|
|
|
| Előadó: | Nemzeti Hang |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Szalóczi Ádám |
|
Szalóczi Ádám |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Rock |
| Címkék: | Keressük! |
Elmúltak már rég a percek
a bitumen horzsolta térdemet,
elteltek már azóta évek
és én most nyaldosom sebeimet
Becsaptam már magamat sokszor
tudtam hogy, reménytelen de hittem
rájöttem én vagyok ki rombol
más körülöttem, nincsen
A szememet ha kinyitom néha fáj
szürkének látod, de színes a táj
így is tudok gyönyörködni benne
lehet hogy a szívem fekete
Lehet hogy örökre ez maradok
a másik énem csak néha hoz
egy kis megnyugvást te néked
Ahogy az mindig is remélted
gyűlnek a viharos fellegek
a rózsám alatt a ténfereg
hogyha leszakad az ég egyszer
és rájön nem vagyok jó ember
mi lesz ha mindent tud rólam
kivagyok és ki voltam
Elmegy talán örökre
vagy átölelne még egyszer
még egyszer…
Néha azt is hamisnak hallom
ami tisztán szól a fülembe
ilyenkor az üveg után nyúlok
gyakran többet mint kellene
így kicsikét úgy érzem jól vagyok
és a világ mi forog körülöttem
véres szemmel követ és eltol
minden mi fontos mellőlem
nincs megállás lehúzz a mély
nincs miben de kapaszkodnék
a másik énem végignéz mindent
megszakad a szíve szép csendben
ő próbál felül kerekedni
hogy elmondhassam sajnálom
hogy tudjak még jó lenni
rossz énem megkell fojtanom
gyűlnek a viharos fellegek
a rózsám alatt a ténfereg
hogyha leszakad az ég egyszer
és rájön nem vagyok jó ember
mi lesz ha mindent tud rólam
kivagyok és ki voltam
Elmegy talán örökre
vagy átölelne még egyszer…
még egyszer…
gyűlnek a viharos fellegek
a rózsám alatt a ténfereg
hogyha leszakad az ég egyszer
és rájön nem vagyok jó ember
mi lesz ha mindent tud rólam
kivagyok és ki voltam
Elmegy talán örökre
vagy átölelne még egyszer…
még egyszer…
Schoblocher Barbaráék feltöltötték jó energiákkal a Park közönségét
A 2011 őszén alakult Blahalouisiana Székesfehérvárról indult. Akkor beat-rock/pop-soul zenekarként aposztrofálta magát. A csapat azonban a tavaly megjelent Sötét Villám című lemez után napjainkban már egy, az eddiginél jóval színesebb zenei világba kalauzol. Az Amore (de nem veled) című szerzeménnyel a Blahalouisiana a közelmúltban le is leplezte az új érát.
A Parkban július 17-én tartott fellépésen a már ismert számokon kívül újdonságok is várták a rajongókat: a Blahalouisiana júliusig ugyanis több új dal megjelenését tervezi, melyeknek előszele már a budapesti koncerten is érzékelhető volt. Az estét Molnár Tamás nyitotta a Blahalouisiana előtt.
Blahalouisiana-dalszövegek itt.
Az este főszereplője a Blahalouisiana, és énekesnője, Schoblocher Barbara nem arról ismert, hogy megbújik a sarokban. A frontember öltözködése, karakteres hangszíne, hangjának intenzitása és dalszövegeinek tartalma mind megköveteli a maximális figyelmet. Mindemellett Barbara igazán kellemes jelenség a személyisége szempontjából is: a közönséggel együtt lélegezve vezette végig a koncertet, jóleső együtt-rezgéseket generálva.
A már a friss sajtófotókon is egészen üde stílust magára öltött formáció a közelmúltban megjelent Amore (de nem veled) című, az új érát előrevetítő dala mellett a koncert dallistájában a legnagyobb favoritok is helyet kaptak: a Túl távol, elég közel, a Szeressetek, a Faliórák vagy a Testemnek ha engedem.
Mi is az a friss éra, amellyel beharangozták a fővárosi koncertet?
Innen szép a győzelem, Ahol összeér összeér, Éllek túl, Ott van a nap, Nem ereszt – ilyen nótákkal is pakolta tele az estét a Blahalouisiana. Barbi párja, Apey (azaz Áron András, akivel több formációban is együtt zenélnek — így az Áron András & The Black Circle Orchestra-ban is) mély hatással van az énekesnő stílusára. Áron András igazi multi-instrumentalista multitálentum, aki a metalos gyökerei ellenére otthonosan mozog többek között a country világában is. Ebben pedig Barbi is remekül működik, s egyúttal finoman, jó érzékkel be is építi a stílus elemeit saját formációjába.
Mára a konga, a szaxofon, a földszínek alkalmazása, a béke és a szeretet hangsúlyozása, hippi-életérzés mind komfortosan vibrál a Blahalouisiana dalaival.
Beat, rock, kultúrház, háttérfüggöny és táncdalfesztivál
A látvány – Beatles-koncertek és a hetvenes éveket idéző, művelődési házas diszkók archív képkockáival, valamint a színpadon háttérként alkalmazott, szintén a kultúrház-érzetet keltő, finoman megvilágított drapériákkal egészült ki. Mindez a táncdalfesztiválok korszakába repített vissza. A beat és a rock volt a főszereplő. Több volt a félháznál a Parkban, a zenekar pedig láthatóan lazán, könnyedén létezett a színpadon. Élvezték azt a felhőtlen vibe-ot, amit ez az új irány hozzád a koncerthez.
Ez az összhatás a korábbi, Kovács Kati-Schoblocher Barbi duettet is megidézte.
Ha érdekel, milyen volt a látvány és az érzések a Parkban, nézd meg ezt a videót a korábbi duettről. Remekül leírja a fővárosi Blahalouisiana-koncert hangulatát.
A Faliórák annyira csúcsra járatta az érzelmeket, hogy Barbi sírva fakadt
– Bármennyire szeretek szerelmes lenni, a mai koncert érzése annál sokkal jobb
– fogalmazott az énekesnő.
A Vaksötét ezt követően akusztikus verzióban hangzott el és adott némi nyugvópontot az estének, hogy aztán a Kedvenc naplementém ismét felrázza a közönséget. A Szeressetek pedig tovább kontrázta a hangulatot.
Az estét az új sláger, az Amore zárta: temperamentumos, olaszos életérzést hagyva maga után.
– Vigyétek el ezt a sok pozitív energiát oda, ahol a legnagyobb szükség van rá. Meg tudjuk menteni a világot, elegen vagyunk itt és most ehhez
– tette hozzá Barbi.
Fotók: Blahalouisiana
