|
|
|
| Előadó: | Isten pénze (musical) |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Müller Péter Sziámi |
|
Tolcsvay Nagy László |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Musical |
| Címkék: | Keressük! |
(Ebenezer Scrooge):
Akinek az Isten pénze sem elég,
itt van egy kis olaj, hogy forogjon a kerék!
Föntről jön, hajolj le érte,
ne szégyelld, ez az Isten pénze!
Ne nyomasszon többé, ne legyen már nehéz,
vigyétek csak mindet, tietek az egész!
Szabad a préda, szabad vagyok végre!
Vigyétek, ez az Isten pénze!
(Kórus):
Isten pénze! Isten pénze!
Isten pénze! Isten pénze!
(Ebenezer Scrooge):
Nem volt soha jó semmire,
szétszórom hát a semmibe.
Csupa halott papírdarab,
legjobb, hogyha egy se marad!
Akinek az Isten pénze sem elég,
pávatollal ékes ostoba veréb.
Mindnek jut, küzdjetek érte!
Vigyétek, ez az Isten pénze!
(Kórus):
Isten pénze! (sokszor)
(közben Ebenezer Scrooge):
Ez itt az Isten pénze!
(Kórus):
Isten pénze! (sokszor)
(közben Ebenezer Scrooge):
Ez itt az Isten pénze! Ez mindenre elég!
Tülekszik érte az úr meg a cseléd.
Együgyű népség, küzdjetek érte!
Én már szabad vagyok! Ez már az Isten pénze!
(Kórus):
Isten pénze! (sokszor)
A mai Magyarország tánchagyományát és gazdag népzenei örökségét állítja középpontba a Magyar Állami Népi Együttes legújabb, Gyökerek és szárnyak című előadása, amelyet november 7-én mutatnak be Budapesten.
A hat fiatal koreográfus - Ágfalvi György, Darabos Péter, Farkas Máté, Fundák Kristóf, Kele Kristóf és ifj. Zsuráfszky Zoltán - alkotói látásmódját tükröző előadás
zenei koncepciója Pál István "Szalonna" munkája, aki a Kárpát-medence különböző tájegységeinek táncait és hangzásvilágát ötvözi egy új, kortárs színpadi formában.
A bemutató a Magyar Állami Népi Együttes küldetését folytatja
Hidat épít múlt és jelen között, miközben látványos, érzelmekben gazdag táncszínházi élményt kínál. A Gyökerek és szárnyak különlegessége, hogy - a Kincses Felvidék, a Megidézett Kárpátalja és az Ezerarcú Délvidék sikeres tematikus előadásai után -
most először született olyan önálló produkció, amely kizárólag a mai Magyarország tánc- és zenei hagyományaira fókuszál.
A mű gerincét a magyar néptánc legnépszerűbb formái - a botoló, az ugrós, a csárdás és a friss csárdás - adják, amelyek Szatmártól Rábaközig, a Dél-Alföldtől Nógrádig reprezentálják a Kis-Magyarország tájegységeit.
Pál István "Szalonna" zenei vezetésével a régies és új stílusú népzenékből egyaránt merítő dallamok szólalnak meg a citerától és tekerőtől a pásztorfurulyán, cimbalmon, kis klarinéton és vonós bandán át, kiegészülve szólóénekekkel és tánccal kísért dalokkal.
A produkció szellemiségét Goethe azon gondolata ihlette, miszerint "a legtöbb, amit gyerekeinknek adhatunk: gyökerek és szárnyak".
A gyökerek a múlt értékeit, a szárnyak pedig a megújulás bátorságát jelképezik.
A produkció a Magyar Állami Népi Együttes ars poeticáját testesíti meg
A hagyományt nem lezárt múltnak, hanem élő örökségnek tekinti, amely képes megszólítani a jelen emberét is.
A hat fiatal koreográfus közösen formálja meg azt a gondolatot, amely a paraszti lét univerzális tapasztalatait, a segítő és ártó erők örök küzdelmét idézi meg.
A műsor nem hagyományos történetmesélés, inkább érzések, asszociációk, emberi sorsok szövedéke: a mag elvetésétől a termés learatásáig tartó életkörforgás szimbolikus megfogalmazása.
Fotók: A Magyar Állami Népi Együttes Facebook oldala
