|
|
|
| Előadó: | Sziámi |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Müller Péter Sziámi |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Mi az a next step, amit, ha vesztek, mert már
nem engem vesztek, nem kajáltok engem,
mi lesz majd akkor az, amihez kezdek,
mit töltök még ki bennetek, milyen
űrt, milyen teszteket?
Ha az eszem majd elment, milyen eszement
helyzetekbe kergetlek be? Milyen szövegekbe,
milyen zenékbe? Fedezékbe, mert még
akkor is mondhatom majd, hogy nesztek,
ha öregek lesztek, a kezetek-lábatok
reszket, és már csak elvétve,
és nem is az ágyban, max. csak az agyban,
a kései agyömlés mámoros nyomorában
nyomatjátok a virtuális szexet, még
akkor is az lehet nektek a legszebb zene
a legjobb szöveg!
Csak ez már nem az a zóna, és nem is az a zene, amin
megakad az embernek a füle meg a szeme-szája
tátva marad attol, amit átél, ez a
hadüzenetzene már csak homályos háttér,
rock-popy... pop-rocky...
pompás kis popmás…,
paste és copy, és nem elég tiszta forrás.
Mindenből zene fakad, de a lemez akad, a
lemez akad-, a lemez akad.
A zeneakad-, a zeneakad-,
a Zeneakadémián akad zene, de
van egy neonfelirat a homlokzaton, ami meg
kihagy, – hogy ki tudja írni, hogy
ki vagy, ki itt belépsz, a zen-zen-, zen-akadémiára lépsz!
(Tudjátok,) valahonnan jön minden, például
onnan es akkor, vagy most és innen,
az is, ami ma éjjel csak lábat rázat, és
lázat keltve lázad náald az agyba’,
a forrása annak is megvan, csak zagyva,
hogy kelta vagy Jalta, vagy a fifties-ből egy szamba,
vagy valami hazai… ős-valami, és ezt
ki is lehet simán hallani. mert az
eredet bizonytalan ugyan, s erősen
titkolva van, hogy a modern mantra
mikből áll össze, de nem ám a semmiből, bár
közben azért van olyan közte, de
alapvetöen ott van az a hagyaték,
a rengeteg torzó meg rom meg maradék,
amikből mondod, és azt hiszed, hogy
előzmeny nélkül mondod a magadét
Vagy az, amiről azt hiszed, hogy most teszed avulttá,
idejét múlttá a múltat,
ha letagadod, hogy honnan tanultad, vagy,
ne adj' Isten, hogy honnan is nyúltad.
Ihlet, szerencse, emlékfoszlány,
a muníció még most sincs fogytán, a
hajdani… vagy a majdani gyilkosod
utolsó szavai, a kitörés hangjai.
Pár kazetta van még, de alig recseg, és a
bakelit inkább hóbort, és mert
én vagyok MP, mp3-ban
őrizgetem, ha alami jó volt
megértem, aki Kispált hallgat meg
Tankcsapdát, Kiadót meg Quimbyt, és a
hiperkarmától a hiperkarma a
mai napig mindig beindít, a
Mennyország tourist, az teljesen állat,
a dob meg a basszus telitalálat,
és kifejezetten izgat a jövő múltja,
mikor a Bérczesi Robi a múlhatatlant felül-
múlja, de a klónokat nem hallgatom, sőt még
URH-t se meg Kontrollt se, és
Sziámit is csak a Gas miatt néha, hogy
rájöjjek, igazat gondolt-e...
És akkor ez még csak a hazai pálya, de
mindenütt tetőz a cool trackek árja, csak
minek, ha bárki olcsón vesz egy kütyüt, hogy
egyre-másra, gombnyomásra gyártsa? Ezekhez
nem is igazán viszonyulok, akkor már
inkább visszanyúlok, ha kell, mert bizony
iszonyú sok viszonylag jó zene van, ami
viszonylag senkit nem érdekel, csak ha a
hulladékból egy elveszett remekmű, egy
ismeretlen táncdal bukkan néha fel,
ha onnan jön az üzenet, a tanítás,
érvényes életjel...
Viszont ha akarod tudni, hogy mi az, amivel az
időmet mostanság magamba töltöm, hát
azon agyalok, hogy milyen is lesz majd az
utolsó zene a földön.
Valami komoly? Valami new-jazz? Valami
lesz, vagy lesz, ami lesz? Valami
Gasner-Kirschner rakenroll? Valami
tucca-cucc, amit a haver tol?
A sínyaralásban egy groovy funky? Egy
reggae? Valami punky-junky? Valami
hip-hop, etno? Valami trash? Valaki
sejti már? Valaki tudja még, hogy a
rest of the best, az a
remekmű abból a hulladekból, az az
utolsó zene mi lesz?
Az utolsó zene, az milyen lesz?
