


| Előadó: | 6363 |
|---|---|
| Album: | Matematika |
| Megjelenés: | 2021 |
| Hossz: | 3:24 |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Universal Music Hungary |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |

Én nem vagyok én, csak a tükörrel állok itt velem szembe.
Én kifejezek, te meg azt mondod soha ne fejezzem be.
Ez nem relativizálás, hanem revitalizálás eleve, na gyere vele, ez a tudás fája, nem a fáj a tudás, nem a semmit-sem-tudás egyeteme.
Mindig tudom, hogy mit rakok ki, bár fogalmam sincs, hogy mit szedtem be.
Itt állok az antikvárium előtt a vadiúj szettembe',
azt öregnek néznek. Azt mondják jó napot bazmeg, az ajj de rossz,
mondjuk nem para túlélek bármit, há' ledobták rólam a Taigetoszt.
Meg vágod a két a dudás dumát? Na, amúgy nekem két csárdám van.
Freddy Krüger is fél elaludni, mert én jövök elő az álmában. Meg szavalok neked is olyan altatót bármikor, amitől felébredsz álmodba’,
és bocsi, de akkora arcom van, hogy a dicsőség fejébe szállok, ja.
Én nem adom a jó flesseket se, én elveszem őket.
Épp ellenkezőleg, épp ellenkezőleg, épp ellenkezőleg.
Mások megveszik a sok szart, én meg csak megveszek tőle. Épp ellenkezőleg, épp ellenkezőleg, épp ellenkezőleg.
Te és én ég és föld, te és én kék és zöld
Épp ellenkezőleg, épp ellenkezőleg, épp ellenkezőleg.
Te és én ég és föld, te és én kék és zöld.
Épp ellenkezőleg, épp ellenkezőleg, épp ellenkezőleg.
és lehet nem egyenes az utam, de figyelek amíg haladok körbe.
Mondjuk van jópár darabom törve, de tessék itt van a darabod törve.
Szigorú monoton felívelés helyett kataton görbe:
olyanba vagyok, hogy szóltam az orvosnak, ha élni akar, hát nem ihat többet.
Gondold át, hogy akarod-e ezt, én tudom, mondjuk hogy csak ezt akarod!
Na gyere már ne szarakodj, megint ránk szokott a szesz meg a drog.
Hatások, ellenhatások: amfetaminok meg frontinok.
Hát mindenkinek megvan a maga keresztj, az enyém ez a fordított.
És ha a zsebedben maradna még egy kicsi, úgysem maradna tudod.
Azt mondod ez kifordít magamból? De én visszafelé is magam vagyok! - magam –
Ziccerek, narkó, meg geci a szádba, egy a közös, belövöm mind.
Fhu de szépek a felmenőid. Fhu de rondák a lejövőim.
Te és én ég és föld, te és én kék és zöld
Épp ellenkezőleg, épp ellenkezőleg, épp ellenkezőleg.
Te és én ég és föld, te és én kék és zöld.
Épp ellenkezőleg, épp ellenkezőleg, épp ellenkezőleg.
Beleszarok a reppszcénátokba, és az itt kb. takarítás.
Ez az ellenkezője, ez valami más. Csinálom vasból a fakarikát.
és tuti nem fekszem le nektek, mer’ amúgy is utálok fölkelni.
Betörtem tiszta szívvel, azt mocskos aggyal jöttem ki.
Közbe meglett a vagyonom, azt még se akarok flexelni én még, mert ezek szóláncok, meg aranyköpések. Bazmeg ez eszmei érték.
Mondjuk elmondhatnád, hogy miért megy ennyire jól a sok póz ami átbasz?!
Szeretem a költői kérdéseket, de ez legyen most prózai válasz.
Te a hideg vizet köpködd, én tűzköpő vagyok, mer izzik a reppem.
Engem fest falra az ördög, az én bőrömre iszik a medve.
Ez nem alpári duma, ez felpári, ez nem az alja repp, hanem a felje.
és vágod hogy Ez nem a zene nélkül mit érek én, hanem ez a mit ér nélkülem a zene!



INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos