mire vágysz?
Nemis lényeg
22 sem tisztább mint bármely másik évem
És lehet kicsit részegesLehet kicsit leszedált
De legalább egésznek érezheti magát
De vajon hova lett a flow ami felemel a végén?
Egyszer itt hagy aztán visszavár
Néha a 12 kopog mert túl elevenen élünk
Kösz jól vagyok de kell a bíztatást mer ez más

Dik

Aztmondtad hogy legyen fele-fele
Mondom egyefene megindul a szerepcsere
Testvérből ellenfelek
Nem para nem szállok el
Míg kapom az átkot
Te vá-vá-vá-vá-várj amíg felérsz hozzám, demiafasz

Már ezer éve erre vártál akkor mi aggaszt?
Most eskü úgy csinálok mindent hogy az nyomot hagy
És majd egy pillanatra teszem fel az életem
Az idő csak az egyetlen ami kiakaszt
Icipici Azt túlságosan fiatal
Bár a testvéreim tudják jól hogy mi a baj
Pár évig még tolom aztán ég veled

Még egy álom, mondd mitől féljek
Míg te rád várok, ne hagyj el kérlek
Színpadon állok, hazatérek
De azt érzem hogy megtalál a magány

Voltak rossz napok, magányos hajnalok
De csak ballagok tovább
Bárcsak hallanád, szívem dallamát
Érted írtam balladát
De hova sodor el a szél, én mindent feláldozok
Ki tudja mivé leszek én
És miért lettem átkozott

Mondd miért, Mondd miért, Mondd miért lettem átkozott?

Miafasz
Már ezer éve erre vártál akkor mi aggaszt?
Most eskü úgy csinálok mindent hogy az nyomot hagy
És majd egy pillanatra teszem fel az életem
Az idő csak az egyetlen ami kiakaszt
Icipici Azt túlságosan fiatal
Bár a testvéreim tudják jól hogy mi a baj
Pár évig még tolom aztán ég veled

Az univerzum hibátlan volt a Honeybeast koncertjén

TUDÓSÍTÁS

Ahogyan arról korábban beszámoltunk, a Honeybeast egészen különleges utazásra hívta a közönséget tavaly novemberben. Most pedig a Budapest Park színpadán is életre kelt a minden érzékszervünket kényeztető univerzum.

A zenekartól nem áll távol a kísérletezés: ősszel egy nagylemezzel jelentkeztek, melynek dalai egyszerre felismerhetők, mégis kicsit mások.

Az előadó dalszövegei itt.

A szimfonikusokkal, kortárs balett-tel és Ráskó Eszter stand-uppal színesített színháztermes turnék után, a Honeybeast megint egyedülálló produkcióval lépett színpadra. A korábbi állomásokon már bizonyított – és a Művészetek Palotájában teltházzal zajlott – különleges koncert a Parkban sem okozott különösebb csalódást.

– Egyfajta megújulásban vagyunk. Az album tele van érdekességekkel, olyan dalokkal, melyekben kiléptünk a komfortzónánkból, de szerepel rajta régi munkánk teljesen újragondolva is. Izgalmas, sokszínű anyag, amin nagyon nagy örömmel dolgoztunk – fogalmazott Bencsik-Kovács Zoli, a zenekar dalszerző-szövegírója és gitárosa.

– A kitalált látvány-koncepciónk szerint, a színpad teljes hátsó részét, félkörívben (közel 180 fokban) kitöltő, nagy pixelszámú ledfalat építünk, olyan 3D-s hatást teremtve, amelynek mi, a színpadon zenélő zenekar is részei vagyunk, olyan valós és képzeletbeli helyszíneket megjelenítve, amelyek a Honeybeast dalokban tűnnek föl – mesélte a koncertről Tarján Zsófi – aki nemcsak hangja, de grafikusként, művészeti vezetője is a zenekarnak.

A Legnagyobb hős az Így játszom és a többi jól ismert Honeybeast dal szereplői, akiknek magányaikban, szerelmeikben, félelmeikben és örömeikben oly gyakran magunkra ismerünk, most életre keltek. A közel kétórás koncerten csodás helyszínekre vittek, ahol közös élményeink univerzumait járhattuk körbe, a római Colosseumtól az erdélyi viskóig, Portugáliától egészen az Androméda-köd spirálgalaxisáig.

S hogy milyen volt a Parkos koncert?

Egészen megdöbbentett, hogy Tarján Zsófival is előfordul, hogy félrecsúsznak a hangok. És megesik, hogy nincs szinkronban az ének a zenével. Úgy tűnt, mintha Zsófi túlságosan is akarta volna, hogy jó legyen. Hogyne akarta volna: a tizedik Budapest Parkos koncert volt a Honeybeast életében, ráadásul a Cinematrip valóban különleges látványvilággal spékelte meg az estét. Erre szükség is volt, mert a vizuál igazán felturbózta hangulatot, de a dalok így is csak a koncert második felétől kezdtek igazán működni. Van az úgy, hogy valaki nagyon tökéleteset akar és ettől erőltetetté válik. Picit most is ez volt érzékelhető.

Talán több lazasággal és könnyedséggel nem csúszott vagy épp csuklott volna el az énekesnő hangja. Hasznos volt, hogy a dalok jelentős részénél a zenekar feliratozta a szöveget, mert ha valaki nem tartozik a hardcore Honeybeast-fanok közé, gyakorta nem érthette azt tisztán.

Az atmoszféra, amelyet a zenekar teremt és az az üzenet-halmaz, amelyet a szövegekben hordoz, ellentmond minden hurráoptimista magyar formációnak.

A Honeybeast szeret kísérletezni. És még így is abszolút hitelesen közvetíti a maga egységes és szilárd világképét, ezzel együtt pedig azt a gyakorta keserédes attitűdöt, amely szintén a zenekar sajátja.

Nézz bele a koncertbe itt.

Az előzenekar a The Roving Chess Club volt.

Fotók: Budapest Park

Tóth Árpád - Újév reggele c. megzenésített verse