|
|
|
| Előadó: | Sziámi |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Müller Péter Sziámi |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Mi az a next step, amit, ha vesztek, mert már
nem engem vesztek, nem kajáltok engem,
mi lesz majd akkor az, amihez kezdek,
mit töltök még ki bennetek, milyen
űrt, milyen teszteket?
Ha az eszem majd elment, milyen eszement
helyzetekbe kergetlek be? Milyen szövegekbe,
milyen zenékbe? Fedezékbe, mert még
akkor is mondhatom majd, hogy nesztek,
ha öregek lesztek, a kezetek-lábatok
reszket, és már csak elvétve,
és nem is az ágyban, max. csak az agyban,
a kései agyömlés mámoros nyomorában
nyomatjátok a virtuális szexet, még
akkor is az lehet nektek a legszebb zene
a legjobb szöveg!
Csak ez már nem az a zóna, és nem is az a zene, amin
megakad az embernek a füle meg a szeme-szája
tátva marad attol, amit átél, ez a
hadüzenetzene már csak homályos háttér,
rock-popy... pop-rocky...
pompás kis popmás…,
paste és copy, és nem elég tiszta forrás.
Mindenből zene fakad, de a lemez akad, a
lemez akad-, a lemez akad.
A zeneakad-, a zeneakad-,
a Zeneakadémián akad zene, de
van egy neonfelirat a homlokzaton, ami meg
kihagy, – hogy ki tudja írni, hogy
ki vagy, ki itt belépsz, a zen-zen-, zen-akadémiára lépsz!
(Tudjátok,) valahonnan jön minden, például
onnan es akkor, vagy most és innen,
az is, ami ma éjjel csak lábat rázat, és
lázat keltve lázad náald az agyba’,
a forrása annak is megvan, csak zagyva,
hogy kelta vagy Jalta, vagy a fifties-ből egy szamba,
vagy valami hazai… ős-valami, és ezt
ki is lehet simán hallani. mert az
eredet bizonytalan ugyan, s erősen
titkolva van, hogy a modern mantra
mikből áll össze, de nem ám a semmiből, bár
közben azért van olyan közte, de
alapvetöen ott van az a hagyaték,
a rengeteg torzó meg rom meg maradék,
amikből mondod, és azt hiszed, hogy
előzmeny nélkül mondod a magadét
Vagy az, amiről azt hiszed, hogy most teszed avulttá,
idejét múlttá a múltat,
ha letagadod, hogy honnan tanultad, vagy,
ne adj' Isten, hogy honnan is nyúltad.
Ihlet, szerencse, emlékfoszlány,
a muníció még most sincs fogytán, a
hajdani… vagy a majdani gyilkosod
utolsó szavai, a kitörés hangjai.
Pár kazetta van még, de alig recseg, és a
bakelit inkább hóbort, és mert
én vagyok MP, mp3-ban
őrizgetem, ha alami jó volt
megértem, aki Kispált hallgat meg
Tankcsapdát, Kiadót meg Quimbyt, és a
hiperkarmától a hiperkarma a
mai napig mindig beindít, a
Mennyország tourist, az teljesen állat,
a dob meg a basszus telitalálat,
és kifejezetten izgat a jövő múltja,
mikor a Bérczesi Robi a múlhatatlant felül-
múlja, de a klónokat nem hallgatom, sőt még
URH-t se meg Kontrollt se, és
Sziámit is csak a Gas miatt néha, hogy
rájöjjek, igazat gondolt-e...
És akkor ez még csak a hazai pálya, de
mindenütt tetőz a cool trackek árja, csak
minek, ha bárki olcsón vesz egy kütyüt, hogy
egyre-másra, gombnyomásra gyártsa? Ezekhez
nem is igazán viszonyulok, akkor már
inkább visszanyúlok, ha kell, mert bizony
iszonyú sok viszonylag jó zene van, ami
viszonylag senkit nem érdekel, csak ha a
hulladékból egy elveszett remekmű, egy
ismeretlen táncdal bukkan néha fel,
ha onnan jön az üzenet, a tanítás,
érvényes életjel...
Viszont ha akarod tudni, hogy mi az, amivel az
időmet mostanság magamba töltöm, hát
azon agyalok, hogy milyen is lesz majd az
utolsó zene a földön.
