|
|
|
Kánaán földjén az éhínség dúlt, á!
Jákob sarja mind romlásba hullt, ó!
Erre nem készült fel köztünk senki sem,
Sokat elviselünk, na de ennyit nem!
Tönkrementünk egy pár év alatt
Brühühühü!
Már csak egy göthös birkánk maradt
Éhen halhatunk mindannyian,
Közben Egyiptomban nagy bőség van
Van ott hús,
Van ott sör,
Van ott édesség,
És a nagy piramist úgyse láttuk még!
Így hát mentek a testvérek mind
Egyszer jót enni kedvük szerint
S hogy a helytartó házához értek
Kegyes úr, lakass jól minket, kérlek!
József feltette helytartói álarcát,
Hogy a testvérek szemből ne láthassák
Most a kölcsönből visszaadok,
Hiszen majdnem meggyilkoltatok!
Azt álmodtam már réges-rég, hogy jó nagy termés volt,
És 11 kalász az egy kalász előtt hajolt
Most értem már, hogy Hold és Nap és mind a csillagok
Tisztelettel bámultak egy fényesebb csillagot
Nem tudom, amit beszéltek, igaz, vagy nem,
Nem tudom, mifélék vagytok: kémek vagy sem
Mért segítenék rajtatok?
Tán bolondnak néztek engem? Fordítsuk meg!
Hogy segítenétek-e rajtam, kötve hiszem!
Kússz a földön, alázkodj meg!
Hódolj néki, így puhul meg!
Jó emberek vagyunk, hidd el, nem érhet vád!
Jótevőnknek tartunk Téged, felnézünk rád
Tisztesség a jelszavunk!
Most, hogy sorsunk rosszra fordult, elfonnyadunk!
Segíts rajtunk, szépen kérünk, mást nem mondhatunk
Kússz a földön, alázkodj meg!
Hódolj néki, így puhul meg!
Elhiszem, hogy az, mit mondtok, valóság és tény,
Úgy találom, nem hiányzik erkölcs, erény!
Ez a szó, mit vártunk rég
Hála, hála
Elfogadta szívem mindazt
Mit elmondtatok
Hála, hála
Teljesítem ráadással az óhajotok!
Hála, hála, nagy jótevőnk!
Hála, hála, nagy jótevőnk!
József zsákokat hordatott fel
Tele búzával, gyümölcsökkel,
Ámde abba a zsákba, mit Benjamin kapott,
Egy színarany serleget belerakatott
Mikor indultak hazafele
József eléjük lépett és rájuk kiáltott, hogy:
Nem, nem, nem, nem, nem!
