Előadó: | Beton.Hofi |
---|---|
Album: | comic sins |
Megjelenés: | 2021 |
Hossz: | 2:57 |
Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
Keressük a zeneszerzőt! | |
Kiadó: | Universal Music Hungary |
Stílus: | Keressük! |
Címkék: | Keressük! |
[Intro]
Én Istenem, Jóistenem, lecsukódik már a szemem
[Refrén]
Én Istenem, Jóistenem, lecsukódik már a szemem
A tiéd nyitva marad, látja, hogy min jár az eszem
Egy picit másnapos vagyok, picit fáj a fejem, ja, ja
Én Istenem, Jóistenem, lecsukódik már a szemem
A tiéd nyitva marad, látja, hogy min jár az eszem
Egy picit másnapos vagyok, picit fáj a fejem
Minden rakétámat vállra vetem
[1. verze]
Látom a gyerekkorod, ott rekedt a szemed alatt
Jönnek a démonaid, este, mikor lemegy a nap (Ah)
Tele a porzsák, a fele harag
Pörög a felni, de lehet, hogy rossz fele halad (Skrrt)
Fejeden korona forog, folynak a Corona sörök
Mögötted nagyok a sorok, a telód folyamat csörög
Xani, xani, L-tirozin, amfetamin, rivo
Coro coronita bob-bob yellow pivo (Woo)
Dunyhák a dunában, feléledt festők
Fél élet kukában, félédes pezsgők
Ebbe születtem nem zavar a szmog
Fehér limuzin, szalagavatók, aha
[Refrén]
Én Istenem, Jóistenem, lecsukódik már a szemem
A tiéd nyitva marad, látja, hogy min jár az eszem
Egy picit másnapos vagyok, picit fáj a fejem, ja, ja, ja
Én Istenem, Jóistenem, lecsukódik már a szemem
A tiéd nyitva marad, látja, hogy min jár az eszem
Egy picit másnapos vagyok, picit fáj a fejem, ja
Minden rakétámat vállra vetem
[2. verze]
Haló, barátom, na mizu van?
Jön a hónap tizedike tesó, megin' fizu van (Wha)
És a tudat kizuhan, izzítom a szitukat
Elszáll az agyam, mint a zizunak (Annyi)
Xani, xani, L-tirozin, amfetamin, rivo
Mori mori, gyere liget, mivan veled, rio?
Mer’ a generációmnak a fele már pszicho
Csak a medikáció, semmit meditáció
Mindenki anyegin, nem valami boldog
És anyagi okból, anyagot boltol
Nincsen menedék, de van, ami pótol
Katt a bióba vagy katt a biótól (Woo)
[Refrén]
Én Istenem, Jóistenem, lecsukódik már a szemem
A tiéd nyitva marad, látja, hogy min jár az eszem
Egy picit másnapos vagyok, picit fáj a fejem, ja, ja, ja
Én Istenem, Jóistenem, lecsukódik már a szemem
A tiéd nyitva marad, látja, hogy min jár az eszem
Egy picit másnapos vagyok, picit fáj a fejem
Minden rakétámat vállra vetem
[Outro]
Én Istenem, Jóistenem, lecsukódik már a szemem
Egy picit másnapos vagyok, picit fáj a fejem
Zsebben nyíló fricska
Megvan az a vicc, amiből kimarad a csattanó? Irlanda Áron és Irlanda Kristóf duója, a Pavilon legújabb dala éppen ilyen. A Puffhoz klip és készült Karlóczy Dominik rendezésében. A zenét Áron szerezte, a szöveget pedig testvére, Kristóf írta. A Puff elején a miskolci Helynekem Helyfoglaló tehetségkutatójáról hallhatóak részletek a zsűri tényleges értékeléséből.
- Maga a dal olyan, mintha egy 16 éves, dacos kisfiú mindennel szemben szurkálódna, ami kicsit is trendi vagy mainstream, mindezt kicsit számítógépes zenékre emlékeztető, Hammond-orgonával vegykezelt drum and bass-be ültetve - fogalmazott Irlanda Kristóf.
Üres beszéd, felesleges fecsegés a PUFF című dal?
- A szöveg tulajdonképpen egy beef, aminek nincsen címzettje. Jár a száj, de üres a beszéd, a felesleges fecsegés, a megszokásból feltett hogy vagy? kérdés a hozzá tartozó, semmitmondó válasszal –
összességében azt a hangulatot próbáltuk meg visszaadni, ami Magyarországon valószínűleg mindenkinek ismerős
- tette hozzá a zenész.
A szöveg nem akar nagyot mondani, csupán poénnak szánta a formáció
- Áron megírta a dalt, majd azt mondta, »Kristóf, én nagyon szeretem a szövegeidet, de most írj valamit, ami nem akar nagyot mondani. Alapvetően viccelődős dal volt a terv, mert egyébként hajlamosak vagyunk a – szerintünk – még ízléses pátoszra, a sebfeltépegetésre és a túlzott érzelgősségre, ezért itt az volt a koncepció, hogy az egész legyen egy hosszú poén, aminek nincsen csattanója. Úgy álltam neki, hogy akkor ahogy esik, úgy puffan – innen is a cím, na meg persze onnan, hogy mindenki állandóan pufog. Gondoltuk, beszállunk - mondta Kristóf.
A kliphez mindenki a saját gondolatait dobta be
- Nem először dolgoztunk együtt, nagyon jól is megy a közös munka. Most sem volt forgatókönyv, hanem összeültünk ötletelni, mindenki hozta a saját gondolatait, és szerintem sikerült is megragadni a hangulatot, amit szerettünk volna - mesélte Kristóf.
Fotó: Pavilon hivatalos