|
|
|
| Előadó: | Sziámi |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Müller Péter Sziámi |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
„Tudtad-e, két tükör összetekint kikutatni a titkod?
Tudtad-e, hogy valahol két tükör összehajol?”
Visszaverődik a liftben a csend, beragadnak a gombok,
nem jön a gondnok ide, fontos a reggelije.
Most pedig éppen az út közepén szalad át, hogy a Sorsot
megvegye, hátha kihat rá is az aznapi lap.
Míg mi a liftbe szorulva
itt lebegünk
Ebbe a liftbe ragadva
itt lebegünk
Nem nagyon érti a sztrájk okait. Mire sztrájkol a postás?
Ő egy előfizető! Hol van a kézbesítő? Az
mindenesetre a végzet azért, ahogy ebben a liftben
bent ragadunk, te meg én, két suta, távoli lény.
Ebbe a liftbe ragadva
itt lebegünk
Ebbe a liftbe ragadva
itt lebegünk
Félelem ellen a téma adott: Mi a nemzetiségünk?
Mennyi időt maradunk, hogyha a Földre jutunk?
Élmény vonz, csak azért utazunk, avagy üzleti céllal?
Mekkora Costa Rica, s egy magyar, az micsoda?
Elmagyarázzam-e most Babits-ot, vagy e távoli téma
nem terem ihletet, és félelem-űzni kevés?
Én csak a kávét ismerem onnan, s azt se iszom meg,
jobb az a jó teaíz, szomjamat oltja a víz.
Ebbe a liftbe ragadva
itt lebegünk
Ebbe a liftbe ragadva
itt lebegünk
Ő meg a víztől is undorodik, na, de jobban a sörtől,
néha a Sangria még…, egy nyelet untig elég
abból is! Ő az a fajta, akit hamar elfog a mámor,
ó, ahhoz inni se kell! Semmi, se férfi, se szer,
izgalom önti el olykor a semmiből, önmaga által,
oktalan éri, vadul, éjszaka rászabadul,
Megszilajítja az ösztöneit ez a névtelen örvény,
s ott vonagolva kutat extatikus kiutat.
Ebbe a liftbe ragadva
itt lebegünk
Ebbe a liftbe ragadva
itt lebegünk
Futna a köznapi létből, amely, ugye, annyira véges.
Így vehet ő levegőt, lopva csupán, mielőtt
még belefullad a lét közepén, a kis életet élve
abba, hogy elfogy a lég, s mámora sincsen elég.
Lelkesen üdvözlöm, hogy a mámor végre a téma.
Semmi se lényegesebb! Nézzük e lift-esetet:
hogyha mi ketten a létlebegés auftaktusa mentén
hirtelen összeszokunk, félni se támad okunk.
Ebbe a liftbe ragadva
itt lebegünk
Ebbe a liftbe ragadva
itt lebegünk
Fordul a kocka, netán pozitív szerepet kap a gondnok:
itt ma a Sors keze ő, nem csak előfizető:
távoli hírnök, akit bevetett Bacchos-Dionüszosz,
fentiek eszköze és angyali gondviselés.
Éppen az ő távolmaradásán, sőt szabotázsán
lesz ez a kis anonim flört intim és legitim.
Így vehetünk levegőt mindketten a létlebegésben.
Gondviselés mivelünk, hirtelen egybekelünk.
Ebbe a liftbe ragadva
itt lebegünk
Ebbe a liftbe ragadva
itt lebegünk
Ebbe a liftbe ragadva
"Úgy érzem, egy életem van, nem leszek félember
mer’ bent izzik a szabadság a véremben"
Nyolcszámos lemezzel jelentkezik májusi tripla Aréna-koncertje előtt Magyarország legnépszerűbb előadója. A skatulya I. című lemezről a mariana.árok már túlszárnyalta a 2,5 milliós megtekintést YouTube-on, a cipoe pedig szintén hasít: 1,6 millió megtekintésnél jár. Ezekhez érkezik most hat további dal.
A dalszerző-előadó így mesél a lemezről: „Korábban mindig próbáltam előre összeírni, megtervezni minden dalt, aszerint haladni az alkotómunkával, ahogyan a fejemben egy album összeállt. Viszont a zenekészítési folyamat ennek a szöges ellentéte. Megannyi ilyen tapasztalat után biztosra mondom, hogy a legjobb hangulatok, illetve a legértékesebb gondolatok és dallamok mindig akkor érkeznek, amikor nincs előre felvázolva, hogy vajon milyen lesz a teljes egész.
A skatulya I. című lemezen Azahriah új területekre lép. Ő maga így fogalmaz: „A skatulya albumsorozattal igyekszem a legkísérletezőbb, legszélsőségesebb hangzásokat próbálgatni, aztán a legjobbakat leválogatom, s végül egy összefüggő sztorivá igyekszem formálni a lemezen.” S hogy a kísérletezést mennyire komolyan veszi, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a tartarosz című dal – ami egy metálszám. Hasonlóra – hogy egy, a karrierje csúcsán járó popsztár metáldallal rukkoljon elő – még a nemzetközi színtéren se nagyon akad példa. De hát ő maga énekli: izzik a szabadság a vérében.
A visualizerekben a mariana.árok klipjének különös, enigmatikus látványvilága köszön vissza (Emil Goodman munkái), a szövegek pedig a carpe diemtől a világvége-flessig igen széles skálán mozognak. Egy biztos: úgy lángol, hogy még a tenger mélyén se lehet kioltani.
Fotó: Azahriah
