|
|
|
| Előadó: | Illés Lajos |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Zelki János |
|
Illés Lajos |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Próza:
Kezdődik megint, hangok után lépkedünk.
Nem is lesz nehéz, már mindenkit ismerünk.
Lesz, aki ropja, lesz aki lazít, lesz aki fújja, lesz aki tanít.
Kicsikéket lépj, és a zene körbejár.
Kikerülni fél, aki nyugalomra vár.
A zene itt forog, velem is kering.
Velem imbolyog, el is andalít.
Táncolni kell, míg a bál véget ér
míg egy új szédülés átölel könnyedén.
Táncolni kell, míg egy új szenvedély
meglegyint hirtelen fogva tart csöndesen, egészen.
Hív a régi tánc, újat betanulni kár.
Marad így tovább, hiszen igazán bevált.
Sose tévedünk, haladók vagyunk.
Hol a part merül, vele fordulunk.
Nem ilyen leszek, mire belefáradok.
Ki zenél nekünk, mikor egyedül vagyunk?
Ez a banda már jól leszerepelt.
Hogy mi a folytatás nem is érdekel.
Táncolni kell, míg a bál véget ér
míg egy új szédülés átölel könnyedén.
Táncolni kell, míg egy új szenvedély
meglegyint hirtelen fogva tart csöndesen, egészen.
Táncolni kell, míg a bál véget ér
míg egy új szédülés átölel könnyedén.
Táncolni kell, míg egy új szenvedély
meglegyint hirtelen fogva tart csöndesen, egészen.
Életének 84. évében elhunyt Tamás László, az Echo együttes egyik alapítója, dobosa és dalszövegírója.
Tamás Lászlót augusztus 9-én, szombaton érte a halál. Temetéséről később intézkednek.
Tamás László 1941-ben Nagykanizsán született, ahol már gimnazista korában elkezdte zenei karrierjét. Az Echo együttest 1962 elején a gépészmérnöki egyetemi karon tanuló hallgatótársaival, Markó Józseffel és Szilvássy Zsolttal együtt alapította. Kezdetben kizárólag zenekari számokat játszottak, majd Pósa Ernő, később Varannai István is csatlakozott a zenekarhoz énekesként.
Az Echo együttes igazán sikeres felállása 1966-ban jött létre, ekkor született meg a legtöbb Echo-dal, amelyekben Varannai István zeneszerzőként, Tamás László szövegíróként működött közre.
Az Echo az egyetemi Gépészklub mellett rendszeresen fellépett a Kapás utcai Táncklubban, valamint az Országház étteremben.
Legismertebb számuk a Gondolsz-e majd rám?, amelynek szövegét Tamás László, zenéjét Varannai István írta. A Hanglemezgyár 1967 őszén adta ki a dalt, amely szinte azonnal a slágerlisták élére került és idővel igazi örökzölddé vált Magyarországon és a környező országokban egyaránt.
Az együttes romániai vendégszereplésén a román hanglemezgyár is felvett és kiadott egy négyszámos kislemezt, amelyen szintén szerepelt a Gondolsz-e majd rám? című szám.
Tamás László életének nagy szenvedélye a zene volt, amely mellett sikeres gépészmérnöki karriert is befutott.
