|
|
|
| Előadó: | Fluorid |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Rap1 (Fluorid):
Ahogy látom, ahogy érzem, mindig cselekvésre készen
Talán elértem a célom, talán tényleg van miért élnem
Új értelmet kapott minden Péten, Székesfehérváron
Az emberek most néznek, kik nevettek a kissrácon
Hiszen 2-0-0-4 az álmok éve, Fluorid címmel itt az élet meséje
Nagy arcokkal, évekkel, nem felejtem el...
Volt ki velem indult, mást az úton kaptam el
FEL! Ezt benyelheted tisztán, régi dallam új varázsán
Újabb utat tör Kinxtown a hip-hop szupersztrádán
Én csak száguldok szimplán, most nem érdekel semmi
Ez az az érzés amit nem tudsz tönkretenni
A világot szeretni, szeretetre világítani
A szívedet kitárni, látóköröd kitágítani,
Pozitívan hozzáállni, így jóval könnyebb élni
Adni, kérni, várni, félni, soha be nem fejezni
Ref.(Fluorid):
Nézz fel, nézz fel, most egy felhő sincs az égen
Csak kéken, kéken úszik tovább a napfényben
Én is értem, érzem, hogy ma nagyot kell majd lépnem
Lehetek északon vagy délen, csinálom ahogy érzem
Rap2 (Drezzick):
Remélem révbe érek, majd pozitív hatások érnek
Ritkán, de akkor tisztán, nem csak beszéd lesz az ígéret
Ahogy érzem, ahogy élek, megfelel, nem most kezdtem
Bár évszázadokkal ezelőtt sem keletkeztem
Félálmomból keltem egy reggel, de nem keltem el
Tán nem kellettem, visszafekszem, súgom minden tettem
Lebilincsel a látvány, egyben iszonyodom
Kapcsolatom a zenével, változó a viszonyom
Sokszor sírba tettem, felélesztettem, mert mertem
A középutat kerestem, a lehetetlent kergettem
Kereslet-kínálat, vizsgálat, negatív az eredmény
Nincs megállás itt sem, futni fog még a cselekmény
Rap3 (Fluorid):
Eufórikus hangulat, tündérekkel oldalamon vártam
Szebbet, jobbat, még ha néha meg is bántam
Egy-két tettem, még időben felébredtem
Ezért tudtam mi a célom, ezért is biztosra mentem
Kérdéseidre feleltem, itt vagyok, jegyezd a nevem
Trekkeken át nyomon követheted az életem
Csukott szemmel, tárt karokkal, reppem magába foglal
Téged is, meg téged is megleplek még pár szóval
Régi klasszikusokkal, mit az ősök hagytak rám
Itt születtem, ez a hazám, minek is szidnám?
aahh... A napnak lassan vége, megint elhagytak a tündérek
Magyarország, Magyarország, örülök, hogy itt élek
Refrén
Rap4 (Drezzick):
Az idő múlik, egyre mélyebb gyökereket eresztek
Szerkesztek, majd terjesztek, mert a reppek bekebeleztek
Bevésve emléket, dallammal összefűzve esszéket
Előállítva, szerepszerűen feltálalva eszméket
Mások vesztére, mit életre hívtam, tényként szolgál
Megkötések nélkül mindig nyitva áll a portál
Egy pillanat, már látni vélem, a parázs
Garantált hatást kelt, emlékezz, nekem ez varázs
Félteni kell, a bagázs romlás helyett virágozzon
Szeretnék maradni, így könnyebb szavakon gitároznom
Az utam magam választom, papírom tintával áztatom
Jelenemmel múltam alátámasztom
Kiválasztom a küldetést, fülbe raporganizmus-ültetést
Az éj leple alatti vesszőfutást, a betűvetést
Mely trenddel nem megegyező az utókornak szentelve
Teljes körű sugárzás, magyar földre kiterjesztve
Refrén
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
