Rét (ft. Desh)

VERSE 1 (AZAHRIAH)

Mostmár mindent elfelejtettem, nem akarok semmit
már úgy kelek fel minden reggel hogy semmi se rendít meg
Te csak állsz ott, nem is nézel
Megvagy már, többé nem mész el

És már csak azon gondolkodok végre mikor kelek fel
Hogy csalódottan jöjjek rá, még mindig szeretlek
Vagy ez egy másik dimenzió és már rég eltemettek
De akkor miért ég a tűz még mindig a szemedben?

Már nem is látom hogy honnan is kezdtem
A számba nem rágad hogy kiből kivé lettem
Hát állj meg nézz hátra mi nem vagyunk szentek
de lehetünk még kettőből egyek

HOOK

Nem kell ide más
Ülök a fűben és csak várom a csodát
Szürkébb az ég is mikor nem gondolok rád
Tudod nagyon jól a végét, de te úgyis belemész
Belemész

VERSE 2 (DESH)

Te a tűz, én a jég
De csak veled lehetnék
Nekem nem kéne senki más
Kezem a kezedhez ér
Hiába nem vagy enyém
Nem látom a szürke fát

De hogyha valami volt és valaki téged bántott
Én mindig ott álltam melletted engem semmi se gátolt
Keresnél nem felednél de nemtudod merre táncolsz
Hol vagy már, a szívem csak érted lángol

Uwu, üres a ház
Nem látom a határt
Hiszem én hogy hazatalál
Hogy hazatalál
Hogy hazatalál

HOOK

Nem kell ide más
Ülök a fűben és csak várom a csodát
Szürkébb az ég is mikor nem gondolok rád
Tudod nagyon jól a végét, de te úgyis belemész
Belemész

VERSE 3 (DESH x AZAHRIAH)

Szeretnél, nem szeretnél
Megyek már de maradnék
Bennem maradt ez a kép
Mikor minden olyan szép
Felednél, elfelednél
Komoly voltam, Nevettél
Itt már nincsen menedék
Itt már nincsen menedék

Ő neki más jelent az igazából szerelem
De bennem van hogy egyszer úgyis majd elfeledem
Néha úgy érzem tényleg elvette az eszemet
De bennem van hogy egyszer úgyis majd elfeledem

HOOK

Nem kell ide más
Ülök a fűben és csak várom a csodát
Szürkébb az ég is mikor nem gondolok rád
Tudod nagyon jól a végét, de te úgyis belemész
Belemész

Az univerzum hibátlan volt a Honeybeast koncertjén

TUDÓSÍTÁS

Ahogyan arról korábban beszámoltunk, a Honeybeast egészen különleges utazásra hívta a közönséget tavaly novemberben. Most pedig a Budapest Park színpadán is életre kelt a minden érzékszervünket kényeztető univerzum.

A zenekartól nem áll távol a kísérletezés: ősszel egy nagylemezzel jelentkeztek, melynek dalai egyszerre felismerhetők, mégis kicsit mások.

Az előadó dalszövegei itt.

A szimfonikusokkal, kortárs balett-tel és Ráskó Eszter stand-uppal színesített színháztermes turnék után, a Honeybeast megint egyedülálló produkcióval lépett színpadra. A korábbi állomásokon már bizonyított – és a Művészetek Palotájában teltházzal zajlott – különleges koncert a Parkban sem okozott különösebb csalódást.

– Egyfajta megújulásban vagyunk. Az album tele van érdekességekkel, olyan dalokkal, melyekben kiléptünk a komfortzónánkból, de szerepel rajta régi munkánk teljesen újragondolva is. Izgalmas, sokszínű anyag, amin nagyon nagy örömmel dolgoztunk – fogalmazott Bencsik-Kovács Zoli, a zenekar dalszerző-szövegírója és gitárosa.

– A kitalált látvány-koncepciónk szerint, a színpad teljes hátsó részét, félkörívben (közel 180 fokban) kitöltő, nagy pixelszámú ledfalat építünk, olyan 3D-s hatást teremtve, amelynek mi, a színpadon zenélő zenekar is részei vagyunk, olyan valós és képzeletbeli helyszíneket megjelenítve, amelyek a Honeybeast dalokban tűnnek föl – mesélte a koncertről Tarján Zsófi – aki nemcsak hangja, de grafikusként, művészeti vezetője is a zenekarnak.

A Legnagyobb hős az Így játszom és a többi jól ismert Honeybeast dal szereplői, akiknek magányaikban, szerelmeikben, félelmeikben és örömeikben oly gyakran magunkra ismerünk, most életre keltek. A közel kétórás koncerten csodás helyszínekre vittek, ahol közös élményeink univerzumait járhattuk körbe, a római Colosseumtól az erdélyi viskóig, Portugáliától egészen az Androméda-köd spirálgalaxisáig.

S hogy milyen volt a Parkos koncert?

Egészen megdöbbentett, hogy Tarján Zsófival is előfordul, hogy félrecsúsznak a hangok. És megesik, hogy nincs szinkronban az ének a zenével. Úgy tűnt, mintha Zsófi túlságosan is akarta volna, hogy jó legyen. Hogyne akarta volna: a tizedik Budapest Parkos koncert volt a Honeybeast életében, ráadásul a Cinematrip valóban különleges látványvilággal spékelte meg az estét. Erre szükség is volt, mert a vizuál igazán felturbózta hangulatot, de a dalok így is csak a koncert második felétől kezdtek igazán működni. Van az úgy, hogy valaki nagyon tökéleteset akar és ettől erőltetetté válik. Picit most is ez volt érzékelhető.

Talán több lazasággal és könnyedséggel nem csúszott vagy épp csuklott volna el az énekesnő hangja. Hasznos volt, hogy a dalok jelentős részénél a zenekar feliratozta a szöveget, mert ha valaki nem tartozik a hardcore Honeybeast-fanok közé, gyakorta nem érthette azt tisztán.

Az atmoszféra, amelyet a zenekar teremt és az az üzenet-halmaz, amelyet a szövegekben hordoz, ellentmond minden hurráoptimista magyar formációnak.

A Honeybeast szeret kísérletezni. És még így is abszolút hitelesen közvetíti a maga egységes és szilárd világképét, ezzel együtt pedig azt a gyakorta keserédes attitűdöt, amely szintén a zenekar sajátja.

Nézz bele a koncertbe itt.

Az előzenekar a The Roving Chess Club volt.

Fotók: Budapest Park

Tóth Árpád - Újév reggele c. megzenésített verse