Valami komoly? Valami new-jazz? Valami
lesz, vagy lesz, ami lesz? Valami
Gasner-Kirschner rakenroll? Valami
tucca-cucc, amit a haver tol?
A sínyaralásban egy groovy funky? Egy
reggae? Valami punky-junky? Valami
hip-hop, etno? Valami trash? Valaki
sejti már? Valaki tudja még, hogy a
rest of the best, az a
remekmű abból a hulladekból, az az
utolsó zene mi lesz?
Az utolsó zene, az milyen lesz?
Az utolsó zene mi lesz?
Az utolsó zene a Földön
az utolsó zene mi lesz?
Az utolsó zene mi lesz?
Az utolsó zene, az milyen lesz?
Az utolsó zene mi lesz?
Az utolsó zene a Földön,
az utolsó zene mi lesz?
– A fesztiválszezon végén már csak a karszalag fakó lenyomata emlékeztet a nyárra, de a közösen átélt kalandok, a felejthetetlen koncertélmények és a frissen megtapasztalt szabadság érzése velünk maradnak. Ezeket az élményeket és az általuk felvetett kérdéseket vizsgálja a Fesztiválország című zenés mozifilm – szól a beharangozó.
Fotó: JUNO11
Kötelező és marginális nyilatkozatok a Fesztiválországban
A legismertebb magyar fesztiválszervezők szólalnak meg: Lobenwein Norbert, Fülöp Zoltán, Márta István, Oszkó-Jakab Natália, Valde Orsolya, Varga Balázs, Lovasi András és persze kihagyhatatlan Gerendai Károly és Müller Péter Sziámi. Emellett Lovasi András, a Halott Pénz, a Bagossy Brothers Company, a Quimby, Дeva, Sisi, a Margaret Island, a Blahalouisiana is mesél a fesztivál-élményekről.
Müller Péter Sziámi a film díszbemutatóján
Fotó: JUNO11
De miért maradtak ki olyan fesztiválok, amelyek máig meghatározó szereplői (Campus) vagy azok voltak (Hegyalja) a hazai fesztivál-történelemnek? Irreleváns a Dope Calypso és Soma Mamagésa megszólalása. Soma talán épp a forgatás idején lépett fel az Everness Fesztiválon és ezért nyilatkozott, nem derül ki. Önnön erőltetett poénjain nevetgélő, a Szigeten felbukkanó Nánásiék sem adnak hozzá a filmhez. Megszólal még Sisitől Grandpierre Attilán, az átszellemült Varga Líviuson át Beton.Hofiig Beck Zoli és Eke Angéla is, azonban a film készítőinek koncepciója így sem nyilvánvaló.
– A szerkesztési elvem az volt, hogy a hazai fesztiválvilág sokszínűségét mutassuk be, tehát egy-egy fesztiváltípus vagy szubkultúra reprezentálója került be a filmbe – fogalmazott Csizmadia Attila, rendező.
Csizmadia Attila rendező és Varga Lívius (Quimby)
a díszbemutatón
Indokolatlan, hogy a széttetovált, extrém külsejű modell Szintia, aki életében először járt (a Sziget) fesztiválon, egy önálló szeckiót kapjon a filmben. Nem elegáns az sem, hogy olyan nyilatkozatok is vannak, amelyek arról tanúskodnak, hogy egyes előadók mely fesztiválokat nem ismerik. Elmondható kulturáltan (ahogyan a Gryllus-testvérek megbeszélik az Ozora Fesztivált – és ez még vicces is), de ha mégsem sikerül, talán célszerűbb kihagyni az adott véleményt.
A Gryllus-fivérek a film egyik jelenetében
Fotó: JUNO
Függetlenül attól, hogy mit gondolunk a Bánkitó Fesztiválról vagy hogy ismerjük-e a Fekete Zajt, nem tanácsos sértő megjegyzésekkel illetni az adott műfaj kedvelőit. Zenei stílusokról és azok rajongóiról illetlenség bántó dolgokat mondani, pláne ha színpadi ember az illető. Így épp az az elfogadás és nyitottság veszik el a történetből, amelyet hangsúlyoz.
