|
|
|
(Bob Cratchit):
A játékban, mit úgy hívnak, hogy élet
mást játszik minden résztvevő.
A szereposztás olykor, ugye, téved,
én szolga voltam, s urat játszott ő.
S mert őnéki volt nehezebb a dolga,
hát nem játszhatta hibátlanul.
Mert egyszerűbb az embernek, ha szolga,
s csak az úr tudja, hogy mily nehéz, ha úr.
S ha mérlegre tetted az életét,
ne légy hozzá túl kemény, Uram!
Kérlek, hogy ítéld meg őt méltányosan,
ember volt és boldogtalan.
Mert az is tény, hogy őbelőle éltünk,
ha nem is mindig túl fényesen.
De ő pénzelte jó sok boldog évünk,
míg nem akadt egy csöpp öröme sem.
S ha tanúnak hívsz majd engemet
a perbe, ahol ítélsz rajt, Uram,
kérlek, hogy halld meg szavam,
mely felmenti őt: Ember volt és boldogtalan.
Mint bárki mást, a pénz vonzotta őt is,
mert ilyen volt, hol élt, e rossz világ.
Hol sötétségben megterem a bűn,
amely most Abenezer Scrooge ellen kiált.
S ha mérlegre tennéd az ő szívét,
hát el ne hidd, hogy könnyű volt, Uram!
Sötétségben élt, hát ítélj neki fény,
hisz ember volt és boldogtalan.
Adassék néki feloldozás,
hisz ember volt és boldogtalan!
Épp úgy, mint én, vagy ők,
vagy bárki más, ember volt ő,
ugyanúgy ember volt ő és boldogtalan…
