|
|
|
| Előadó: | Azahriah |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Mondd el miért
Miért van hogy fáj
Miért van hogy bárhová megyek
Az éj leple alatt újra
és újra rámtalálsz
Miért is félsz?
Hisz feladtad már
És esténként várod hogy mit hoz a holnap de tudod hogy úgyis ugyanaz vár
És feladod mégegyszer
Igen ma is kicsit akarom hogy élessz fel
Gyere be, add azt, amit ezelőtt éreztem
Gyere be, add azt amit ezelőtt éreztem
Nem voltam bátor
Nem voltam jó
Mégis rád várok
Mert úgyis minden mindegy nekem már
Én nemis akartam mást
A szívembe zártam már
Minden problémám ami reggel visszatér hozzám
Én nemis akartam mást
A szívembe zártam már
Minden problémám ami reggel
Visszatér hozzám
Neked nem megy, neked nem
Csak telik az idő és nem ébredtem fel
Csak az álmomban érhetlek el
De kattan a vekker és vége lesz
Nem akarom hogy fájjon
Nem akarom hogy bántson
Nem akarom hogy vétkezzen
Én őt mindig haza várom
Nekem ő az álmom
Ebben az életben
De miért fáj, hova mész lány
Nem értettük egymást meg
Nem érsz rám, kihez mész át?
Pedig te vagy az egyetlen
Csak várj-áj
Nekem idebent úgy fáj-áj
Nem akarok én már mást-mást
Mert úgyis minden mindegy nekem már
Én nemis akartam mást
A szívembe zártam már
Minden problémám ami reggel visszatér hozzám
Én nemis akartam mást
A szívembe zártam már
Minden problémám ami reggel
Vissza-visszatér
Tudom egyszer hazatalál
Csak várok kicsit még
Tudom egyszer hazatalálsz
Mert úgyis minden mindegy nekem már
Én nemis akartam mást
A szívembe zártam már
Minden problémám ami reggel visszatér hozzám
Én nemis akartam mást
A szívembe zártam már
Minden problémám ami reggel
Visszatér hozzám
TUDÓSÍTÁS
Ahogyan arról korábban beszámoltunk, a Honeybeast egészen különleges utazásra hívta a közönséget tavaly novemberben. Most pedig a Budapest Park színpadán is életre kelt a minden érzékszervünket kényeztető univerzum.
A zenekartól nem áll távol a kísérletezés: ősszel egy nagylemezzel jelentkeztek, melynek dalai egyszerre felismerhetők, mégis kicsit mások.
A szimfonikusokkal, kortárs balett-tel és Ráskó Eszter stand-uppal színesített színháztermes turnék után, a Honeybeast megint egyedülálló produkcióval lépett színpadra. A korábbi állomásokon már bizonyított – és a Művészetek Palotájában teltházzal zajlott – különleges koncert a Parkban sem okozott különösebb csalódást.
– Egyfajta megújulásban vagyunk. Az album tele van érdekességekkel, olyan dalokkal, melyekben kiléptünk a komfortzónánkból, de szerepel rajta régi munkánk teljesen újragondolva is. Izgalmas, sokszínű anyag, amin nagyon nagy örömmel dolgoztunk – fogalmazott Bencsik-Kovács Zoli, a zenekar dalszerző-szövegírója és gitárosa.
– A kitalált látvány-koncepciónk szerint, a színpad teljes hátsó részét, félkörívben (közel 180 fokban) kitöltő, nagy pixelszámú ledfalat építünk, olyan 3D-s hatást teremtve, amelynek mi, a színpadon zenélő zenekar is részei vagyunk, olyan valós és képzeletbeli helyszíneket megjelenítve, amelyek a Honeybeast dalokban tűnnek föl – mesélte a koncertről Tarján Zsófi – aki nemcsak hangja, de grafikusként, művészeti vezetője is a zenekarnak.
A Legnagyobb hős az Így játszom és a többi jól ismert Honeybeast dal szereplői, akiknek magányaikban, szerelmeikben, félelmeikben és örömeikben oly gyakran magunkra ismerünk, most életre keltek. A közel kétórás koncerten csodás helyszínekre vittek, ahol közös élményeink univerzumait járhattuk körbe, a római Colosseumtól az erdélyi viskóig, Portugáliától egészen az Androméda-köd spirálgalaxisáig.
S hogy milyen volt a Parkos koncert?
Egészen megdöbbentett, hogy Tarján Zsófival is előfordul, hogy félrecsúsznak a hangok. És megesik, hogy nincs szinkronban az ének a zenével. Úgy tűnt, mintha Zsófi túlságosan is akarta volna, hogy jó legyen. Hogyne akarta volna: a tizedik Budapest Parkos koncert volt a Honeybeast életében, ráadásul a Cinematrip valóban különleges látványvilággal spékelte meg az estét. Erre szükség is volt, mert a vizuál igazán felturbózta hangulatot, de a dalok így is csak a koncert második felétől kezdtek igazán működni. Van az úgy, hogy valaki nagyon tökéleteset akar és ettől erőltetetté válik. Picit most is ez volt érzékelhető.
Talán több lazasággal és könnyedséggel nem csúszott vagy épp csuklott volna el az énekesnő hangja. Hasznos volt, hogy a dalok jelentős részénél a zenekar feliratozta a szöveget, mert ha valaki nem tartozik a hardcore Honeybeast-fanok közé, gyakorta nem érthette azt tisztán.
Az atmoszféra, amelyet a zenekar teremt és az az üzenet-halmaz, amelyet a szövegekben hordoz, ellentmond minden hurráoptimista magyar formációnak.
A Honeybeast szeret kísérletezni. És még így is abszolút hitelesen közvetíti a maga egységes és szilárd világképét, ezzel együtt pedig azt a gyakorta keserédes attitűdöt, amely szintén a zenekar sajátja.
Nézz bele a koncertbe itt.
Az előzenekar a The Roving Chess Club volt.
Fotók: Budapest Park
