|
|
|
| Előadó: | Sziámi |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Müller Péter Sziámi |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Mi az a next step, amit, ha vesztek, mert már
nem engem vesztek, nem kajáltok engem,
mi lesz majd akkor az, amihez kezdek,
mit töltök még ki bennetek, milyen
űrt, milyen teszteket?
Ha az eszem majd elment, milyen eszement
helyzetekbe kergetlek be? Milyen szövegekbe,
milyen zenékbe? Fedezékbe, mert még
akkor is mondhatom majd, hogy nesztek,
ha öregek lesztek, a kezetek-lábatok
reszket, és már csak elvétve,
és nem is az ágyban, max. csak az agyban,
a kései agyömlés mámoros nyomorában
nyomatjátok a virtuális szexet, még
akkor is az lehet nektek a legszebb zene
a legjobb szöveg!
Csak ez már nem az a zóna, és nem is az a zene, amin
megakad az embernek a füle meg a szeme-szája
tátva marad attol, amit átél, ez a
hadüzenetzene már csak homályos háttér,
rock-popy... pop-rocky...
pompás kis popmás…,
paste és copy, és nem elég tiszta forrás.
Mindenből zene fakad, de a lemez akad, a
lemez akad-, a lemez akad.
A zeneakad-, a zeneakad-,
a Zeneakadémián akad zene, de
van egy neonfelirat a homlokzaton, ami meg
kihagy, – hogy ki tudja írni, hogy
ki vagy, ki itt belépsz, a zen-zen-, zen-akadémiára lépsz!
(Tudjátok,) valahonnan jön minden, például
onnan es akkor, vagy most és innen,
az is, ami ma éjjel csak lábat rázat, és
lázat keltve lázad náald az agyba’,
a forrása annak is megvan, csak zagyva,
hogy kelta vagy Jalta, vagy a fifties-ből egy szamba,
vagy valami hazai… ős-valami, és ezt
ki is lehet simán hallani. mert az
eredet bizonytalan ugyan, s erősen
titkolva van, hogy a modern mantra
mikből áll össze, de nem ám a semmiből, bár
közben azért van olyan közte, de
alapvetöen ott van az a hagyaték,
a rengeteg torzó meg rom meg maradék,
amikből mondod, és azt hiszed, hogy
előzmeny nélkül mondod a magadét
Vagy az, amiről azt hiszed, hogy most teszed avulttá,
idejét múlttá a múltat,
ha letagadod, hogy honnan tanultad, vagy,
ne adj' Isten, hogy honnan is nyúltad.
Ihlet, szerencse, emlékfoszlány,
a muníció még most sincs fogytán, a
hajdani… vagy a majdani gyilkosod
utolsó szavai, a kitörés hangjai.
Pár kazetta van még, de alig recseg, és a
bakelit inkább hóbort, és mert
én vagyok MP, mp3-ban
őrizgetem, ha alami jó volt
megértem, aki Kispált hallgat meg
Tankcsapdát, Kiadót meg Quimbyt, és a
hiperkarmától a hiperkarma a
mai napig mindig beindít, a
Mennyország tourist, az teljesen állat,
a dob meg a basszus telitalálat,
és kifejezetten izgat a jövő múltja,
mikor a Bérczesi Robi a múlhatatlant felül-
múlja, de a klónokat nem hallgatom, sőt még
URH-t se meg Kontrollt se, és
Sziámit is csak a Gas miatt néha, hogy
rájöjjek, igazat gondolt-e...
És akkor ez még csak a hazai pálya, de
mindenütt tetőz a cool trackek árja, csak
minek, ha bárki olcsón vesz egy kütyüt, hogy
egyre-másra, gombnyomásra gyártsa? Ezekhez
nem is igazán viszonyulok, akkor már
inkább visszanyúlok, ha kell, mert bizony
iszonyú sok viszonylag jó zene van, ami
viszonylag senkit nem érdekel, csak ha a
hulladékból egy elveszett remekmű, egy
ismeretlen táncdal bukkan néha fel,
ha onnan jön az üzenet, a tanítás,
érvényes életjel...
Viszont ha akarod tudni, hogy mi az, amivel az
időmet mostanság magamba töltöm, hát
azon agyalok, hogy milyen is lesz majd az
utolsó zene a földön.
Valami komoly? Valami new-jazz? Valami
lesz, vagy lesz, ami lesz? Valami
Gasner-Kirschner rakenroll? Valami
tucca-cucc, amit a haver tol?
A sínyaralásban egy groovy funky? Egy
reggae? Valami punky-junky? Valami
hip-hop, etno? Valami trash? Valaki
sejti már? Valaki tudja még, hogy a
rest of the best, az a
remekmű abból a hulladekból, az az
utolsó zene mi lesz?
Az utolsó zene, az milyen lesz?
Az utolsó zene mi lesz?
Az utolsó zene a Földön
az utolsó zene mi lesz?
Az utolsó zene mi lesz?
Az utolsó zene, az milyen lesz?
Az utolsó zene mi lesz?
Az utolsó zene a Földön,
az utolsó zene mi lesz?
