|
|
|
| Előadó: | Sziámi |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Müller Péter Sziámi |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
megírok néhány korszakos verset
a „lehettem volna” jegyében
véget ér ez a rossz hercehurca
költeni kezdek keményen
lediktál engem az új életformám
rávetem a papírra magamat
zsibbadt tagokkal tobzódni kezdek
az anyagnál végre szabadabb
leszek, ami amúgy is lettem
utamon járó utazó utazó
szabadon a beszélő tettben
mert végig minden tettem csupa szó
égi testben csak félig születtem
tönkre is nyűttem földi testté
angyalom, ha vagy, nagyon kellene
az, hogy még időben fölkeressél
könyörgöm majd, hogy elveszni engedj
s meg is kerülni hirtelen
magam körül, az állandó pályán
legyek, ki eltűnt és itt terem
leszek, ami amúgy is lettem
utamon járó utazó utazó
szabadon a beszélő tettben
mert végig minden tettem csupa szó
leszek, ami amúgy is lettem
utamon járó utazó utazó
szabadon a beszélő tettben
mert minden teremtő tettem csupa szó
itt terem, mert megteremtem
itt terem, mert megteremtem
itt terem, mert megteremtem
ócska film után pacákat sírva
ocsúdjunk együtt… „kólalájt!”
te is csak lájt vagy, hamisan édes
kimondtam végre. szólj, ha fájt!
éppen itt, ebben az étteremben
és éppen kettős értelemben
papírabroszra a rajzához írja,
hogy: „ő terem, mert én teremtem.”
itt terem, mert megteremtem
itt terem, mert megteremtem
itt terem, mert megteremtem
leszek, ami amúgy is lettem
utamon járó utazó utazó
szabadon a beszélő tettben
mert végig minden tettem csupa szó
leszek, ami amúgy is lettem
utamon járó utazó utazó
szabadon a beszélő tettben
mert minden teremtő tettem csupa szó
leszek, ami amúgy is lettem
utamon járó utazó utazó
szabadon a beszélő tettben
mert végig minden tettem csupa szó
leszek, ami amúgy is lettem
utamon járó utazó utazó
szabadon a beszélő tettben
mert végig minden tettem csupa szó
“Most már nem érdekel minket, hogy ki mit gondol”
Kevés olyan őszinte, zeneileg egy irányba mutató, mégis egymást kiegészítő barátság van, mint amilyen az ország elsőszámú speed-folk-punk zenekara, a Bohemian Betyars, és a cigányzene talán legismertebb hazai képviselője, a Parno Graszt között virágzott az elmúlt években. Ennek szebb kiteljesedése nem is lehetne, mint a most megjelenő, A falu rossza című újabb közös szerzeményük, amelynek alapjául egy híres népdal szolgál, amin természetesen csavartak egy nagyot, és “betyárosították”. A végeredmény önmagáért beszél.
Bohemian Betyars-dalszövegek itt.
A Bohemian Betyars idén ünnepli fennállásának 15. születésnapját, nem is akárhogyan: egy hetedhét országra szóló mulatsággal készülnek a Budapest Park színpadára, ahol ráadásul az idei évük egyetlen önálló budapesti koncertjét is adják. Sok meglepetés vendéggel is kiegészülnek, de az talán nem meglepő, hogy évek óta állandó tettestársuk, a Parno Graszt is velük tart majd a jeles napon. Persze a srácok nem elégszenek meg “ennyivel”: a hatalmas sikert aratott 2017-es Ha menni akarok és a 2019-ben kiadott Kelen Shavo után most újból közös dallal jelentkeznek. A régmúltra visszanyúló barátságra a Bohemian Betyars egyik frontembere, Palágyi Máté Kakas a következőképp emlékszik:
“Néptáncosként gyerekkorom óta szeretem a Parno Graszt zenéjét, amit azóta is legjobb cigányzenének tartok. Egyszer egy pécsi koncerten zenéltünk egymás után, és az öltözőben elindult az ismerkedés, látszott, hogy jó a kémia a két csapat között. Egyértelmű volt, hogy egy közös számmal kellene meghálni a nászt, ebből született meg a Ha menni akarok. Aztán jöttek az első vendégszereplések egymás koncertjein, majd néhány év után lementünk Pálházára egy hétvégére összerakni egy koncertet, ahol 12-en minden este hajnalig zenéltünk, énekeltük. Azóta számtalan koncertünk volt együtt, amik a nyarak üdítő pillanatai, és úgy érzem, ez a harmadik számunk ismét nagyon fog tetszeni mindkét közönségnek.”
A most megjelenő A falu rossza című szerzemény egy híres népdalra épül, amely arról szól, hogy előadóját kitagadta az egyetlen közösség, ahová eddig tartozott: a falu. Mindenki őt ugatja, ő pedig visszaszól nekik: “nem vagyok én rosszabb másnál”. Ahogy Palágyi meséli:
