|
|
|
| Előadó: | Népdal |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Tradícionális |
|
Tradícionális |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Szegény vándor fecske panaszolja sorsát,
Hogy ő mennyi búval éli az világát.
Országokat bejár, s utt szállást nem talál,
Egy ház tetejére pihenni ő leszáll.
Istenem, istenem, minek s merre menjek?
Következik a meleg nyár, fészket kell készítsek!
Amit Isten parancsol, eleget kell tegyek:
Amit Isten parancsol, eleget kell tegyek!
Megraktam fészkemöt, el es készítettem;
Mezítelen fiamot beléhelyeztettem.
Az én házam falai de kicsi darabok!
Míg egy házat építhetek, de sokat fáradok!
Méges engem, csalfa veréb, házamból kiverél,
Mezítelen fiamon meg nem könyörültél.
Megsegít az Isten, méges felnevelem,
Az én kicsi fiaimot szárnyam alá gyűrtem.
Feltetszik a piros hajnal, az urat dicsérem
S az én kicsi fiaimot szárnyokra eresztem.
Istenem, istenem, egyedül maradtam,
Amíg vélük együtt voltam, mennyit vigadoztam!
Eljött már szeptember hava, nekünk el kell menni,
Az én kicsi fiaimot össze kell gyűtteni.
Menjünk el, édes fiaim, nem lehet itt ülni:
Következik a hideg tél, nekünk el kell veszni!
Nekünk könnyű az utazás, mert semmit se viszünk,
Utunkba rendöl az Isten, amit mi megegyünk.
Összegyűttünk s elindultunk, hogy messzi utazzunk.
A töngernek egyik szélén műmind leszállottunk.
Ott egymástól elbúcsúztunk, s így útnak indultunk.
A nagy víznek a tetején mind így siránkoztunk:
Istenem, istenem, műmind elfáradunk,
A tengörbe belehullunk, s ott mind elpusztulunk.
Megsegített az Isten bennünket, mégis átalmentünk,
A tengörnek tulsó szélén hogy műmegpihentünk.
A fecskének az ő sorsa: mint a vándorlegény,
Csak országol s bujdosik mindenekér szegény.
Minduntalan címmel Krasznahorkai László prózavilágát mutatja be a MűvészetMalom új kiállítása, amely június 15-én nyílik Szentendrén.
A tárlat az író életművének kulcsmotívumai köré szerveződik
Nem kevesebbet vállal, mint hogy az író következetesen épülő prózájának összetettségét, motivikus kapcsolódásait, az emberi lét alapjait érintő kérdésfeltevéseit ne csak a rajongóknak, hanem a kérdező, bolyongó, érdeklődő látogatóknak is átélhetővé tegye.
A tárlatban a szerző regényeinek fordítóival készült interjúk, Tarr Béla-filmek és az író kevésbé ismert szentendrei kötődései is szerepet kapnak.
A kiállítás nem kronologikusan építkezik, hanem installatív módon képezi le Krasznahorkai prózájának alapvető hangsúlyait, érzékeltetve az indázó mondatok és a mondandó útvesztő jellegét, miközben a regényíró alakját fotók, dokumentumok, kéziratok hozzák közelebb a nézőhöz.
A tárlat egyik látványos eleme a Magyar Állami Operaház hatalmas bálna-díszlete, amely az első magyar nyelven írott Eötvös Péter-operához készült. A zeneszerző Krasznahorkai László Az ellenállás melankóliája című regényének zenés adaptációját állította színpadra.
Krasznahorkai László metafizikus tágasságú, zenei lendületű prózája megkülönböztetett helyet foglal el a kortárs magyar irodalomban, és töretlen a világirodalmi jelenléte is.
Regényei a világ szellemi hanyatlását, az ember egzisztenciális magányát, az értelem keresésének hiábavalóságát apokaliptikus víziókkal, groteszk tablókkal mutatják meg, esszéisztikus írásai filozófiai kíváncsisággal a szépség, a transzcendencia és az emberi törekvés határait kutatják.
A kiállítás október 26-ig tekinthető meg a szentendrei MűvészetMalomban.
Fotók: Krasznahorkai László hivatalos weboldala