A Magyar rocktörténet című képregény első részének megjelenése után a Petőfi Kulturális Ügynökség támogatásával a Képes Krónikák Kiadó elhozza a rockrajongóknak a folytatást a rendszerváltás előtti és az azt követő évtizedek zenei világáról, a korszak nagyjairól. A Magyar Zene Házában tartott május 7-i kötetbemutatón legendás zenészeink elevenítették meg ezt az időszakot, emellett megnyílt a Magyar rocktörténet művészeti vezetője, a fiatalon elhunyt Futaki Attila (1984-2024) életútját bemutató minikiállítás.
Az eseményen Demeter Szilárd, a Petőfi Kulturális Ügynökség vezérigazgatója beszédében köszönetet mondott a kiadónak, hogy felvállalta a hiánypótló kötet megjelentetésével járó munkát, és a fiatalon elhunyt Futaki Attiláról emlékezett meg. Úgy fogalmazott: „aki lapozgatja a könyvet soha ne feledje el, hogy volt egy olyan rocker, aki világhírű képregényrajzolóként beletette a lelkét ebbe a kötetbe.”
Demeter Szilárd
A rendezvény keretében a hazai rocktörténetről Hegyi György (Emil.Rulez) vezetésével Vincze Lilla (Napoleon Boulevard), Kalapács József (Pokolgép), Nagy Feró (Beatrice), valamint Müller Péter Sziámi (Kontroll Csoport, URH, Sziámi) beszélgetett. A kötetbemutató dedikálással, majd Nagy Feró és barátai akusztikus (unplugged) minikoncertjével ért véget.
A Magyar rocktörténet című képregény kiemelt célja, hogy bemutassa hazánk legnagyobb rockzenészeit és élő legendáit a magyar rockzene születésétől egészen a jelenkorig. A ’60-as, ’70-es éveket felvonultató, tavaly ősszel megjelent kötet után most itt a folytatás a ’80-as, ’90-es évek zenei ikonjaival. A képregény kreatív és egyben szórakoztató módon idézi fel a magyar rockzene emblematikus pillanatait és alakjait.
A kötet a nyolcvanas-kilencvenes évek legjelentősebb előadóit, többek közt az A. E. Bizottság, Bikini, Dinamit, VHK, Kontroll Csoport, URH, KFT CPg, Edda, Karthago, Első Emelet, Solaris, Pokolgép, Ossian, Akela, Bonanza Banzai, Quimby, Csókolom, PUF, Kispál és a Borz, Tankcsapda, Nyers, Kimnowak – és a hozzájuk kapcsolódó legendás zenészsztorikat a képregény műfajára jellemző sajátos, hol humoros-karikaturisztikus, hol realisztikusabb stílusban mutatja be.
A történetről
Pallaghy Karcsi, az első körben megismert közepesen tehetségtelen rockzenész feladja álmait, és beáll dolgozni a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat és ezen keresztül a magyar popszakma urához, Erdős Péterhez. Feladata a tehetségek felkutatása és pályára állítása. Időközben úgy tűnik, viharos magánélete is révbe ér, a válás után újra megtalálja azt a nőt, akivel szívesen leélné az életét. A rendszerváltás azonban a kihasználható lehetőségek tárházát hozza, Karcsi régi barátjával önálló vállalkozásba kezd. Azonban az élet most sem kegyes hozzá, a középkorú férfiak családi, szerelmi, egészségügyi problémái őt is elérik. De a rockzene szeretete végigvonul főhősünk életén: megküzd a tehetségesnek tartott együttesekért a főnökeivel. Így – a munkáján keresztül – ellátogathatunk a leghíresebb koncerthelyszínekre, a fesztiválokra, a rockopera-bemutatókra, a búcsúkoncertekre és részesei lehetünk az új csillagok születésének.
Az esemény különleges alkalmat szolgáltatott arra, hogy megnyíljon a legismertebb magyar képregényrajzoló, Futaki Attila (1984-2024) életútját bemutató minikiállítás a Magyar Zene Háza könyvtárában.
A tárlaton a nyilvánosság előtt korábbiakban be nem mutatott rajzok tekinthetőek meg Futaki Attila világszínvonalú életművéből. Futaki képein a Spirál, Severed, Puskás és más nemzetközileg is híressé vált alkotások tűnnek fel, emellett a tárlat nyomtatásban eddig meg nem jelent rajzokkal egészül ki.
A kiállítás május 8-tól a Magyar Zene Háza Könyvtárának nyitvatartási idejében látogatható.
A képregény arculatának kialakítása Futaki Attila munkái alapján jött létre, zenei téren a kötet szakmaiságáról újra Jávorszky Béla Szilárd gondoskodott, a borító tervezésében ezúttal is Cserkuti Dávid vett részt. A rajzos „rock-minilexikon” szövegét Kántor Mihály jegyzi, a képeket Haragos Péter és Felvidéki Miklós rajzolták.
A Magyar rocktörténet képregénysorozat megvásárolható a Libri, a Lira, a book24, valamint a kepeskronikak.hu webshopokban.
Fotók: Petőfi Kulturális Ügynökség
