|
|
|
| Előadó: | Isten pénze (musical) |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Müller Péter Sziámi |
|
Tolcsvay Nagy László |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Musical |
| Címkék: | Keressük! |
Ami egy zsebkendőben is elfér,
Néhány apró baráti emlék tán.
Csupán egy egérfogó,
Egy pecsétnyomó,
Meg ez az aranylánc
Maradt rám
Szegény után.
Meg amit épp hogy szűken
A zsebembe gyűrtem:
Zsebóra, zsebkés, zsebfésű,
Ez a kendő, ez damaszt,
Egy sakkból egy paraszt,
Ja, meg egy zsebkard, damaszkuszi edzésű.
Na, gyerünk, csak sorba, idepakolni!
Bár nem hinném, hogy ennek itt ára lesz…
Csupa pecsétes, kopott, sőt lopott holmi,
Amikkel kezdeni se érdemes!
Hess! Hess!
Hol van már a pénze?
De hol van már a pénze?
Na, mostan amit mostam rá, az tiszta,
A többi meg tiszta haszon.
Egy ágytakaró,
Egy hátvakaró,
Meg ez a csizma, mely úri lábra való.
De hol van már a pénze? (4*)
Egy tintatartó,
Egy ritka kagyló,
Kanál, villa, kés,
Titkos üzleti napló,
Egy paplan, egy függöny,
Egy kakukkos óra,
És sikerült az inget is
Lehúzni róla!
De hol van már a pénze? (4*)
Tubákos szelence,
Nagyító lencse,
Beretva, tükör,
Bajuszra kence,
Ha ad rá százat,
Itt ez a bunda.
Feleannyit nem ér az egész hulla!
De hol van már a pénze? (4*)
Limlom. Kop.pecs.
Silány kacat, vicik-vacak.
Három az ára, még az is sok rája!
Kösse fel magát az első fára!
Szemét, kacat, hármat adok érte,
Nincs több rá, ennyi a vége.
Mennyi?
Ennyi a vége?
Ennyi a vége!
De hol van már a pénze? (4*)
Ez itt egy elismerés,
Királyi kitüntetés,
Ez meg egy levél,
Amilyet másnak nem ír az emír:
Aszongya, Indiában az elefántoknak a megmentője!
Sir!
De hol van már a pénze? (4*)
Hét ez a kabát és hét ez a nadrág,
Vagy adjon, amit akar,
Csak adja ide hamar!
Ez nulla ez a hulla,
Mi maradt utána?
A szakadozott inge,
Sárga foltos gatyája.
De hol van már a pénze? (4*)
Kop.pecs. Limlom.
Silány kacat, vacak-vicik.
One, two, three, for.
Ennyit adok érte.
Nos, kell, vagy viszik?
Szemét kacat, hármat adok érte,
Nincs több rá,
Ennyi az ára!
Ennyi a vége?
Ennyi a vége!
De hol van már a pénze? (sokszor)
Életének 84. évében elhunyt Tamás László, az Echo együttes egyik alapítója, dobosa és dalszövegírója.
Tamás Lászlót augusztus 9-én, szombaton érte a halál. Temetéséről később intézkednek.
Tamás László 1941-ben Nagykanizsán született, ahol már gimnazista korában elkezdte zenei karrierjét. Az Echo együttest 1962 elején a gépészmérnöki egyetemi karon tanuló hallgatótársaival, Markó Józseffel és Szilvássy Zsolttal együtt alapította. Kezdetben kizárólag zenekari számokat játszottak, majd Pósa Ernő, később Varannai István is csatlakozott a zenekarhoz énekesként.
Az Echo együttes igazán sikeres felállása 1966-ban jött létre, ekkor született meg a legtöbb Echo-dal, amelyekben Varannai István zeneszerzőként, Tamás László szövegíróként működött közre.
Az Echo az egyetemi Gépészklub mellett rendszeresen fellépett a Kapás utcai Táncklubban, valamint az Országház étteremben.
Legismertebb számuk a Gondolsz-e majd rám?, amelynek szövegét Tamás László, zenéjét Varannai István írta. A Hanglemezgyár 1967 őszén adta ki a dalt, amely szinte azonnal a slágerlisták élére került és idővel igazi örökzölddé vált Magyarországon és a környező országokban egyaránt.
Az együttes romániai vendégszereplésén a román hanglemezgyár is felvett és kiadott egy négyszámos kislemezt, amelyen szintén szerepelt a Gondolsz-e majd rám? című szám.
Tamás László életének nagy szenvedélye a zene volt, amely mellett sikeres gépészmérnöki karriert is befutott.
