Előadó: | Soltész Rezső |
---|---|
Album: | A szerelem útjain |
Megjelenés: | 1990 |
Hossz: | 3:17 |
Szövegírók: |
S. Nagy István |
Soltész Rezső |
|
Kiadó: | Varietas Records |
Stílus: | Keressük! |
Címkék: | Keressük! |
Igen, most már tisztán látom.
Azt hiszem, azt hiszem, hogy mindent jól csináltam.
Hittem abban, amit teszek,
és hitt bennem az asszony, akivel élek,
és azt hiszem, hittek bennem a gyerekek.
Eleinte nehéz volt. Pokolian nehéz.
Emlékszem, sokszor ébren ért bennünket a hajnal.
A városban indult már az élet,
de mi mégsem aludtunk.
Mert gyötört a félelem.
De végül is megérte.
Együtt vagyunk, egyformán érzünk.
Egy szó, mint száz, együtt vagyunk,
boldogan élünk.
Együtt vagyunk, hála Isten,
és amíg szívem ver, nem hagylak el.
Istenem, ne hagyj el minket,
kérünk, add, hogy továbbra is boldogok legyünk.
Tudom, lesznek még nehéz idők,
de valahogy majdcsak átvészeljük őket.
Számomra egy a fontos, egyetlenegy:
az, hogy együtt vagyok veled.
Együtt vagyunk, egyformán érzünk.
Egy szó, mint száz, együtt vagyunk,
boldogan élünk.
Együtt vagyunk, hála Isten,
és amíg szívem ver, velem leszel.
Amíg a szívem ver, csak te létezel,
amíg a szívem ver, nem hagylak el.
A Most így a jó című slágerével elért sikereket követően Tarány Tamás nem állt meg, és a korábban megjelent kislemezek után egy személyes hangvételű videóklippel örvendeztette meg rajongóit, amely az Én ott leszek című dalhoz készült.
„Az Én ott leszek egy komplex dal. Mindenkinek mást jelent, így mindenki találhat benne neki való igazságot. Azonban egy pontban összeérnek ezek az igazságok, mégpedig abban, hogy mindennek van vége.
És ott a világ végén állva van egy pillanat, amikor veszel egy mély levegőt, és akkor látod meg mindennek az értelmét. Legyen az egy kapcsolat vége, egy időszak vége, egy covidtól megfeneklett világ, vagy akár egy szép hosszú és tartalmas élet vége.
Különbözőek, de egy pontban mégis összeérnek. És mi az ami mindig ott lesz? A vigasz.
- Ezek mellett a gondolatok mellett született meg ez a dal. Számomra személyes és mégis mindenkié.
A klippel együtt pedig egyfajta megemlékezéssé vált a nagyapám előtt, aki nagyon sokat hajózott életének fiatal éveiben, tengeren, mint matróz, a Dunán pedig már kapitányként egy ideig.
Ezzel a klippel szerettünk volna neki, valamint néhai Farbinger Tamásnak tisztelegni, aki több mint három évtizeden át járta a világot különböző, magyar lobogó alatt futó hajókon, és egyike volt azoknak, akik szolgáltak az utolsó magyar tengerjáró, a Radnóti utolsó útján is. Az ő saját kezűleg készített világítótornyánál és a mellette található különleges, emlékekkel teli házában forgott a klip egy része.”
Fotó: Tarány Tamás