Az utolsó zene mi lesz?
Az utolsó zene a Földön
az utolsó zene mi lesz?
Az utolsó zene mi lesz?
Az utolsó zene, az milyen lesz?
Az utolsó zene mi lesz?
Az utolsó zene a Földön,
az utolsó zene mi lesz?
Mit gyűjtöttek a magyar írók a 19. században, a múlt századfordulón, az 1970-es években, és mit gyűjtenek ma? Mi került be mindezekből a Petőfi Irodalmi Múzeumba?
A PIM legújabb kiállítása, A tárgyak társasága – Írók gyűjteményei az írók gyűjtőszenvedélyét járja körül Jókaitól Lázár Ervinig, ezenkívül megszólaltat nyolc kortárs írót, és magát a múzeumot is a gyűjtő szerepében mutatja be, méghozzá egy kiemelt gyűjteményén, az írógépeken keresztül.
A tárlat a PIM alapításának 70. évfordulóját ünneplő gyűjteményalapú kiállítássorozat második állomása. Az első része, A halandóság törékeny arcai című íróportré-kiállítás már látogatható.
A tárgyak társasága három nézőpontból közelíti meg a gyűjtés fogalmát. A PIM által őrzött írói gyűjteményeket hat tematikus műtárgycsoportba rendezve mutatja be a kiállítás, a csoportok között olyan hívószavak segítik az eligazodást, amelyek utalnak a gyűjtésben megmutatkozó általános emberi motívumokra, ugyanakkor rámutatnak a gyűjtemények egyedi sajátosságaira, a gyűjtő életében játszott meghatározó szerepére is. Az írók tárgyai mellett az érdeklődők abba is bepillantást nyerhetnek, hogy a szépirodalmi szövegekben hogyan jelenik meg a gyűjtőszenvedély.
.jpg)
A kiállításon megtekinthető többek között Lázár Ervin nyakkendőgyűjteménye, néhány festmény Ady Endre és Csinszka egykori Veres Pálné utcai lakásából, továbbá helyet kaptak Tamási Áron szivarosdobozai, Gyurkovics Tibor különböző országokban vásárolt kalapjai, Karinthy Ferenc leányfalusi házának egyik ajtaja neves személyiségek aláírásaival, valamint Tandori Dezső játék medvéi is. A tárlat legkorábbi tárgyai Jókai Mór kagyló- és csigagyűjteményéből, illetve botgyűjteményéből származnak.
.jpg)
A kiállítás második rétegeként a látogatók nyolc kortárs író gyűjteményébe is betekinthetnek: Bartis Attila, Kukorelly Endre, Márton László, Rakovszky Zsuzsa, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Ugron Zsolna és Várady Szabolcs mesélnek tárgyi környezetükről, a tárgyakhoz való viszonyukról, gyűjteményeik és írásaik találkozási pontjairól.
A kiállítás legbelső terében a múzeum maga is mint gyűjtő kerül bemutatásra, méghozzá egy kiemelt gyűjteményével, az írógépekkel. Az írógép szimbolikus tárgyként az író és az elkészült mű között áll, közvetítő szerepben részese a mű keletkezésének. Látható Babits Mihály 1945-ben bombatalálatot ért írógépe is, amelyen életművének legjelentősebb részét írta.
Az írók gyűjteményei jól tükrözik birtokosuk személyiségét, szokásait, kapcsolatait, sőt emlékeit, vágyait, de szólhatnak akár műveinek világáról is. A szépirodalmi szövegekben a gyűjtés témája hangsúlyosan jelen van: kirajzolódnak bennük a gyűjtők különböző típusai, illetve olyan gyűjtemények, amelyeknek csak a képzelet szab határt. Az írók tárgyai eleve különleges aurával bírnak, s ezek között gyűjteményeik darabjai még inkább kitüntetett helyet foglalnak el. A kiállítás az író belső világának rejtettebb, kíváncsiságról, játékosságról, szenvedélyről árulkodó zugába ad betekintést.
A PIM gyűjteményében közel 4500 relikvia található, amelynek többsége hétköznapi tárgy, jelentőségük abban áll, hogy szorosan kötődnek az irodalom szereplőihez, egykor személyes környezetük részét képezték. Az író tulajdonában a tömegtermékek egyedi tárgyakká, a múzeumban hétköznapi tárgyakból relikviákká, kultikus értékű műtárgyakká válnak. Ez a metamorfózis a kiállítótérben folytatódik tovább, ahol eredeti kontextusuktól és rendeltetésüktől megfosztva, addig nem létező összefüggések rendszerébe kerülnek, új jelentéstartalmakkal gazdagodnak.
A kiállítás 2024. december 15-ig tekinthető meg.
A kiállítás kurátora: Zeke Zsuzsanna muzeológus, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: H. Kocsis Annamária, PIM
Fotók: PIM