Történetmesélés
Talán épp egy fiktív szereplős történet tette volna kerekké a filmet és törölte volna el a kissé nyers, dokumentumfilmes jelleget? (Ahogyan a Mi vagyunk Azahriah-filmnek jót tett az extra eseményszál.) A Fesztiválország a közlemény szerint abba a filmes hagyományba szeretne illeszkedni, amelynek mérföldkövei az Oscar-díjas Woodstock (Michael Wadleigh, 1970), a Glastonbury (Julien Temple, 2006) vagy az avantgárd Global Groove (Nam June Paik, 1973). Ez sajnos, nem sikerül neki.
Remek lépés volt az archív felvételek modern kori újraforgatása
Gerendai Károlyt már az első Sziget Fesztiválok idején is kamerák kísérték. Számos legendás lépésének (ahogyan sétál a K-hídon vagy a Hajógyárin) eredetijét és reprodukcióját is láthatjuk a Fesztiválországban. A kilencvenes években a fiatalok mertek nagyot álmodni. Megteremtették azt az atmoszférát, amely hazánkat Európa fesztivál-nagyhatalmává tette. Így lett a Diákszigetből Európa legsokszínű fesztiválja. Így élte az álmát a fiatal Gerendai is.
Lovasi András mesél arról, hogy hogyan találták ki a Fishing On Orfű fesztivált. Márta István arról sztorizik, hogy hogyan gyökerezett ki a Balaton-felvidéki falu pajtájából a Művészetek Völgye, amelyet aztán a Gryllus-fivérek értékes munkája is formált. Olyanná, amely ma lehetővé teszi, hogy az egykori Kapolcsi Művészeti Napok mára a nyár egyik legnagyobb kulturális ünnepe legyen.
Lovasi András, a Kispál és a Borz frontembere a film egyik
jelenetében
Fotó: JUNO11
A legjobb plakátragasztók a KFT-nek dolgoztak: a Volt Fesztivál alapítói
Szívmelengető érzés, ahogyan Fülöp Zoltán és Lobenwein Norbert abban a tornateremben mesél, amelyben a legendás soproni fesztivál alapjait lefektették. Kezdetben maguk plakátoltak. Majd híre ment, hogy ezt milyen jól csinálják, a KFT zenekar is felkérte őket a feladatra.
Fülöp Zoltán és Lobenwein Norbert fesztiválszervezők a film
díszbemutatóján
Fotó: JUNO11 Facebook
A Sziget Fesztiválon Torgyán József is tiszteletét tette
A Független Kisgazdapárt elnöke nyomatékosította a fiatal srácokban, hogy az a fontos, hogy a csajoknál jól teljesítsenek. Akkoriban a rendezvényen Drogbusz is volt – a szerhasználat ellen kampányolt – nevét sokan félreértelmezték.
Lemmy (Motörhead), David Bowie, vagy épp a az egyik utolsó Linkin Park-koncert az énekes tragikus öngyilkossága előtt Sopronban. A balatoni nyár vízparti élményei, a Bánki-tó bája, a Fekete Zaj experimentális zenéinek sötét mélysége és Paloznak lankáin szálló melódiák egy pohár gyöngyöző bort kortyolgatva – ez mind része a magyar fesztivál-kultúrának.
És a porból lett szabadság, ahogyan a film mottója hangzik. Pillanatnyi emlékképek, a hazai fesztivál-történelem hangulatos mementói, amelyek jólesőn melengetik a néző szívet.
A Blahalouisiana fesztiválkoncertje
Fotó: JUNO11
Életed mozija – hangzik a film másik szlogenje
A fiatalabb generációknak is annyit ad ez a film, mint a hőskor fesztiválozóinak? Inkább azok számára gazdag és üdítő, akik nem a zenei szektor szereplői és most pillantanak be először a magyar fesztiválok kulisszái mögé?
Egy korszak vége a hazai fesztiválozásban
Ahogyan Lobeinwein Norbert fogalmaz: most jött el egy korszak vége. Noresz az idei Strand Fesztiválon, a Dalszerző podcastjében beszélt arról, hogy a közelmúltban beszélgettek a szervező kollégákkal arról, hogy hogyan haladhat tovább a fesztiválok jövője a mai Magyarországon.
Vajon a jövő generációja is megtapasztalhatja majd, hogy milyen érzés a porból lett szabadság?
Közönség-találkozós vetítések listája itt.
A Fesztiválország 2025. szeptember 18-tól országosan látható a hazai mozikban.
Fotók: JUNO11
